Amíg beérik a gyümölcs 6/3

Másnap reggel, amikor belép az osztály folyosójára, látja, hogy Irén és Tamara már osztja a reggelit. Katona Tamara volt a legjobb barátnője a csoportban. Most ő is keresztülnéz rajta. Mintha ott sem lenne. Senki észre sem veszi. Ezek szerint már mindenki tudja. Mindenki tudja, hogy ő megbízhatatlan, arra sem érdemes, hogy kiossza a reggelit… nem kap semmilyen feladatot.

Bemegy a tizenkettesbe. Lili dacosan, durcásan fekszik az ágyon, majd hátat fordít, amikor őt meglátja közeledni. Az éjjeliszekrényén még ott áll a tejjel telt pohár.
– Hogy vagy ma reggel?
– Hol voltál? – támad rá vádlón a kislány
– Most mások osztják a reggelit, de itt vagyok, futottam hozzád. Miért nem reggelizel?
– Mert haragszom rád! Apa azt mondta, hogy a gyereknek tett ígéretet be kell tartani. Ha megígéred, hogy mindig eljössz hozzám, akkor megiszom a tejet.
– Mindig jövök, ha tehetem. És nem csak a gyereknek tett ígéretet kell betartani… No, igyál szépen!
– Melinda, minden gyereknek van appendicitise? Vagy csak a lányoknak? – kérdezi a kislány egészen közel hajolva, miután felhajtja a pohár tejet.
Melindára a döbbenet erejével hat, ahogy a kislány kiejti ezt a latin szót, majd önkéntelenül a kórlapjára pillant.
– Ezt meg hol hallottad?
– A doktor bácsi mondta tegnap, hogy nekem alighanem appendicitisem van. – Melinda megtapogatja a homlokát, végig simít a hullámos fürtökön s elérzékenyülten nézi ezt a babaarcú kislányt. Csak nem vakbélgyulladása van mégis? Már egy hete itt fekszik szegényke és nem tudják eldönteni az orvosok, hogy mi a baj forrása.

Azután végigjárja a kórtermeket, minden gyerekhez van néhány kedves szava. Majd a vizit után visszamegy Bencéhez. A kisfiú mostanában nagyon erőtlen, még az olvasáshoz sincs ereje, csak fekszik mozdulatlanul.
– Akarod, hogy olvassak neked? – kérdezi, miközben odahúzza a széket a kisfiú ágyához. Látja, amint örömtűz lobban fel a gyerek szemében. Már nyúl is a vaskos mesekönyv után és lapozni kezd benne.
– Ezt olvasd el! – kérlelte – Jó hosszú, nem merek belekezdeni, mert elfáradok, nem tudom addig a könyvet kézben tartani.
Melinda délelőttje meseolvasással telik. Senki sem keresi, senkinek nincs rá szüksége. Egy alkalommal Bertalan doktor benyit, széles mosollyal közeledik Bence ágyához.
– Nos, hogy vagyunk, hogy vagyunk? Amint látom, nem unatkozol. Nem panaszkodhatsz kisöreg, amíg ilyen bájos tündér olvas neked tündérmeséket… – közben megtapogatja a gyerek pulzusát, elsimít egy hajtincset a homlokából, s már indul is kifelé. Még visszaszól – bocsánat, hogy megzavartam a mesét.

Délután Melinda felhívja régi barátnőjét, hogy kipanaszkodja magát. Még a gimiben volt Janka a legjobb barátnője. Mostanában ritkán találkoznak. Janka kozmetikusnak tanul, és anyja szalonjában dolgozik.
Nehezen telik a délután, bár jólesik sajnáltatni magát Jankával, mégis várja az estét, hogy találkozzon végre Tamással. Olyan rossz, hogy csak minden harmadnap találkozhatnak. Tamás sokat van úton, és mindig akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá. Este együtt vacsoráznak a Fácánban.

– Előbb egyél – Tamás a lány elé tolja a kenyereskosarat – majd aztán folytatod. Kenyeret is egyél hozzá, sovány vagy, mint egy gebe.
– Nem vagyok gebe – csattan fel Melinda – Martin szerint kivirultam, nőies lettem.
– Nem értek egyet a te Martin barátoddal. Úgy látszik nekem más fogalmaim vannak a nőkről.
Mire a pincér kihozta a vacsorát, addigra Melinda már Tamás nyakába zúdította az elmúlt napok eseményeit. Mindent, a legapróbb részletekig.
Tamás már be is befejezte a vacsorát, eltolta maga elől a tányért, megivott két pohár vizet, s nézte a lányt, ahogy dühtől kipirult arccal az ételt piszkálja. Melinda belelovalta magát ahogy a történetet mesélte, úgy élte újra, és csapott az egekbe a felháborodása.

– Délután felhívtam Jankát! – szól teli szájjal Melinda.
– Ki az a Janka?
– Barátnő a gimiből. Fel volt háborodva amiatt, ahogy itt bánnak velem. Azt mondta, beszél az anyukájával, hátha fel tudnának engem is venni a szalonba. Itt hagyom ezt a lepratelepet és kozmetikus leszek. Te mit szólsz hozzá?
– Az nem fontos, hogy én mit szólok, tedd azt, amit te jónak látsz. Egyébként én azt hiszem, hogy holnapra kialuszod a mérgedet.
– Te nem is mondasz semmit? Neked nincs véleményed? Neked nem számít, hogy a Dunába ugrom, kozmetikus leszek vagy ápolónő? Neked teljesen mindegy? – dühösen hadonászik a késsel, villával. Tamás kiveszi kezéből az evőeszközöket, majd a tányérra teszi. Akkor veszi észre, hogy Melinda tányérja teljesen üres, mindent megevett az utolsó morzsáig.
– Magadnak kell döntened! – szól aztán csendesen.
Melinda tovább kiabál. Már mindenki őket nézi az étteremben, de most érdektelen számára. Bántja, hogy Tamásnak teljesen közömbös az ő sorsa. Úgy látszik Muhi Tamás még nem akar megnősülni. Még szerencse, hogy Pál Melinda sem óhajt férjhez menni.
– Kérek egy konyakot! – kiáltja.
– Igenis – harsogja a pincér – Két konyak.
– Csak egy – szól utána Tamás nyugodt hangon. Melinda egy pillanatig attól tart, hogy a fiú feláll és otthagyja.
– Tamás… – közelebb húzódik a fiúhoz – Miért nem akarsz megérteni?
– Egy konyak! – a pincér a fiú elé teszi a poharat, de Tamás határozottan a lány elé tolja.
– Parancsolj.
– Tudod jól, hogy nem kell – motyogja Melinda, most már szégyenkezve. – Csak tudnám, mi kifogásod van a kozmetika ellen?
– Nem a kozmetika ellen van kifogásom, hanem ellened. Miért nem vagy őszinte?
– Tamás, mit akarsz tudni? Mi történt a mosdóban? Nem tudom. Senki sem kérdezte, senkit sem érdekelt… Lemostam a térdemről a vért, megszédültem, forró volt a homlokom, a csempéhez szorítottam, hűtötte… tényleg nem tudom hogyan, de a földön ültem, amikor feleszméltem…
– Elájultál? Ezt miért nem mondtad el?
– Nem tudom, nem tudom mi történt. Különben senki sem volt rám kíváncsi… csak, csak úgy néztek rám, mint egy gyilkosra. Pedig nem történt semmi, ha tíz perccel később kapja Bence azt a transzfúziót, akkor sem lett volna semmi, csak felfújták…
Tamás a lány doboló ujjaira teszi a kezét.
– Nyugodj meg, holnapra elfelejtik, és remélem te is…
Melinda ráemeli szomorú kék szemeit. Most olyan jó lenne, ha Tamás megölelné.
– Holnap hív Janka, hogy mikor mehetek jelentkezni. Talán holnapután már be is léphetek. Majd fölhívlak, jó?
– Jó – bólint a fiú.

Már kinn sétálnak az utcán. Tamás átkarolja a vállát, hogy melegítse.
– Korán tavaszt csináltál. Nincs vastagabb kabátod?
– Nincs is hideg – szól még mindig dacosan. Szótlanul mennek egymás mellett, amíg Melinda vacogni nem kezd.
– Menj, mert megfázol.
Egy pillanatig állnak csendben egymással szemben, aztán Tamás megszólal.
– Anyádék tudják már?
– Majd ha már biztos lesz, akkor elmondom nekik.
– Menj, mert megfázol.
Kezet fognak. Egyik jobbra, a másik balra indul. Melinda futni kezd, aztán váratlanul megfordul és a fiú után kiált.
– Holnapra kialszom a mérgemet, ugye?