És nőjön a virágzó réten
csontroppantó ádáz jégmező,
és ahol most hóvihar tombol,
azon helyén legyen őserdő.
(Apropó 6: Az események haladtával Atyauristenit is megjelent, és ha már szóba került írásos jelet adva önmagáról, végighallgatta Mr. Zálog lírai énjét, akihez csak ennyit szólt: Az események haladtával gyakran megesik ehhez hasonló a benne rejlő térben. Hoppá! Vajon mit akarhatott ezzel mondani?)
Mindezek után Mr. Zálog érdekes dologra lett figyelmes, azt vette észre, hogy kiüresedett, s teremtő erejét átadta környezetének. Így tehát a kezdeményezést most inkább külső hatásként, de kényszer nélkül élte meg. Csak arra gondolt, hogy nem ártana megtapasztalnia, hogy milyen érzés, ha tükörbe néz, és a tükör azonnal elkezdte keresni vele a kapcsolatot. A csillár remegni kezdett és a súlya alatt elterülő járólap recsegő hangokat hallatott. Ahogyan pedig lenni szokott – bizonyos helyzetekben, vagyis most – annak rendje és módja szerint a falról is lehullott néhány jelentéktelennek tűnő porszemecske, na, és a mögötte álló, azaz inkább fekvő és függő tükör bepárásodott. Sima felületén homály ült. Ezt érezte meg Mr. Zálog is, olyan volt ez a pillanat, mintha minden részlet megelevenedett volna, amelyekben ugye maga Atyauristenit mozgatja a szálakat.
(Apropó 7: Most említést kell tennem arról, hogy Mr. Zálog igencsak kezdi elveszíteni a fonalat. De ez szokott történni akkor, amikor a látható és láthatatlan világok útjai elkezdik keresztezni egymást. Ez szokott történni, akkor is, amikor az egyensúlyok és kölcsönhatások kettősségei nem tudnak mit kezdeni egymással, ezért egymásnak feszülnek.)
A pillanat, amelyik egy másik halálára vár, hogy megszülethessen – hiszen így megy ez, ez az öröklét lényege –, Mr. Zálog számára sorsdöntő, sorsformáló, és sorsfordító tulajdonságokkal rendelkezik. Ezt azonnal látni is fogjuk, amikor a tükörkép rácsodálkozik.
(Apropó 8: Azonnal.)
Életében először látta magát, és azon nyomban hátat is fordított önmagának – ez volt az ő bűnbeesése –, mert annyira elérzékenyült, hogy nem akarta, hogy az, aki a tükörből nézi, ezt észrevegye. Ezért fordult el, csak ezért. De mint már ezt említettem – hetvenhat sorral feljebb – a tükör vele fordult, hiszen örökre tudatába égett ez a tekintet. Nagyon idegen volt tőle ez az emberi arc, annak ellenére, hogy élete során billiónál is több emberi lénnyel volt dolga, ő erre szakosodott, hiszen ő az emberi érzések kereskedője. Ha úgy tetszik, akkor érzések nélküli érzés-ügynök. Tényleg az volt, és az egészben az a legszebb, hogy mindezt magával tette, magának adta, és magának vette.
(Apropó 9: Mr. Zálog sorsdöntő, sorsformáló, és sorsfordító eseményében a tükrön belül is – pedig ez csak egy közönséges tárgy volt, távol állott tőle a mágia, de lehet, hogy éppen ebben rejlett varázslatos ereje – Ürdüng és Atyauristenit nem tudta tovább kerülgetni egymást, és ezért, amióta világ a világ, most először, a múltat és a jövőt egybevetve szembenéztek egymással.)
4 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Nagyszerü gondolatmenet-ek!
"Csak arra gondolt, hogy nem ártana megtapasztalnia, hogy milyen érzés, ha tükörbe néz, és a tükör azonnal elkezdte keresni vele a kapcsolatot."
Hu…jóóés késöbb:" na, és a mögötte álló, azaz inkább fekvő és függő tükör bepárásodott. Sima felületén homály ült. "
Gratulálok!
Szeretettel:silor
Szép napot
Ui…még ízlelgetem…
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen soraidat.
Lassan közeledik a lezárás.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Ha Atyaúristen is jelen van, nyilván átveszi a projekt írányítását. Pláne úgy, h Mr. Zálog időközben kiüresedik. (Apropó 9: Mr. Zálog sorsdöntő, sorsformáló, és sorsfordító eseményében a tükrön belül is – pedig ez csak egy közönséges tárgy volt, távol állott tőle a mágia, de lehet, hogy éppen ebben rejlett varázslatos ereje – Ürdüng és Atyauristenit nem tudta tovább kerülgetni egymást, és ezért, amióta világ a világ, most először, a múltat és a jövőt egybevetve szembenéztek egymással.)
És ez a kulcs. Szatíra ez? Kezdek arra jutni!!! 🙂 Klassz, Szabolcs: -én
Szia!
Szatíra ez? – minden a valóságból (ami bennem zajlik 🙂 ) táplálkozik.
Üdvözletem!