A vonat

A vonat

Még ide sem ért, de a sínek mellett lévő fenyőfák már borzolják tűleveleiket. Félnek a robajtól, a zakatolástól, és attól a koromfekete füstfelhőtől, amit a gépszörny okád ki magából.
Jön! Ide hallatszik a hangja!
Fütyül egyet. Aztán még egyet. Egyenletes kattogás. A sín mentén a kavicsok meg-megrezzennek. Ugranak egyet, kettőt, hármat… Végtelen szökdécselésbe kezdenek. Egyre gyorsabban és gyorsabban.
Közelít!
A levegő is elkezd remegni. Egy gerlepár röppen fel az egyik fa tetejéről, és amíg lehet, menekül a borzasztó hangzavar elől.
Újra fütty! Mindjárt előbukkan a kanyarból!
A robogás fokozódik, a sínek megfeszülnek, egy-két talpfa megreccsen. Kifeszítik magukat.
És ott van! Most bukkan fel!
A fenyőfák sikítanak!
A kavicsok kiáltanak!
A sínek sírva nyögnek!
A vonat, mint egy ámokfutó, rohan, rohan és rohan…
Si-e-tek! Si-e-tek! Si-e-tek! Si-e-tek! Si-e-tek!
Zaj, robaj, hasítás, szakadás, égzengés, háború, robbanás, feszítés, kattogás, csattogás, üvöltés, süvöltés!
Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!

Csend.
…
Néhány tűlevél hull a sínekre.
…
Néma csend.
…
Minden mozdulatlan.
…
A fenyőfák sóhajtanak.
A kavicsok sóhajtanak.
A sínek sóhajtanak.
…
Elment.