2
Felpattan a szemhéjam, és ebben a pillanatban körbeölel a sötétség.
Zihálva, háttal fekszem, izzadt mellem fel-alá mozog emberfeletti gyorsasággal. Fújtatok, akár egy kivert kutya. Kicsinyenként veszem a levegőt. Torkom csontszáraz. Hirtelen fogalmam sincs hol vagyok, pedig átfut agyamon az ismerősérzet. Aztán szép lassan megnyugodok. Semmiféle veszély nem fenyeget. Szemem hozzászokik az éjhez, vele együtt lát. Közben képek villannak fel előttem. Egy sörös doboz…ablaküveg…és egy férfi. Próbálok valahogy visszaemlékezni ezekre a dolgokra, de minél tovább telnek a másodpercek, annál jobban halványulnak az emlékek.
Felülök, és körbetekintek. A tárgyakat hunyorítva tudom csak kivenni. Jobbra fordítom fejem, az ablak irányába. Korom sötét lehet odakinn.
Ekkor újra képeket látok, és akaratom ellenére belemerengek. Azt hiszem, tragédia történt. Én voltam a főszereplő. Egészen hihetetlennek éreztem az álmot, így, hogy átéltem. Ott, akkor, azt éreztem, hogy valóság. Ahogy egyre több kép jelenik meg előttem, és ahogy egyre jobban beleélem magam az eseményekbe, úgy értem meg az egészet. Kerek lett a történet, még ha k.rva bizarr is.
Ellenem fordultam a szüleim. Apám hidegvérrel megfojtott. De még a végjáték előtt egy titokzatos alak bukkant fel, aki az ikertestvéremnek mondta magát. Az arcát már nem tudom pontosan felidézni. Most fogjam fel ezt az egészet egy egyszerű álomnak, vagy gondoljak túl rajta? Hülyeség lenne összefüggésekről beszélni. Hisz mindenki tudja, hogy az álmok megtörtént események összeszabdalt történései a fantázia világában. Csakhogy ezek velem nem történtek meg.
Lehunyom a szemem, próbálok visszaaludni, és nem rágni magam a történteken. Minél többet filozofálok rajta, annál mélyebb nyomot hagy bennem. És én ezt el akarom felejteni. Eddigi életem során egyszer sem álmodtam gyilkolásról. Valami tragédia van készülőben?
Hasra fordulok, s úgy próbálok meg elaludni. Erőt veszek magamon, azzal biztatva énemet, hogy majd holnap átgondolom még ezt az egészet. Még egyszer nekifutok, elölről. Most túl késő van a fejtöréshez. Oldalra fordítom a fejem, lehajtom szemhéjam, hogy aztán elszundítsak még szürkület előtt.
(folytatjuk…)
6 hozzászólás
Jól teszed, hogy alszol tovább. Remélem virágos réten fogsz járni, és pillangókat kergetsz.
Olvasom, csak azt nem értem miért ilyen sötét gondolatok kerítenek hatalmukba? Persze a témaválasztás szabad, ez rendjén is van. Csak elgondolkodtam egy picit.
Szeretettel:Selanne
Szerinted miért sötét gondolatok? Fogja fel ezeket vidáman ? Egyébként nem tudom, ha ilyen álomból valaki felkel, hogy reagál. Én megpróbáltam leírni reálisan.
Én pl. ha felébredek egy gyilkolós álom után, biztos hogy valahogy hasonlóan gondolkodom! Szerintem elég reális 🙂
Olvasom tovább!
Szeretettel: Laguna
Olvasd és köszi 🙂
Nos, elég rossz álmid lehettek, máskor ne egyél meg egyszerre hat szendvicset, s még nassolsz is utána, ilyenkor nem lehet szépeket álmodni. Vagy reméljem, hogy csak kitaláltad a gyilkos álmot?
Mindegy, írjál sokat, s azt jegyezd meg, hogy az ikes igék hogy végződnek.
Ismétlem: legyél igényes, ha komoly író szeretnél lenni!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Az első fejezetben, az ott történt esemény, az ennek a fiúnak az álma 🙂 Próbáld összekapcsolni az összes fejezetet. Nagyon oda kell figyelni, mi miért történik. Tehát ez nem egy külön álomból felkelős hajnal, hanem az első fejezetben meghalt fiú álmodta azt.
Csakhogy érthetőbb legyen. A programba, amibe írom, nincs helyesírás-ellenőrző. De neten keresek valami ilyesmit tényleg.