Valahol a Bronx River partján
16:50 helyi idő szerint
Kesthler a földön térdel. Valami eldugott tisztáson landoltak, egy zöldövezetben, amit nem tudott felismerni. Hogyan is ismerhetett volna fel bármilyen zöldövezetet, amikor legutoljára gyermekkorában járt utoljára zöld gyepen, fák árnyékában, a new jersyi Trentonban. A pilóta bevonszolta a közeli fák közé. Kesthler bízott az óriásban, ő össze tudná morzsolni ezt a gazembert, de az óriás mozdulatlan. Halott. Kesthler tudja, hogyha ez nem egy üzlettel kecsegtető túszejtés, akkor hamarosan ő is halott lesz. (S ha váltságdíjra megy ki a játék, talán még akkor is.) Ellenáll. Erre kap néhány fájdalmas ütést vesetájékra, amitől kényszerűen megjuhászodik. Ezért-e vagy másért, de be is vizel. Térdig átnedvesedik a drága Armani nadrágja. Kit érdekel ilyenkor bármi; márka, esztétika, névérték, vagy akár a méltóság. Mind elnyeli a végső kétségbeesés. Pedig a pilóta mozdulatai nem árulkodnak indulatokról. Épp oda üt, épp akkorát és éppen akkor, ahová, amekkorát és amikor kell. Ez akár biztató jel is lehet, mert így egy profi zsoldos jár el. Ha pedig zsoldos, akkor megvehető. De kommunikálni egyelőre nem sikerül. Fogvatartója ráadásul elképesztően erős, csak az ösztön próbál ellenállni neki, a tudat azonban lassan megadja magát. S végül a pilóta egy lomboktól zakart bozótos szélén a földre veti, és Kesthler most a földön térdel.
Nyüszít. – Mit akarsz tőlem, te rohadék? Pénz kell? Pénz kell, he? A kurva anyád! Mennyit fizettek neked? Megduplázom! Tudod, hogy a helikopter be van kamerázva? Ha-ha-ha! Egy csomó rejtett kamera van benne, amiről csak én tudok. Rázós esetekre, he-he! Mint ez! Felvettek téged, mikor beszálltál, te ostoba barom! És most is látnak téged! Azt hiszed, itt nincsenek szemtanúk? Rábasztál! A műholdak, igen! Bizony! A megfelelő helyeken tudni fogják, mit tettél! De, ha most elengedsz, még megúszhatod!
A pilóta természetesen mindent tud, és mindenre gondolt. A pilótasisak az arcát csaknem egészében elfedő szemüveggel már akkor a fején volt, amikor kilépett a tetőre a Kesthler Corp. Székházának külön-liftaknaházából, s még mindig a fején van. Senki nem látta az arcát, és nem is fogja. Aki mégis látja, az pedig egészen biztos, hogy sehol sem fogja őt azonosítani. Egy fültövessel elhallgattatja a vinnyogó Kesthlert, aki hátrabilincselt kézzel térdel a földön. Most megkerüli, és szembe áll vele. Kesthler most még jobban nyüszít. Nyüszít a fájdalomtól és nyüszít a félelemtől.
A pilóta beszélni kezd. – 2009. május. Karl Kesthler, a Kesthler Corp. elnöke, az IMF bizalmas ügyekért felelős titkára titkos megbízással egy be nem jegyzett akciócsapatot küld Kanadába, az új-skóciai Montreálba, egy férfi, bizonyos Joachim Smith felkutatására. A megbízás a férfi hazahozatalára és átadására szól. A munkát Déta Fox és csapata vértelenül elvégzi, Joachim Smith-t visszahozzák az államokba, és átadják megbízójuknak, Karl Kesthlernek… Ezután Joachim Smithnek… nyoma vész.
Kesthler elsápad. Fehérebb a meszelt falnál. Úristen! Ez egy tárgyalás! Ez egy rohadt, megveszekedett tárgyalás!!!