Aquillon Krónikája (2.)

2004. augusztus 3-án, a XI. Királysági Év második napján,
Reggel két polgár sajnálatos körülmények között elkésett (!) a sérthetetlen Reggeli Tornáról, melyet Machiavelli, felséges Királyunk tartott, a Vándor közreműködésével. Ezt természetesen szigorú megtorlás követte, a két imposztor szégyenteljes mosogatásra ítéltetett.
A délelőtt folyamán sor került a XI. Királysági Év első Országlására, amely a Szent Szigeten került megtartásra.
Több fontos napirendi pontot is említett utolérhetetlen Királyunk, ezek között szerepelt a Koronázás tiszteletére rendezendő Álarcos Bál is.
Utánozhatatlan Királyunk, a felséges Machiavelli felsorolta azokat a tisztségeket, amelyek jelen pillanatban betöltésre szorulnak. Például kertészi, tűzmesteri, holdasi, budoármesteri és festői állásokra jelentkező polgártársakra van Királyunknak szüksége.
Szót ejtett a Lovag, Mágus és Kézműves Rendekről is.
A nép hatalmas lelkesedéssel fogadta Egyetlen Királyunk tökéletesen helyes döntését, amikor kiosztott minden polgár számára saját Kincstárából, saját kezével egy-egy Aranyat.
Valamivel később, Kolompolást követően Őméltósága Machiavelli, a Király, kijelölte az önkénteseket munkakörükbe.
Az Ebéd utáni Szieszta, mivel eleredt az eső, sokkal hosszabbra nyúlt a tervezettnél. Sajnos valamely Gonosz Erők meg akarják akadályozni, hogy felfedezzük Királyságunk egész területét, és a látottak alapján térképet is készítsünk.
Mi azonban nem hagyjuk, hogy holmi Gonosz Erők megakadályozzanak minket Királyságunk feltérképezésében.
Az eső vígasztalanul zuhogott, odakint csupán második halottunk és még néhány rendbontó ázott.
De nem tarthat örökké egyetlen eső sem, ezért, ahogy végre elállt, elindultunk első Expedíciónkra, annak okáért, hogy igenis feltérképezzük Királyságunk területét, amikor a legszebb a táj.
Még esőcseppek csillogtak a Vén Ágastölgy levelein – a Mező Őre ő, azonban a nép még a Podmaniczky utcán érzi magát, ezért ezt, fájdalom, nem vettük észre azonnal.
Az Expedíción lehetőségünk nyílott bepillantani a csodálatos Királyi Vadaspark rejtelmes életébe, valamint megláthattuk a hatalmas Ciprust is – aki, ha az Öreg Ágas Tölgy a Mező Őre, akkor ő az Erdő Őre.
Vacsora után ünnepélyesen megtörtént az első Kincstárazás, melynek során önzetlen Királyunk, a csodálatos Machiavelli, tanubizonyságot tett nagyvonalúságáról is; többek között azzal, hogy öt Arany helyett hatot (!) adott egy Kincstári Kincsért, majd a korlátlanul vásárolhatott Kincseket megosztotta hűséges népével.
Este, a Tűznél, elénekelték nekünk a Királyság hagyományos dalait, az egyszerű nép pedig gyönyörködhetett felséges Királyunk szárnyaló hangjában, és a Seniorok énekében is, ami csupán messziről közelítette meg Erőskezű Machiavelli hangját, de még így is nagyon szép volt.