Mindig is érdekelt,hogy egyes emberek hogyan kapcsolódnak más emberekhez.
Mi szerint választják ki a nagy ŐT. Persze más az értékrend,manapság meg végképp.
Életünk néha hatalmas fordulatot tehet egy-egy személy életünkbe való beengedésével.
Egy különleges találkozás amit magadnak sem tudsz megmagyarázni miért ,de hatalmas fordulatot tesz az életedbe pedig nem is számítottál rá.
Egy nem mindennapi magyarázat miként viszonyulsz hozzá.
Egy átlagosnak indult történet aminek furcsa végkimenetele lesz.
Szép nyári napon amikor úgy éreztem semmi új nem lephet meg. Megjelent. Nem tudom ki volt Ő és hogy csinálta de felkeltette érdeklődésemet.Pedig először láttam,vagy csak eddig nem tűnt fel.Nem mondhattam róla,hogy jóképű sem azt,hogy feltűnően vonzó.De valami megfogott benne pedig nem is váltottunk egymással egy árva szót sem.Aztán ahogy telt az idő nagy ritkán feltűnt és észre vettem magamon,hogy ez boldoggá tesz.Végül a felismerhetetlenségig megváltoztatta a nézeteimet és ki keltem magamból.Vártam,hogy újra feltűnjön és boldog lehessek.Sok ilyen fajta "néma" de sokat mondó találkozás után egyszer csak azon kaptam magam,hogy közelít.
Odajött és mosolygott.Én pedig valamilyen béna arckifejezéssel válaszoltam hirtelen.
-Szia- és még mindig mosolyog- Elhívhatlak kávéra?
Hezitáltam.-Nem köszönöm.Sietek.-válaszoltam fapofával és már fordultam volna el amikor olyat mondott amit nem akartam volna tőle sohasem hallani.
-Megakarlak ismerni.-hangzott el és a hátam is elkezdett borsódzani ettől a mondattól.
-Én nem!-vágtam rá.
-Miért?Nem értem…hiszen..-duzzogva ránéztem ledöbbent arcára és fújtam egyet.
-Hát jó…Ha tudni akarod…Amikor valamit nem ismersz de érdekel, akkor vágysz rá,hogy megismerd,tudni akarod milyen.Kíváncsi vagy.Aztán megismered,kiismered a számodra jó és rossz tulajdonságait.Gyengeségeit.Hibáit és múltját,az álmait.Aztán már nem is lesz olyan érdekes,hisz mindent megtudsz ,már nem vágysz rá.Sőt az is lehet,hogy nem tetszene és lemondanál róla.-Vezettem le szépen neki,hogy biztosra értse,de nem értette.
-Szóval azért nem akarsz,mert félsz,hogy nem tetszene amit mondanál?-Újra mosolygott.
-Nem.-Neki álltam érthetőbben.-Azért,mert olyan szép így.Amíg nem ismerlek,olyannak képzellek el amilyennek csak akarlak.És amíg ez így marad addig te vagy álmaim férfija.
Ekkor észre vettem rajta,hogy mindenre számított csak erre nem.Szabályszerűen tátva maradt a szája.Se szó se beszéd hátat fordított és elment.
Azóta se láttam.
6 hozzászólás
Szia Chloe! Hát azon bizony nem lehet csodálkozni, h elment. Valószínűleg nem tudta felfogni a női lélek mélységeit, és ezt az "álmaim férfija" című mizériát. Szatirikus, ahogy leírtad, – bár nem tudom annak szántad-e? Úgy veszem, s ezért nálam 5-ös. DE: használd a space-t és figyelj jobban az igekötőkre, hol kell egybe írni, s hol külön! Üdv: én
Kedves Bödön 🙂 igen, annak szántam. Köszönöm az értékelést. Igen teljesen igazad van legközelebb jobban odafigyelek ezekre. Chloe
Kedves Chloe!
Jó lenne a történet, csak mielőtt feltetted nem ártott volna párszor elolvasni, akkor nem marad benne ennyi hiba.
Eleinte engem is nyaggattak az olvasóim, hogy figyeljek erre jobban oda.
Csatlakozva Bödön megjegyzéséhez, még azt megjegyezném, hogy a központozást is meg kellene tanulni. Vannak oldalak ahol részletesen leírják, hogy ez mit jelen, és hogyan kell alkalmazni, valamint Kankalin írásainak olvasásával, sok mindent meg lehet tanulni.
Amúgy tetszett, a hibákat meg ki lehet javítani.
Üdvözlettel: János
Kedves F János. Köszönöm a meglátásokat. Mindenképp utána fogok nézni ezeknek a dolgoknak. Örülök,hogy nem lett tökéletes az ember mindig tanul valami újat 🙂
Te Chloe!
Ez a történet nekem nagyon tetszik!
Ilyenek vagyunk mi nők?
Az örök szerelmet akarjuk.
Olvastam a pszichológiában, hogy egy anyaideál, és egy apaideál képével születünk.
S van egy férfiideál képünk is, amit a kiválasztottra vetítünk rá.
Aztán, komoly munkába telik majd, hogy megbocsájtsuk neki, amiben nem olyan.
S ha ez sikerül, majd, csak ez után leszünk képesek szeretni.
Nekem tetszik a történeted, s ahogy megírtad.
U.i.:
Ő, betöltötte azt a szerepet, amit szántál neki, mert ráérzett, egy férfiideállal (fantommal) szemben nincs esélye. Vagy lehet, csak nem akart értetlenül tovább ácsorogni.
Élvezettel olvastalak.
Kedvet kaptam, hogy írjak valamit a témában.
Szeretettel ölellek:
Ildikó
Kedves inyezsevokidli!
Ilyenek vagyunk. Bonyolultak és álmodozók. Engem is érdekelnek ilyen pszichológiai témák. Én is hallottam erről van benne igazság. Igen, Ő betöltötte azt az űrt ami hiányzott. És mai napig betölti mert a szívemben ott marad. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad. És örülök, hogy tetszett. Várom az irományod a témába 🙂 remélem feltöltöd.