Az este után eljött a fekvés ideje, a férjem mély állomba horkolta magát, míg én a takarót fogva a plafont néztem pislogás nélkül. Egyetlen egy hang töltötte be a kis szobát, mégpedig az óra ketyegése. Kérdések százai cikáztak át a fejemben, az egyik fontosabb volt, mint a másik, de a legfontosabb az volt, hogy mi bujkál a fészerben. Egyszer csak a férjem hangját hallottam:
– Mért vagy még ébren?
– Na, szerinted miért?
– Ugyan drágám aludj nyugatan!
– Nincs az az isten!
– Ugyan mi az oka annak, hogy nem alszol?
– Még meg mered kérdezni? Elsősorban egy döglött kutya néz rám az ablakon keresztül a kertből, mert nem vagy hajlandó felszedni csak holnap. Ja, bocsánat nem is néz, mert nincs mivel neki! És másodszorra meg az, hogy van valami a fészerben, ami ráadásul biztos, hogy nem állat, de nem is ember.
– Ezt honnan veszed?
– Nincs olyan állat, se ember, aki ki tudja nyitni a lakatot és a zárat kulcs nélkül és ráadásul belülről!
– Biztos megint nyitva hagytad az ajtaját!
– Nem! Direkt azért mentem ma reggel ki, hogy becsukjam! Ne nyugtatgass itt engem, és ne próbálj meg itt magyarázótokat keresni arra, amire nem lehet! Valami megölte azt a kutyát, és ami őt megölte az minket is meg fog! Szóval fogd be és higgy már nekem, hogy itt valami nincs rendben.
A mondatok végére már elbőgtem magam, amire a férjem két karjával átölelt és elkezdte a hátamat simogatni.
– Miért nem hiszel nekem?
– Ssss, semmi baj! Majd holnap mindent kiderítünk!
Másnap reggel karikás szemekkel álltam a konyhában egy bögre kávéval a kezemben, magam elé bámészkodva. Remegő végtagokkal álltam ott a rózsaszín kis fürdőköpenyemben.
Azt hinnék az emberek, hogy eléggé hamar kibuktam már az első furcsa eseményre, pedig ez nem így van! Nem ez volt az első eset! A férjem és a gyerekem kézenfogva jöttek le az emeletről, a férjem elegáns öltönyben, a gyerekem pedig tipikusan a gyerekekhez illő színes öltözékben. A párom odalép hozzám, ad a homlokomra egy puszit. Ezt a műveletet megismétli a gyerekünkön és előre küldi a bejárati ajtóhoz. Odalép hozzám:
– Mond csak minden rendben?
– Persze!
– Jól van! Figyelj, ne törődj, ma a házimunkával majd én elintézem egy kicsit később. Te csak pihenj.
– Nem, meg tudom csinálni! Ha, kimész, ne felejtsd el a kutyát!
– Rendben.
Épp lépett volna ki az ajtón mikor valami még az eszembe jutott:
– Drágám, kérdezhetek még valamit?
– Hát, persze amit csak akarsz!
– A fiunk melyik iskolába is jár?
– A Babits Mihály általános iskolába!
– Ja, igen-igen tényleg, Köszönöm.
– Nincs mit! Én megyek, szia, majd este!
– igen majd este, szia.
A férjem egy mosollyal kiment a bejárati ajtón. Idegesen bámultam a fénylően ragyogó padlót és gondolkodtam, de ha bárki is megkérdezte volna tőlem, hogy mégis min töröm annyira a fejem még én magam sem tudtam volna megválaszolni ezt a kérdést. Nem tudom miért éreztem, de még az életemet is rá mertem volna tenni, hogy a levegő megváltozott, de nem ma reggel, hanem amikor az történt.
Vissza emlékezek arra a napra, amikor megtörtént az eset. becsuktam a szemem és tisztán éreztem, hallottam és láttam, ami akkor azon az éjjelen lejátszódott.
5 hozzászólás
Kedves Szen Eszkör!
"Ez már csak bonyolódni fog…"
…ponosan eztéreztem olvasás után!
Nagyon titokzatos!
Nem merek megkockáztatni egy egy elméletet,
ki tudja lehet éppen az ellenkezöje fog történni.
Gratulálok ;sailor
Kedves sailor!
Nagyon szépen köszönöm, hogy újabb lekesítő szavakat csepegtetsz belém…. Szeretném megtartani a kitalálhatatlan végkimeneteleket a műveimben, és úgy látom, hogy kisebb-nagyobb sikerrel jártam. Bár magamat sosem tartottam igazi íronak, de te mindig eléred nálam, hogy annak érezzem magam.
Köszönöm szépen sailor 🙂
Üdvözlettel: Szem Eszkör
Kedves Szem Eszkör!
Ez meg nekem nagyon jól esett,hogy:
", de te mindig eléred nálam, hogy annak érezzem magam.
Köszönöm szépen sailor :)"
Igazán örülök ennek!
Szép napot sok ihlettel:sailor
Káosz azt látom van bőven. A férj nem igazán jár utána a megmagyarázhatatlannak. Csak nyugtat, és nyugtat. Én már hisztiztem volna ilyen esetben. 🙂
Várom a folytatást.
Üdv: Selanne
Kedves Selanne!
Hát ez majdnem, minden thriller alapja, hogy minél inkább szeretnéd megmagyarázni az igazad, annál közelebb kerülsz a sárgaház felé… Úgy látom hiába régi mű, elnyerte a tetszésedet és ezért én örülk:)… Nagyon szépen köszönöm az olvasásod.
Üdvözlettel: Szem Eszkör