A választás szabadsága

Válaszd azt, aki lehetnél, a helyett, aki vagy!
Lépj át egy olyan útra, amin jól érzed magad, ami a boldogságodhoz vezet, és soha, hangsúlyozom S O H A ne érd be kevesebbel, mint ami jár neked. Mert ha beéred, akkor nem is érdemelsz többet.
Így van ez a szerelemmel is. Ne félj attól, hogy egyedül maradsz idealista elképzeléseddel, a tökéletes férfiről alkotott képpel. Hiszen ha megismered Őt, akivel első pillanatra érzed, hogy le tudnál élni egy teljes életet, már nem fog számítani, hogy barna-e a haja vagy szőke, hogy középen nyomja-e meg a fogkrémes tubust, vagy elmossa-e maga után a tányért. Már nem érdekel majd a foglalkozása, az anyagi háttere, a szüleivel való kapcsolata, egyszerűen csak akarni fogod őt, akár fuldokló a levegőt, feláldozva és eldobva mindent, ami eddig kellett, mert attól a perctől Ő lesz neked a Minden. Hirtelen megváltozik a szabadságról alkotott képed, hozzá akarod láncolni magad az örökkévalóságig, mert rájössz, hogy csak úgy tudsz repülni, ha összekapaszkodtok. De ez csak akkor lehetséges, ha minden, de minden kölcsönös. Mert ha csak Te érzed, azt úgy hívják, öncsalás. Amikor nem tudsz kibékülni magaddal, az egyedülléttel, a magánnyal, és bárkire, aki kedvesen szól vagy elbűvölően mosolyog, képes vagy ráaggatni minden pozitív tulajdonságot, ami az ideális férfit szimbolizálja számodra. Ilyenkor csak adsz, és adsz magadból, miközben nem akarod észrevenni, hogy a másiktól jóformán semmit nem kapsz, hogy ő csak „beéri” veled, holott teljesen mást akar. Ez nem szerelem. Ez ragaszkodás. Vakság. Szedd össze magad, és lépj ki belőle, elvégre minden fejben dől el! Minél tovább vergődsz ebben a mocsárban, annál több sár tapad a szárnyaidra, és annál nehezebb lesz végül ismét talpra állnod. Tiszán és hófehéren.
Vedd észre, hogy magadtól veszed el az amúgy is szűkös időt, hogy valaki olyat találj, aki megérdemel, és akit megérdemelsz. Akivel a kötelék egy életre szól, és aki mellett megtapasztalod, milyen az, amikor szárnyakat ad a szerelem lánca.