nem tudom irányítani őket,
szavakból emelkedett magas hegy
egy áttörhetetlen kemény kőzet.
Csurom vizesen fekszem az ágyban
majd negyvenfokos forró láz kínoz,
valamiért ki nyújtom a kezem
a hegycsúcs, a hazahívó mítosz.
Majd röviddel a csúcs előtt mindig
a hideg ráz 's takarómba búvok,
kezeimet gyorsan vissza húzva
a hegyalján, egy mocsárba csúszok.
A gyerekkorom legnagyobb kincse
egy pár új, zöld gumicsizma várt ott,
én voltam egyedül az osztályban
aki egy ilyen szép pár csizmát hordott.
De már alig egy-két lépés után
mindkettő elmerült a mély sárban,
valahogy én ki másztam a partra
csizma nélkül maradt mindkét lábam.
Szörnyű hideget éreztem rajtuk
mint egy folyó fagyott jegén, pedig
csak a rá tett jéghideg vizes ruha
hozta vissza az életet belém.
Úgy látszik haza akartam menni
már másodszor is ebben az évben,
de itt a jegy árus nem értett meg
és egy retúrjegyet adott nékem.
Így hát most ismét itt vagyok, 's van ki
örül, hogy a jegyadó tévedett,
de tudom legalább négy ember van
ki így, nagyon is megelégedett.