– Ejnye jányom, mit köll hallanom? Az egész falu rólad beszél. No, ne nézzé` olyan ártatlan szemekke`, tudom, hogy tejbe gázoltá`. Mindig azt hittem, te leszel az a jány, akinek kilenc üres faluban sem találni párját. Hát az letté`, gyönyörűséges mákvirág. Má` a tenger se mossa le rólad ezt a gyalázatot. Mer` hát, terem a bolond, ha nem is vetik, a gyehenna tüze égesse meg. A jány jó híre meg olyan, mint a tükör, a lehelet is elhomályosítja…
– Jaj jányom, hát minden hiába vót? Hiába minden szó? Megmondtam neked, hogy mibül lesz a cserebogár, tudnod kellett mitül döglik a légy, de hát, az egyik füleden be, a másikon ki, most aztán hiába rimánkodol. Jó, jó, tudom, a legszebb gyümölcs körű`, rajzik a legtöbb darázs, de hát hol hagytad az eszedet mi? Én meg beszélhetek, falra hányt borsó. Majd jön az apád, oszt aztán Magyar Miskásan lehord tégedet, oszt lesz neked tatár étel, török tánc, magyar adta ördög lánc… Az egész falu a szájára vett, lánchordta teremtette! Oszt tudod, a szó gyakran jobban vág, mint a kard, mert aki szelet vet, vihart arat!
– Édesanyám, elég legyen má`, most én beszélek, és ne szóljá` közbe. Ha annak idején nem cserebogarakról meg döglött legyekről hadoválsz, hanem megmondod kerek-perec mi az ábra, most nem tartanánk itt. Hagyj fel a közmondások pufogtatásával, lásd be, hogy veszett fejsze nyele. Hát, majd én most megmondom, mi az ábra: az, hogy te inkább hiszel a hozzád hasonló, pletykás vénasszonyoknak, mint nekem. Te sem vagy jobb a Deákné vásznáná`. Lásd má` be végre, hogy sok beszédnek, sok az alja, most aztán jól felkavartátok az állóvizet. Pedig tudhatnád, hogy csalánba nem üt a mennykő. Persze, most már én is tudom, miből lesz a cserebogár, meg, hogy mitől döglik a légy, meg, hogy annak következményei vannak. Tudod, legjobb iskola az élet. Jó ember szava követ lágyít, rossz ember szava fejet fájdít. Te nem így gondolod?… Te csak higgy a pletykafészkeknek, ne zavarjon, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Az egyszer megbotlott lovat még nem szokták levágni. Tudnod kell, ha begyógyul is a seb, megmarad a helye, mer` amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!
12 hozzászólás
JÓÓÓÓÓÓÓ:))))))))))) A jány se hagy fel a közmondások pufogtatásával:)))
Szeretettel: Klári
Ja igen, a jány, aki más szemében a szálkát, a magáéban a gerendát sem… hát, nem esik az alma messze a fájától…
Jajj, látod Klári, ezért akarom abbahagyni…:) Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel!
Ida
Hát én könyörgőre fogom kedves Ida ! 🙂
Nagyon tetszett ! Még !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Aranyos vagy Zsu, de tényleg komolyan gondoltam. Most mindenképpen abbahagyom, nem mondom, hogy "soha", de most egy jó időre tényleg abbahagyom.
Örömmel tölt el, hogy tetszett. Tudod, akkor kell abbahagyni, amikor még tetszik…:)
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel!
Ida
Nagyon remek írás már megint! ( ne hagyd abba!!! )
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, drága Ica. Örülök, hogy tetszik, de tudod, addig kell abbahagyni…:)
Köszönettel!
Ida
Kedves Ida!
Remekül szórakoztam! Csodálom a képességed, hogy a közmondásokból ilyen remek, humoros (vagy szomorú és tanulságos?) történetet írtál, az ízes fogalmazásról nem is beszélve. Szívesen olvasnék még Tőled ilyen történeteket. Gratulálok!
Sok szeretettel: Matild
Kedves vagy Matild, örülök, hogy tetszenek ezek a történetek, de nem nagyon szeretném, ha a családom elkergetne otthonról, mert azután már nem csak ilyent nem fogok írni, hanem másmilyent sem… Hú, ez lehet, hogy egy kissé zavaros, csupán azt szerettem volna mondani, hogy már elkezdtem otthon is családtagjaimmal, szólás-mondásokban beszélni, és hát mit mondjak… nem nagyon díjazzák…:) Úgyhogy, egy időre mindenképpen abbahagyom, még mielőtt átmennék Bözsinénibe.:) Mást, azért még talán fogok írni…
Köszönöm kedves látogatásod.
Sok szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
A közmondások az élet aranyigazságai egy mondatban összefoglalva. Hát itt van arany bőven! 😀
Ez az alkotásod is közmondásosan jó lett, jókat kuncogtam amikor olvastam, és ráismertem a "Ha jöttök, lesztek!" című alkotásodnál, a hozzászólásomban Neked írt közmondásokra.
Végül nagyon ügyesen lezártad!
Judit
Kedves Judit!
Valójában csak kettőt terveztem, a harmadikat, az előbbihez írt hozzászólásod inspirálta. Úgyhogy, tudnod kell, te is hozzájárultál, hogy a jány megtudja miből lesz a cserebogár…:)
Azt hiszem, egyetlen egy sem maradt ki azokból a szólás-mondásokból, amikkel arra bírtál engem, hogy megírjam ezt a harmadik jelenetet is. Na, most már itt a vége!
Annak, hogy van itt arany bőven, viszont nagyon örültem, de neked is részed van benne, úgyhogy, köszönöm!
Ida
Hihetetlen jó!
A ´nyelvezet´,a közmondások!
Elismerésem:sailor
Köszönöm, kedves sailor.
Örülök, hogy elnyerték tetszésed ezek a kis jelenetek…
Szeretettel!
Ida