A fürdőszoba nyirkos padlóján ébredtem, – miközben fejemből folyt a vér. Vagy mégsem? Kezemet megerőltettem, de csak a felső testem sikerült felemelnem. A csípőm szinte mágnesként vonzotta a padlót. Szememmel a hatalmas vértócsát fürkésztem a szoba közepén. Teljesen megrémültem a vörös folyadék láttán. A fejemhez kaptam és megpróbáltam elszorítani a sebet. A fejem lüktetni kezdett, majdnem szétszakította a fájdalom. Nem emlékszem, hogyan estem el fürdés közben, de az biztos, hogy nagyot.
Odanyúltam a felmosóért majd feltöröltem vele a nagy tócsát. A tükör elé álltam, elszörnyedtem, majdhogynem elájultam a látványtól. Az arcom minden kis pontját vér díszítette, ami folyt a lábam felé. Bedugtam a fejem a csap alá. Arcom teljes erőmből dörzsölni kezdtem a szivaccsal. Több percen át csináltam ugyanazokat a mozdulatokat, majd erőt gyűjtöttem, hogy ismét tükörbe nézzek. Arcom szinte semmit sem változott. Ugyanolyan élénkpirosan világított a félhomályban, mint mikor felébredtem. Kétségbeesve dugtam megint a fejem a zuhogó víz alá, – abban reménykedve, hogy arcom újra a régi lesz. Ismét felpillantottam, és csalódnom kellett… most még pirosabban izzott. A vércseppek a lábam felé úsztak eszméletlenűl gyorsan. Beugrottam a zuhany alá és behunytam a szemem. Megnyitottam a csapot, kitapogattam a szivacsot és sikálni kezdtem a testem minden részét, – reménykedve, hogy egy pillanatban felébredek. Kinyitottam a zuhanykabin ajtaját és a törölközőért nyúltam. A lábaim csúszkálni kezdtek a szappanos mosdótálca alján, hirtelen kiestem, fejem a padlónak csapódott. Pár másodpercig még magamnál voltam, majd a világ kezdett sötétedni. Megpróbáltam a kezemet kitámasztani és felállni, de mindig összeestem. Szép felhőket láttam álmomban, amik egyre messzebb kerülnek tőlem és esőfelhők érkeznek a helyükre. Amikor felébredtem, összevesztem énem azon részével, aki azt állította, hogy a valóság volt az, amit átéltem. – hiszen olyan valóságosnak tűnt. Álom volt vagy valóság? Az álom azonban nem ért véget. Megragadtam a zuhanykabin ajtaját, majd felálltam. A csap oldalán egy tőr volt. Lassan, vonakodva közeledtem, hiszen eddig még nem láttam a tárgyat. A kezembe vettem. Halk suttogást hallottam mindkét fülemben: „Tedd meg!” .
Megrémültem, miközben körbe-körbe keringtem a szobában, ahol senki sem volt. Megint suttogás törte meg az így is félelmetes csendet: „Tedd a torkodhoz… Tedd meg! Teljesen besokalltam, szinte már gondolkodni sem bírtam. Tükörbe néztem. A vér még mindig megállíthatatlanul folyt a lábam felé. Teljesen összeroppantam, idegeim felmondták a szolgálatot, kétségbeestem. Nem bírtam logikusan gondolkodni. Nem lehettem biztos benne, hogy megérem a holnapot, – hiszen az élet olyan rejtélyes és kiszámíthatatlan akárcsak az idő, amely múlásával, vagy egy véletlen baleset következtében, az ember meghal, neve feledésbe merül. Lassan hátrálni kezdtem, amikor megláttam egy ajtót a földön. Egy ajtót, aminek a zárába csak a tőr illeszkedett. Lassan belecsúsztattam a zárba a fegyvert, majd kinyitottam az ajtót. A hajam megőszült, – mintha kísértet lettem volna. Tovább bámultam a feneketlen mélységbe, mire bőröm száraz, ráncos lett. Minden lélegzetvétel nehezemre esett. Úgy gondoltam bármi jobb ennél. Kezem, benne a tőrrel torkomhoz emelkedett. Éles pengéje mélyen végighasította a bőröm, majd átvágta a nyaki ütőerem. A vér beborította a tükröt, a szobát. Ekkor jöttem rá, hogy eddig csak álmodtam, valójában most folyik le a vérem a mellkasomon. Csak egy álom volt, de a tettem valós. Halk sikoltozást halottam, majd elhalkult. Lassan lebegni kezdtem a levegőben, majd átsétáltam egy hídon, ami leszakadt utánam, aztán eltűnt a feneketlen mélységben, és én soha nem térhettem vissza.
14 hozzászólás
Ilyen rémséges regényt irsz? Nem gondolod, hogy elég krimit adnak mostanában valahány TV csatornán?
Nos, jól írsz, jó a fogalmazásod. Biztos sikeres lesz a regényed.
Egy hibás mondatot találtam, javítsad ki: "A vércseppek megindultunk a lábam felé."
Üdvözöllek.
Kedves Finta Kata.
Köszönöm Szépen az értékelésed. Ez egy rémálmomban történt, és úgy gondoltam leírom. Nem igazán emlékeztem rá, így kipótoltam pár mondattal.
Üdv: Tamás
Szia Tamás!
"Amikor megébredtem, összevesztem énem azon részével, … "
A "megébredtem" szót és is használtam, de itt többen a fejemre koppintottak, hogy az nem értelmezhető szó. Úgy látszik, csak helyi sajátosság ez a szó?
Kíváncsi lettem a regényedre, vajon milyen lehet, ha a bevezetője ennyire tömör?
Az általad leírt ajtót sokan tudatlanul feszegetik. Szerintem, sikerült jól megfogalmaznod a kulcsot is, és az utat is, amin visszafelé csak kevesen jutnak át.
üdv.
Kedves Artur!
Köszönöm szépen a véleményed. Én szoktam használni, a „megébredtem” szót, én nem hallottam róla, hogy nem értelmezhető szó lenne. Sok könyvet olvastam, amibe megtalálható. Ha valakit zavar, átjavítom.
A regényem, amiből ezt merítettem hasonlóan kezdődik, de története más, és még be sem fejeztem. Nehéz, egyszerre két regényt írni, habár mint a kettő fantasy. Még egyszer köszönöm a véleményed.
Üdv.: Tomi.
Engem nem zavar, hiszen írtam, én is használom. 🙂 A regényeidhez pedig sok sikert. Tudod, annak nagyon örülök, hogy remek a helyesírásod is, nem csak a történeteid.
Köszönöm, szükségem lesz a sikerre. Azt hiszen, kiadót lesz nehezebb találnom, a mai világban. Sok ember szeretne író lenni, de csak kevés lesz ismert. Nekem álmaim vannak, amik remélem teljesülnek. Egyébként a Sci-fi regényed nagyon magával ragadott. Tökéletes. Igyekszem minél több műved elolvasni.
Tamás! Itt nálam jobb sci-fi írók vannak. Ráadásul nem biztos, hogy a többi írásom tetszeni fog, mert kicsit távol áll a te műfajodtól. Azért köszi. Olvass sokat a többiektől. Remek tollforgatókat találsz az oldalon Neked pedig teljesüljenek az álmaid. Ezt kívánom.
Üdv.
Szia Tamás!
Hátborzongató.
Nagyon jól fogalmazol, bár engem a "megébredtem" szó kissé kizökkentett a szövegből. Én mindig úgy tudtam, hogy ilyen szó nincs is, bár látom erről már egy kisebb diskurzus lefolytatásra keült az előző kommentekben.
Jól követhető minden mozzanat, homogén az írás szövege. Talán gyakran használod a megerőltettem szót, de lehet, hogy ez csak nekem szúrt szemet. E mellett annyira…hogy is fogalmazzam meg, hogy megértsd?…hidegek a mondataid. Egyszerűen a tényekre hagyatkozol, az érzelmekkel kevesebbet foglalkozva, mikor itt a rémületet, a kétségbeesést, a reménytelenséget, a felismerés hirtelensége okozta sokkot nagyon jól ki lehetett volna bontani. Ez az én véleményem, valószínűleg azért gondolom így, mert nagyon érzelmi beállítottságú ember vagyok, s egy lelki katarzis sokkal jobban meg tud érinteni, mint a vér leírása.
Egyáltalán nem az én műfajom ez a szöveg, de tetszett. Csak így tovább!
Örülök, hogy olvashattam.
Üdv: Niké
Ennek a történetnek nincs vér a pucájában, mert mind lefolyott a csatornába, addig mosta – mosogatta a szerzője.
Sajnálom, de nekem hánynom kell ettől a történettől.
Egészen érdekes! Jól fogalmazol, bár van néhány sántító mondatod, amiket idővel magadtól is észreveszel és kiküszöbölheted a gyakorlás által.
Néhány észrevétel: a páros testrészeket általában nem írjuk többesszámban. Pl. "Szemeimmel a hatalmas vértócsát fürkésztem a szoba közepén." – szemeimmel helyett szememmel a hatalmas… Kezeim helyett – kezem stb.
Egy-két vesszőhibától eltekintve nincs gond a helyesírással. Néhány helyről hiányoznak a gondolatjelek, pl.: ott ahol a hangokat hallod.
Ami még picit zavaró volt, azok a szóismétlések. Egy ilyen rövid terjedelmű műben nem igazán megengedett a többszörös szóismétlés, mert megakasztja a szöveg gördülékenységét.
Végezetül nincs nagyon gond a történettel, bár szerintem többet is kitudtál volna hozni belőle. 😉
Remélem tudod, hogy csak építő jelleggel vetettem fényt pár hibádra, és ezzel csak arra akarlak sarkallni, hogy legközelebb ne kövesd el ezeket a hibákat. Gyakorolj és akkor csak jobb lehet!
Üdvözlettel: Michael
Kedves Könyves!
Lehet, hogy nem szeretsz ilyeneket olvasni. Lehet, hogy talán én csináltam valamit rosszul, és az én írásommal van a baj. De legalább én próbálkozom. Köszönöm a véleményed, habár nem sok hasznát vettem.
Üdv.: Tomi
Michael Jackob!
Köszönöm a véleményed. Nagyon sokat segítettél. Például a páros testrészeket írásában és a szóismétlésben. Ígérem, megpróbálok úgy írni tovább, ahogy tanácsoltad.
Üdv.: Tomi
Kicsit morbid. De tetszik 🙂 Tetszik ez az álom és valóság közötti állapot. Egy valamit nem értek egészen: az ajtót a padlón. Milyen ajtó volt az? Az átjáró a két világ között?
Üdv.: Phoenix
Phoenix!
Végül is lehet „átjárónak” is hívni. Igazából azt is csak álmodta, és attól rémült meg, hogy megőszült, megöregedett, mikor belenézett.
Köszönöm a véleményed.
Tomi