Mindketten fáradtak voltak. A kicsi lányt nyűgössé tette a kinti pocsékságos idő, a bezártság, az anya hiánya, őt pedig az újsütetű nagyanyóság. A hirtelen jött ötlet – adventi koszorú készítése, – jónak ígérkezett. A cseppnyi lány útmutatása alapján lecsupaszították a kert egyik díszét, egy selyemtapintású, tavaszi-zöld tuját, aztán a lomtárat dúlták fel gyöngyök, szalagok, gyertyák után. Az alap gyorsan elkészült. Igaz, inkább tojásdad volt, mint kerek, de nevetve legyintettek rá: így érdekesebb. A díszek felrakásában már nem volt egyetértés. A növendék nő még azon a ponton tartotta ízlésvilágát, hogy a sok a szép, a csiszoltabb neveltetésű nagyanyó ezt vitatta ugyan, de engedett. Így aztán a koszorú a sok szalagtól, színes bogyótól vásári jelleget öltött. Művükben gyönyörködve, összeölelkezve ültek a kanapén, aztán a kislány szemhéja elnehezült, és szuszogva eldőlt. Nagyanyó könnyeivel küszködve úgy döntött, élete legszebb koszorúját látja. Igaz, hogy a hagyománytól eltérően öt különböző gyertya díszlett a tarkára cifrult tuja ágakon, de a citromsárga gyertyán ott virított a legfőbb dísz: egy apró kis kéz maszatos lenyomata.
5 hozzászólás
Néhány mondatban fested le a Nagymama és az unoka talán délutáni elfoglaltságát…Leginkább a vége tetszett…mert igaz.
csak az hiányzik belőle, tudják-e mi az advent, mi a spirituális értelme – mert így csak üres vacakolás
Kedves Müszélia! Az "egyperces" nem ismeretterjesztő műfaj. Matyinak igaza van. Akár kiderül, akár nem, mi is az advent igazi értelme, magyarázata, háttere, egy erről szóló "egyperces" lehet jó vagy rossz. Ez itten pl. jó. Miért jó? Mert nem akar sokat markolni, – és ezáltal nem keveset fog meg. Amit megfog: egy megkapó pillanat. Ezt "fényképezi" le. Szép ez a fénykép. Sokat mond a….a valamiről….ami így advent táján különösen fontos. -én
Kedves Müszélia! Ha jól értettem, a nagymama ismereteit, egyházi műveltségét kérdőjelezed meg. Ha valaki tudja, hogy négy gyertya kell, nem öt, és a sárgának ott nem lenne helye, …… nos, akkor tud valamit. De ha nem, akkor is, egy tevékenyen eltöltött délután egy kicsi emberrel, ….. kell ennél több? Kösz, hogy olvastál. üdv. -matyi
Szia!
Szokásomtól eltérően, mielőtt megírtam volna a hozzászólásomat, elolvastam a többiekét is.
Én kiolvastam abból a pár sorból, hogy a nagymama tudja, milyennek kell lennie egy adventi koszorúnak. Az olvasó, ha szintén tudja, felesleges is lenne leírni. Ha nem tudja, akkor meg minek?
Ezen félperces lényegét én a közös programban látom. Azt a boldog érzést, a generációs különbségek áthidalását értem, érzem ki a sorokból, amit egy ilyen délutáni program adhat.
Gratulálok írásodhoz!
Üdv.