Vannak éjszakák, amikor a telihold olyan erős fénnyel süt, hogy az árnyékok kétszer olyan erősen látszanak. Ezeken, az éjszakákon előjönnek az árnyak. Nem lehet tudni, kapcsolódik-e hozzájuk ember, vagy egyedül vannak, de akkor saját életet élnek. Nemrég volt egy ilyen különös este.
Egy farkas üvöltött. Pontosan 10 óra volt. Egy árnyék bukkant elő. Valószínű egy tinédzser lányé lehetett. Ment, körülötte csak a fák, bokrok és házak árnyéka látszott. Nem volt rajta kívül egy lélek se az utcán. Lassú, nagy léptekkel haladt. Hirtelen megállt! A sarokra ért. Lassan és óvatosan szétnézett. Mintha félne, hogy valaki meglátja. Odaállt a buszmegállóhoz. A busz hamarosan jött, azaz csak az árnyéka. Beszállt. Egy negyedóra múlva elérte a célját. Amikor kilépett buszról, nagyon vidámnak tűnt. Látszott a mozgásán. A karjára nézett, mintha egy óra lenne ott. Majd, mint akit puskából lőttek ki, szaladni kezdett. Szaladt, néha belement egy-két házba, de meg se kottyant neki. Végül megállt. Egy parkba volt. Leült egy pad árnyékára. Csak várt-várt, de semmi se történt. Egy félóra múlva, elkezdtek potyogni a könnyei. De egyszer csak, egy másik árnyék is feltűnt, aki odament hozzá, és letörölte a könnyeit, mire a lány ijedten felnézett. Ez egy tüskéshajú valószínű tinédzserfiú árnyéka lehetett. Felugrott és átölelte. Majd együtt sétáltak tovább, kézen fogva. Bementek egy bolt árnyékába, majd kihoztak egy hatalmas árnyék plüssmedvét. A fiú letépett egy szintén árnyék virágot, és odaadta árnyék barátnőjének. Közben, pár hangtalan árnyékcsók is elcsattant. Rettenetesen gyorsan repült az idő. Lassan lemegy a hold. Mikor felnéztek, és látták, már egy félóra sincs, és feljön a nap, mind a ketten teljes gőzzel elkezdtek rohanni. A lány csak szaladt-szaladt. Még vissza nem ért, arra a pontra, ahonnan elindult. Ott megállt. Alig volt egy perce szusszanni, máris feljött a nap. Mintha ezt mondta volna: Lejárt az időd! Viszlát!
És az árnyéklány el is tűnt…
6 hozzászólás
Szia!
" … erős fénnyel süt … "
A Hold nem süt, legfeljebb világít. Nincs saját fénye, mert azt a Naptól kapja.
" … Lassan lemegy a hold … "
Eddig mindent múlt időben írtál a történetben. Értem én, hogy itt azt szeretnéd érzékeltetni, hogy közeleg az idejük vége, de akkor ezt valahogy másképpen kellene megfogalmazni, mert így zavaró, szerintem.
" … Amikor kilépett buszról … "
Kilépett a buszból, vagy lelépett a buszról. Így volna helyes.
" … És az árnyéklány el is tűnt … "
Itt szerintem, felesleges az "is" szó.
Mindez csak az én véleményem, és nem biztos, hogy igazam van. Nagyon tetszik nekem ez az árnytörténet. Hiány van a romantikából, és bizony manapság talán éppen csak ennyi időnk jut rá. Sajnos. Remek történet! Gratulálok!
Üdv.
Majd a harapós ló, amikor vacog a foga.
Kedves Artur!
Bocsánat, hogy csak most válaszolok. Ezt a harapós lót… na ez nem esett le. 🙂
Köszi, hogy leírtad, mindig mikor ezekkel készen vagyok, azt hiszem tökéleteset alkottam… De hiba úgy tűnik, mindig akad. 🙂 De most hogy leírtad, és kijavítom, egy lépéssel közelebb kerülök a hibátlanhoz! Jeee! 😀
És örülök, hogy tetszett.
Sára
Moderáltam magam:-)))
A harapós ló a múlté.
🙂
Zsenge korod ellenére meglepően jól fogalmazol! Az írásodban bőven lenne javítanivaló, de ezek leginkább csak helyesírási és stilisztikai dolgok, amiket (ha sokat gyakorolsz és kitartó vagy) idővel ki fogsz nőni, úgyhogy ha megbocsátasz, ezekre most nem térnék ki külön.
A sztori viszont hihetetlenül jó, és a maga komor, sötét, árnyas stílusában még humoros is. Egy-két résznél kirázott a hideg, annyira tetszett. Megérdemelted érte a díjat. Kíváncsi lennék rá, hogy mi mindent tudnál ebből kihozni, mondjuk öt év múlva.
A csillagos ötös a történetért jár, a kivitelezés (egyelőre) kevesebb pontot érdemel. 🙂
Köszönöm hogy elolvastad 🙂 És örülök neki, hogy tetszett!
Az a gond, hogy ezt fejből tudom, így valahogy a hibákkal együtt szoktam meg, nehéz lesz majd átírni, de lehet majd megfogom próbálni.
Sára