Elhatározta, hogy aznap ha törik, ha szakad, megmondja. Már három hete készült rá, de amikor megpillantotta Mirát, elhagyta a bátorsága. Tudta, a lány szenvedélyesen ragaszkodik hozzá, és összeomlik, ha szembesül az igazsággal. A lány kedves szavai, szerelmes pillantása csak táplálták lelkiismeret-furdalását. Micsoda gazember, aki éppen elhagyni készül azt, aki mindenét odaadta szerelmének. Hát éppen ez az, Mira teljesen feloldódott Jimmyben, nélküle szinte már lélegezni sem tudott. Ha nem lehetett a fiúval, a percek kidurrant léggömbként hulltak alá. Jimmy nélkül üressé, értelmetlenné vált a világ. Miután megismerkedtek, Mira fokozatosan leépítette barátait, régi kedvtelései is elveszítették jelentőségüket. Nem akart semmi mást, csak a fiút, de őt aztán testestől-lelkestől. Jimmy eleinte élvezte, hogy körülrajongják, hogy Mira még a legtitkosabb gondolatait is kitalálja. Ám egy idő múlva egyre terhesebbé vált számára ez a fojtó szeretet. Jólesett volna néha kicsit csendben elüldögélnie, vagy a haverjaival játszani egy sakkpartit. Jimmy már kora gyerekkorától kezdve sakkozott, de a lány duzzogással reagált minden elvonulási kísérletére. Így aztán hangos sóhajtással megadta magát. Igyekezett mindenben a lány kedvére tenni, hiszen nem tagadhatta, ennyire még sohasem szerették, de a vágy a szabad élet iránt apró magból hamarosan óriási fává növekedett. Egyetem után igyekezett minél tovább a könyvtárban maradni, vállalva a szemrehányások kockázatát. Mira észrevette, hogy valami elromlott, már semmi sem olyan, mint régen, ami még jobban arra késztette, hogy magához láncolja a fiút. Ekkor már Jimmyben megszületett a gondolat, hogy meg kellene próbálniuk egy darabig egymás nélkül. Nem örökre, mert nem állt szándékában Mira szívét teljesen összetörni, de hitt a távolság gyógyító erejében.
Elszánt arccal nyitott a cukrászdába. Mira már ott ült a sarokban, arcán sugárzó mosoly. Frissen mosott haját lófarokba fogta.
– Milyen csinos – gondolta a fiú.
A lány előtt díszes csomag feküdt az asztalon.
– Boldog születésnapot! – mondta köszönés helyett a lány. Csókja gyengéden landolt Jimmy száján.
A születésnap! Hogy is felejthette el. Igen, ma október 18-a van. Számára ugyan nem sokat jelent ez a nap, de tudta, Mira fontosnak tartja.
– Nem is nézed meg az ajándékodat? Az összes könyvesboltot tűvé tettem érte, de szerencsére sikerült megtalálnom. Annyira szeretlek. A csomagba betettem szívem összes szeretetét.
Miközben Jimmy a hattyúkat ábrázoló papírt bontogatta, sejtette, hogy ma sem fog mondani semmit.
18 hozzászólás
Kedves Rozália!
Nagyon szemléletesen ábrázolod a birtoklási vágyat, amely aztán a kapcsolatot lassan teljesen megmérgezi.
Szeretettel: Colhicum
Kedves Rozália!
Teljesen igaz az írásod, amelyben végig ott a feszültség… ami egy kicsit tovább él az olvasóban (bennem), mivel az írás "befejezetlen" marad…
Remek! Gratulálok!
Szia Rozália!
Az írásod elején pár sorban, nagy léptekkel haladsz. Azután lelassítod az időt, és kiélezed a helyzetet. Remekül írod meg a fiú belső vívódásait, és az elhatározását is. A csavar kitűnő benne, és nagyon életszerűen mutatod meg, hogy a komoly szándék miként hullik darabjaira. Azt hiszem, az életben is így történik. A szomorú folytatást ismerem, láttam már a környezetemben. Azokat a párokat, akik így házasodnak össze, és egy idő után nem bírják, váláskor a következő mondattal jellemzik:
"Pedig de szép pár volt! Ki gondolta volna? Hiszen szépen éltek, nem volt semmi veszekedés!"
Ezek jutottak eszembe, míg olvastam a novelládat. Gratulálok!
Üdv.
A fojtogató szeretet nagyon terhes tud lenni. A nők azt gondolják (tisztelet a kivételnek), hogy ha szeretnek valakit, és az illető viszont szereti őket, akkor tulajdonuknak tekinthetik, kisajátíthatják. Mennyi ilyen esetet látni! Jó, hogy megírtad!
Üdvözlettel: én
Köszönöm szépen, kedves Colhicum! Mindig nagy öröm számomra, ha nálam jársz!
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen, kedves Gyömbér! Az élet folytatja az ilyen történeteket, és nem mindig végződnek pozitívan.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm, kedves Artur! Én is ismerek hasonló eseteket, ahol bár terhes valamelyik fél számára a kapcsolat, mégsem mer kilépni belőle. Köszönöm, hogy elolvastad novellámat.
Szeretettel: Rozália
Kedves Laci!
Sok probléma forrása, ha az egyik fél ki akarja sajátítani a másikat. Szó szerint megfojtja a szeretetével. Bár kérdés, hogy ez valóban szeretet-e. Köszönöm, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Minden házasság alapja az egymás iránti tisztelet és szeretet, ami nem foglalja magában azt, hogy a társat teljes egészében birtokolja valamelyik fél, nem helyes az addig megszokott barátoktól elidegeníteni a társat, mindez bizonyos idő visszafelé hat.
Ezt a birtoklási vágyat nagyon szépen fejted ki az írásodban, s ennek következtében a másik fél vívódásait. Tőled megszokott pontos és az érdeklődést kiváltó fogalmazással írtad meg a történetet, amely az olvasó figyelmét teljesen leköti. A szinte befejezetlen befejezés viszont az olvasót továbbgondolkodásra sarkallja, magában eldöntve, hogyan gondolja a pár további sorsának alakulását.
Élvezettel olvastam írásodat.
Kedves Rozália!
Előttem Kata már megfogalmazta mindazt, amit én is gondolok az írásodról; nem ismétlem őt. Mindig szívesen olvaslak!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Kata!
Néha nagyon nehéz helyesen döntenünk, még a szerelemben is. Nem tudom, hőseim együtt maradnak-e vagy sem, mindenesetre sok cívódást kell még átélniük. Örülök, hogy elolvastad.
Szeretettel: Eszti
Köszönöm, kedves Barackvirág! Számomra pedig nagy öröm, ha olvasol. Én is szívesen foglalkozom a verseiddel.
Szeretettel: Rozália
Én is csatlakozok a többiekhez: nagyon jó novellát írtál, tetszett ahogy a nagy elhatározásból eljutottunk a "ma se mondok semmit"-ig, és az hogy pár sorban mennyi minden kiderül két emberről.
Egyetlen megjegyzés: a cím nem túl eredeti, ráadásul előre lelövi a poént. én másikat választanék. pl: Ajándék, Hattyúk a papíron… stb.
Szeretettel: Sanyi
Szegénykék! Ha fiú beszélne a lánnyal, hogy hogyan is érzi magát, hátha tudna a dolgokon változtatni, s csak a legvégső esetben szüneteltessék a kapcsit. De nem mer neki semmit sem mondani, mert nem akarja megbántani. Szomorú! 🙁
De a történet teljes leírása dicséret! Tetszik! 🙂
Szeretettel: Nairi
Kedves Lady!
Rátapintottál a lényegre, a fő baj az, hogy nem beszélik meg a dolgokat. Akkor talán minden másképp lenne.
Szeretettel: Rozália
Kedves Sándor!
Köszönöm a hozzászólásodat. Igen, a cím valóban lelövi a poént. Változtatni fogok rajta.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Remek novellád, élvezettel olvastam.
Egyetértek abban, hogy a dolgokat először tisztázni kell,
mert ez a kapcsolat kihűléséhez vezet,
ha a másikat megfojtjuk a szeretetünkkel.
Az igazi szerelemben hagyunk levegőt a partnernek is,
ne érezze, hogy birtokolni akarjuk! Írásod gördülékeny.
Gratulálok!
fátyolfelhő
Köszönöm szépen, kedves Fátyolfelhő!
Szeretettel: Rozália