Gondolom kezdésnek el, kellene magyaráznom, hogy ez mit is jelent.
Hát, íme: őseinktől átörökölt genetikai, és egyéb tulajdonságok, és tudatunktól függetlenül felbukkanó ismeretek összessége. Tehát egy komplikált dolog. Az érthetőség kedvéért illene néhány példával megtámogatni a definíciót. Akkor most példálózok. Ha, az egyik felmenőd postás volt, és örökölted a génjeit, akkor most zöld a szemed. Postászöld. Vagy ha valamelyik ősöd börtönben töltött el néhány boldog évet, akkor neked a csíkos ruhák állnak jól. Ha a nagyid nem tudott flamandul, akkor nagy valószínűséggel te sem tudsz. Lehet a semmit is örökölni. Erre jó példa, hogy semmit sem örököltem a Rotschildéktól, noha nem is rokonaim. Akkor ez már gondolom érthető, így haladhatunk tovább.
Miért is mondtam el mindezt nektek? Mert a nagymamám görög volt. Sajnos egy szavát sem értettem. Ebben persze az is közrejátszhatott, hogy a születésem előtt halt meg néhány évvel.
Most jön a történet.
Egy alkalommal felkerekedtem a kis családommal, hogy megkeressem őseim lába nyomát göröghonban.
A repülőút nem sokat adott hozzá a hazatérés öröméhez. Gyermekkorom hajnala óta nem tudok repülni, és azóta sem ambicionálom ezt a sportot. Annál inkább, hogy tanultam egy híres ősöm esetéből, aki földreszállt angyal lett, rögtön a leérése pillanatában. Későbbiekben, mint autóbuszmárka szárnyalt tovább.
A repülőutat inkább most nem részletezném, elég legyen annyi, hogy a kis zacskók helyett hátizsákot kértem.
Aztán nagy meglepetésemre, gondolom lezuhanásunk előtt néhány perccel, megérkeztünk Krétára, mikor már az atavizmus tünetei kezdtek kiütközni rajtam. Az arcszínem a görögdinnye kabátjára emlékezetett. Ez volt a negatív tünet. Volt pozitív is. Csodák csodájára megértettem azt a mondatot, amit az itt elémkerülő első ember mondott. Nem sokat von le a nyelvtudásom értékéből, hogy ez az idegenvezető volt. Tipikus atavista jelenség volt. Ő magyar, és nekem is vannak magyar felmenőim. Hiába a gének nem vállnak vízzé.
A busz előállt, és pillanatok alatt repített bennünket a szállásunkra.
Csodás apartman volt. Tengerre néző, ahogy ígérték. Tiszta időben, de ezt nem tették hozzá.
Maga a sziget gyönyörűséges. Amerre tekintek a végtelen tenger, ezt mondták az utazási irodában. Itt lehet jó kutyát tartani, mert nem tud elkódorogni. Persze Ausztráliában sem nagyon tudna.
Készülődünk a bemutatkozó estélyre. Készülődök én is. Rohamtempóban pótolom a folyadékveszteséget görögikumokkal. Ouzó, mellé, elé, közé, és utána valami folyékony napsugár. Tán bor? Némi tartalékot is képezek belőlük.
Tán torgok? Apa a család büszkesége.
Valahogy odatángálódtam a bulira. Óriási a felhajtás. Mega sznobi. Az úszómedence sokszínű lufikkal befedve. Hatalmas hidegtálak, teli ezernyi mindenjóval. Rajtuk marcipán virágok özöne.. Valamint, rengeteg tejszőke NDK-vörösre sült márkás német turista.
Már megérte a pénzt ez az út. Nem mellesleg a cég fizette.
Imádom a marcipánt, ezért bekerítek egy díszes tálat. Leszakajtok egy szépséges marcipánvirágot a tetejéről. Megkóstolom. Nagyon úgy néz ki, hogy itt fából van a marcipán.
Letelepszünk egy asztalhoz. A pincér rögvest hoz ezt azt. Mondja, hogy mik ezek, de még nem tud magyarul. Szemrevételezem az okosságot. Van itt minden tengeri bigyó. A legundorítóbb egy sokkezű valami, és ami tele van apró wc pumpákkal. Egye meg a fene.
Soktagú buzuki zenekar vérforraló szirtakiba kezd. A tetemes elfogyasztott sör megtette a hatását. Az útja végéhez ért. Csak még meg kellene keresni az elterelő utat. Sajna a nagyim valószínűleg soha nem érdeklődött a férfi WC iránt, így nem tudtam megkérdezni, hol van. Felállok az asztaltól és toporgok. Zenészek veszik a lapot, és berángatnak táncolni. Két oldalról a vállamra teszik a kezüket és indul a tánc. Egyre gyorsabb a zene. Szinte futunk már. Nem esik nehezemre. Menne ez zene nélkül is.
A közönség meg csak gyűlik, és gyűlik. Tetszik nekik a mozgásom, ami már szinte görcsös vonaglás. Mert az is. A zenészek érzik bennem a görög virtust. Újabb tájjellegű kunszttal kínálnak meg. Letesznek egy poharat a padlóra, és elvileg borral töltik meg. Velem kivételt tesznek, és 3 dl ouzót kapok. Aztán fekvőtámaszból csak fogakkal felemelni, és meginni a feladat. Nem gond. Ittam én már minden pózban. Felemelem, aztán mint a pintty lenyelem az italt, oldalra rántom a fejem, és már repül is a pohár a németek asztalára, ahogy kell csinálni ezt a görögöknél. Ez a nagyi miket nem tudott. Csak szabaduljak már. Lenne egy kis dolgom. Kis dolgom.
A zenészek ölelgetnek, gratulálnak. Csordultig teli van a szívük velem, de én is csordultig teli vagyok.
Vágyakozva pillantok az egyetlen vizes dologra, a medencére. Rövid futás után festői ívben fejest ugrok a medencébe a lufik közé. A németek felpattannak a helyükről, és utánam ugrálnak. Teli a víz emberekkel. Oda a dekoráció. Sokba fog ez kerülni valakinek. Kiszállok és menetközben ékes németséggel a pincérhez, szólok. Írja a számlánkhoz, és gavallérosan mutatok a németek asztala felé.
De kanyarodjunk vissza az atavizmushoz. Holnap reggel felkeresem a rokonokat. Valahol itt kell, legyenek. Majd érdeklődni fogok. Addigra gondolom a nyelv is, előjön belőlem. A nagymamámat Kolofonosznak hívták. Ezt itt úgy ejtik, hogy Onassis.
Nem várok tőlük semmit csak egy kis szeretetet.
10 hozzászólás
Felkavaró történet. Én láttam filmen a 300-at. Abban nem volt ennyi izgalom, ennyi emberi szenvedés, mint ebben. Micsoda kínokat kellett átélned. Azért szerencse, hogy túlélted, mert akkor kitől tudnánk meg, mi is az az atavizmus? Előre félek, ha majd nekem is előjönnek ezek a tünetek, ugyanis német származású vagyok. Ajaj!
Csak a származásom miatt adok négyest az alkotásodra. Amikor a lufik közé ugrottam, még nem tudtam, hogy hozzáírják a számlához.
Szia Zoli!
A négyes még mindig jobb, mint egy csak így tovább jelleg dicséret.
Tamás
Haragszol, ha egy picit nevetgéltem rajta?
( ha nem haragszol, akkor majd bevallom, hogy mégsem picit… 🙂
Szia Andrea!
Sok szépet, és jót csiviteltek rólad a madarak, de azt nem tették hozzá, hogy még kedves is vagy.
Tamás
Ah-ah 🙂
Nemigen szoktam abból én jól kijönni, ha csiviteltek rólam a madarak 🙂
Mindenesetre akkor is tök jót nevetgéltem a szatírikus hangvételen, és ezért köszi 🙂
Szia Zoli!
Sokkal jobb, hogy 4-est adtál, mintha azt írtad volna, hogy csak így tovább. 🙂
Tamás
Tudom, hogy harapsz a négyesért. Te az egyest, vagy az ötöst szereted. Fehér, vagy fekete. Azonban te szoktattál a jóra. Tőled ettől fergetegesebbet szoktam meg. Nincs baj a fenti sztorival, mert tetszik nekem. Tulajdonképpen, véletlenül elcsúszott az egerem a pontozáskor. Mondhatnám, elgördült, mivel görög az egerem. Vagy gördülő? Nem tom.
🙂
Csak így tovább!
🙂
Nem tom miért (pedig tudom!), de valahogy úgy, hogy megfogadtam: ezután csak olvasok Tőled, de nem írok hozzá. Azonban mégis változtatok rajta, el is olvastam, és írok is, de csak azért, hogy kicsit felbosszantsalak. Ez nem nehéz dolog. Nem szép tőlem, igaz, mégis úgy teszek, s csak annyit jegyzek itt meg, hogy érdekes amit írtál, de három helyen (addig még tudok számolni) rossz helyen használtad a vesszőket (nekem ez a mániám, csakis ezért szólok érte). Nos, haragszol?
Akkor is, ha nem is, de kellemes további ünnepeket és boldog Újesztendőt kívánok Neked!
Kedves Kató néne, legyünk precízek. A te hsz-ed így néz ki hibátlanul:
Nem tom, miért (pedig tudom!), de megfogadtam: ezután csak olvasok tőled, de nem teszek megjegyzést. Azonban meggondoltam magam, elolvastam, és írok is hozzá, de csak azért, hogy kicsit felbosszantsalak. Ez nem nehéz. Nem szép tőlem, igaz, mégis így teszek, s csak annyit jegyzek meg, hogy érdekes, amit írtál, de három alkalommal (addig még tudok számolni) rossz helyen használtad a vesszőt (nekem ez a mániám, csakis ezért szólok érte). Nos, haragszol?
Így vagy úgy, de kellemes további ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok neked!
Ez már így emlékeztet a helyes fogalmazásra. Két helyen volt vesszőhibád, és több helyen ez+az, mint láthatod.
Az írásom valóban hibás. Nem három, hanem több helyen. Figyelmetlenségből a piszkozatot tettem fel.
Neked is áldott és boldog új évet kívánok!
Tamás