Első irodalmi díjat vettem át
Tisztelt Szerkesztő Bizottság, Kedves Megjelentek!
Köszönöm a lehetőséget, hogy szót kaptam a mai ünnepségen. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: Nné Finta Katalin vagyok, Balassagyarmaton élek immár fél évszázada. Alig másfél éve fedeztem fel (a SANSZ újságban), hogy a Boldog Jövőnk Alapítvány Kiemelkedően Közhasznú Szervezet rendszeresen pályázatokat hirdet, versek és prózai írások megjelentetésére. Ettől az időtől rendszeresen beküldtem a pályázataimat, és már több alkalommal megjelentek írásaim a kiadott Antológiákban.
Középiskolás koromban, önképzőkörben foglalkoztunk irodalommal, otthon pedig apukám példáját követve szerettem meg az irodalmat. Nem volt célom irodában tölteni el az életem, mégis, az élet, a háború hozta magával, hogy főiskola helyett állást kellett vállalnom. Szerencsémre, olyan helyekre kerültem, ahol módom nyílt önálló alkotásokra, s az újságokkal is én tartottam kapcsolatot.
Mióta nyugdíjba mentem, természetesen több időm jutott kedvtelésemnek hódolni, főleg mióta az írógépemet átválthattam számítógépre, nagyon sok időt töltök írással. „Kis unokám” (nálam egy fejjel magasabb, immár egyetemista H.D., aki most is elkísért ide) sokat segített és segít a komplikáltabb számítógépes feladatok megoldásában.
Olyannak születtem, mint az ősember, kiskoromtól gyűjtögetek, mindent elteszek, bármit, amit értékesnek találok, ami emléket idézhet fel bennem. Ha kezembe kerül egy lepréselt virág, egy képeslap vagy írás, előjönnek emlékeim, s késztetést érzek azok megörökítésére magamnak, gyermekeimnek, és másoknak.
Szeretek írni, mindent leírni, ami körülöttem történik, amit látok és hallok, magamról, másokról, emberekről, állatokról, növényekről, egy kismadárról, egy szerény virágról, akár egy fűszálról, napsugárról, felhős égről, napkeltéről és napnyugtáról, szivárványról. Mindez csodálattal tölt el, amit valaha Valaki létrehozott.
De talán legjobban az emberi agyat csodálom, mert az a legcsodálatosabb, amit az idők kezdetétől az ember kiagyalt, és létrehozott.
Ha csak rövidtávra visszagondolok, édesapám életére, hogy mi minden történt fél évszázad alatt világunkban, mindaz csodálni való. Gyermekkoromban egyszerű detektoros-fülhallgatós rádió is „nagy felfedezés” volt, – ma már a legeldugottabb tanyákon ennél sokkal többet tudó, ki tudja, hányféle készüléket használnak, nem akarom sorolni, mi mindent. Most már mindenütt a petróleumlámpák helyett villany ég, és lassan természetessé válik a számítógép használata. Nemcsak az utakon, a vízen, de a légtérben is hihetetlen sebességgel repülőcsodák szelik a levegőt…
Olyan felfedezéseknek lehetünk tanúi, ha apám fölébredne örök álmából, talán el se hinné, hogy amit ő csak megálmodott (a maiaknál sokkal szerényebbeket), mindaz a mai embernek természetes, s amit apám valaha leírt, az „Ördög távírója” című regényében, már megvalósult, sőt, általános használati tárgy lett, és sokat közülük a kisiskolások is használják.
Hihetetlen, mégis valóság, – mi minden történt az eltelt időben, – sajnos nemcsak az emberek hasznára!
Ezért ha leülök a számítógépem elé, minden másról megfeledkezem, sokszor még az időről is. Nekem az írás nem munka, hanem élvezet. És jönnek a gondolatok, az emlékek. Elrakosgatott emlékeimről felelevenedik előttem az a kor, az érzés, ami akkor történt velem, vagy körülöttem. Mindegy, hogy szép és kellemes volt, vagy nehéz időkre emlékeztet. Optimizmusomnak köszönhetően idővel sok minden megszépült, ami ifjúkoromban talán még gondot okozott.
Idézhetném Hankiss Elemér gondolatát, amit egyik írásában olvastam. Azt hiszem, elmondhatom a könyv írójával, ami nemrég’ került a kezembe: Abban a korban éltem én is, „amely a huszadik század második felében zajlott le Közép-Európában. Egy fájdalmasan nehéz, tragikus, de lenyűgözően izgalmas korban.”… „bár lényem s pályám másképp alakult, mint e portré alanyáé, valamiképpen engem is ez a kor formált.” (Hankiss Elemér Idegen világban? 142. oldal, Helikon Kiadó, 2002.)
Gondolatait én is magaménak vallom, mert én is abban a korban éltem, amikor ő, de a nehéz súlyos gondok mellett voltak szép napok és kedves emlékek (s hozzátehetem: nekem és talán sokunknak), igen, vannak abból az időből sohasem felejthető emlékek, mert én is akkor voltam fiatal és diák, és először szerelmes.
Emlék a háború, az egy hónapig tartó menekülés vagonban Erdélyből, aztán a front borzalmai, és jöttek utána is nehéz napok. De én akkor, a nélkülözés napjaiban is hittem és bíztam, hogy elmúlik, s eljön a megbékélés napja. Hittem, kiskorom óta, s most is bízom a Teremtőben, mert a nehéz időkön is mindig átsegített. Ady szép gondolatai, főleg annak első versszaka, egész életemet elkísérte:
Ady Endre:
Az Úr érkezése
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.”
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
És ezért írok, mindig írok, s minden elkészült írásomnak örülök, mert mindegyik az én édes gyermekem. Az, hogy most elismerték szerény írásomat, azt jelenti számomra, hogy gondolataim másokat is megragadott és az elismerés jóérzéssel tölt el.
Köszönöm mindazoknak, akik írásomat értékelték, és díjazásra érdemesnek találták.
25 hozzászólás
Drága Kata.
Nagy tisztelettel, elismeréssel és nem utolsó sorban szeretettel gratulálok!
Minden bizonnyal megérdemelted az elismerést munkáidért.
Kívánok neked jó egészséget a továbbiakban: Ica
Drága Ica!
Lám, már választ írtam, de kidobta a gép, nincs nyoma.
Köszönöm, hogy olvastad és a kedves szavaidat. Kedves irodalmi társaság volt akkor sokáig voltam náluk, aztán egyszerre csak megszűntek, és csak az inteneten jelentettek meg anyagokat, mert addig egyszerű. kis puha fedésű kötetekben adták ki az elismerésre méltó novellákat és verseket, megőriztem belőle vagy húszat. Pénzes pályázatok voltak, akkor ez a dí is 40 ezret jelentett. Meglepetés volt számomra, akkor az jó pénz volt még… Több elismerés, dí és oklevél van itt az íróasztalom fölött, amit ott nyertem. Sajnáltam, amikor szünetet tartottak. Most jelentkeztek ismét, 20. évüket ünneplik. Utána kerestem más helyet és úgy kerültem a Napvilághoz
Szeretettel: Kata
Kedves Kata !
Tetszett az írásod, szeretettel gratulálok !
Munkásságod mindenképp elismerésre méltó !!!
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves Zsu, hogy itt jártál és a gratulációt. Örülök, hogy megint találkozunk.
Szerettem annál a társaságnál lenni, aztán megszűntek egy ideig, akkor léptem be ide, a Napvilághoz. Sok kedves emléket őrzök onnan is.
Szeretettel:Kata
Kedves Kata!
Garatulálok az elért eredményhez.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm, hogy itt jártál és kedves szavaidat. Máskor is, mindig szeretettel várlak:
Kata
Szeretettel gratulálok munkásságodhoz kedves Kata! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Nem kell mondani, milyen öröm volt akkor számomra!
Köszönöm, hogy meglátogattál, s olvastad s a gratulációt is természetesen.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Szívből gratulálok az első, és a többi díjadhoz is! Megérdemelten kaptad! Számomra nagyon megható, ahogy Te az írásról írsz, és hogy életed része lett. Számomra is a kis emléktárgyak (egy kavics, egy makk, egy kagyló, és sorolhatnám még) kedvesebbek, mint a legdrágább ékszerek.
Örülök, hogy olvashattam ezt a kedves írásodat is.
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Köszönöm a gratulációt, gondolhatod, az elsőnek hogy örül egy kezdő író-és költőnek. Megható és emlékezetes volt, mert ott voltak a családom tagjai is. Én természetimádó vagyok, mert a néha nehéz viszonyok között is megtalálom az életben fellelhető szépet.
Köszönöm, hogy itt jártál, mindig szeretettel látlak: Kata
Szívből gratulálok eddig elért eredményeidhez kedves Kata, és kívánok további sok sikert! Szeretettel: István
Kedves István!
Örültem, hogy itt jártál, s olvastad korabeli első díj-emlékeimet. S köszönöm a jó kívánságok. Nem panaszkodom, tovább is voltak sikereim. Mindez másoknál is így jelentkezik. Én is kívánok Naked is hasonló jókat, munkád eredményének elismerését.
Szeretettel: Kata
Drága Kata, szívből, nagy örömmel gratulálok!
Drága Irénke!
Igazán öröm számomra, hogy meglátogattál. Azonban mindez nem most történt, a megjegyzésben bejegyeztem az időpontját. Azért tettem föl, mert számomra – az első nagyon emlékezetes.
Gondolom, ezzel mások is így vannak.
Köszönöm, hogy itt jártál, mindig szeretettel várlak:
Kata
Drága Irénke!
Igazán öröm számomra, hogy meglátogattál. Azonban mindez nem most történt, a megjegyzésben bejegyeztem az időpontját. Azért tettem föl, mert számomra – az első nagyon emlékezetes.
Gondolom, ezzel mások is így vannak.
Köszönöm, hogy itt jártál, mindig szeretettel várlak:
Kata
Kedves Kata!
Szívből gratulálok az elért eredményeidhez! További szép sikereket kívánok Neked! szeretettel: hundido
Kedves Katalin!
Örülök, hogy nálam jártál és köszönöm a jó kívánságokat. Én is hasonló jókat kívánok, legyenek sikereid Neked is irodalmi munkád elismeréseként. Jó tudni, ha másoknak is tetszik az alkotásunk.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon jó volt a beszéded, amit a díj átadón mondtál!
Remélem, hogy az elsőt több is követte!
Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy itt jártál és köszönöm, amit mondtál. Időnként körbenézek a zsákomban, s találok olyanokat, amit érdemes közreadni. Köszönöm, hogy olvastad
szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
Sok műved elolvastam. Pontosan tudod, melyik az, melynek folytatását kértem, várom is. 🙂
Úgy örülök írásbéli találkozásunknak, hogy nem is tudom elmondani, de az bizonyos, hogy erőt, kitartást, életösztönt adtál nekem minden betűddel.
Azt gondolom, hogy annyi mindent megéltél, hárítottál, hogy többen is belerokkantunk volna.
Neked megmaradt a hited, nem adtál fel semmit, az irodalmat főleg nem.
Tiszta szívvel gratulálok neked mindezekért. Az irodalomért, az életért. 🙂
Példaként tekintek rád, és hogy gratulálok az első irodalmi díjadhoz, az a legkevesebb, amit tehetek.
Azt kívánom, hogy maradj olyan fiatal, mint amilyen most vagy, minden áldott napon.
Azt is, hogy legyen kedved, erőd folytatni azt, amit elkezdtél.
Gratulációm mellett ott van az ölelés, no meg a hit, amit elküldök neked, hogy még több erőd legyen. 🙂
Sok-sok szeretettel: Kankalin 🙂
Kedves Kankalinka, nahát, hogy Te nekem milyen szépeket írtál… Mégis csak érdemes volt föltenni, pedig haj, de rég volt már… Ahogy mondod, lélekben – bár milyen furcsa – én jól vagyok, belül nem érzem a sok évet, és bármilyen fura, de még céljaim vannak. Attila fiam felnőtt életét is megörökítem, most bajlódom vele, mert a gépem haragszik, amiért rengeteg gyönyörű filctoll-képeit is megörökítem benne. Lassan lehet vele haladni, mindig leáll, sokszor két Miatyánk-ra! Olyan sok képet rajzolt-festett, hogy mappaszerű lesz, a képek között szöveggel. Nagyon élvezem, de sokat kell vele kínlódnom. Rám férne még egy új gép, mert én nagyon sokat dolgozom vele. Kicsit tovább voltam távol, hiányoztatok. Jó, hogy itt vagytok nekem.
Köszönöm a szép szavakat, meg sem érdemlem,
én is sok-sok szeretettel: Kata
Kata
Kedves Kata!
Veled örültem, mert írásod által, e megérdemelt díj kapcsán, engem is áthatott az örömöd.
Remélem, ezt a díjat, még sok másik is követte. Mindenesetre megtiszteltetés nekem, hogy megismerhettelek, hogy olvashatom műveidet, és példaképként tekinthetek Rád.
Szeretettel ölellek!
Ida
Drága Ida!
Öröm, hogy újra találkoztunk, örülök jelenlétednek, s hogy elolvastad. Nem szeretek dicsekedni, de amikor valaki az első díját átveheti, sokat jelent, kihat a továbbiakra. Igaz, követték, sok anyagom megjelent szép kötésben, novelláskötetben, vannak megzenésített verseim, prózáim lemezeken, egyszerű puha füzetekben megjelentek, abból őrzök vagy húszat egy ideig följegyeztem, de már nem is írom, írógépem fölött a falamon nincs hely, csak lerakom az okleveleket, s egyebet. Mániákusan írok, talán az éltet. Most fogtam hozzá egy nagy alkotáshoz, korabeli megjelent kis kötetben, tudod D-szindrómával született fiam élettörténete (nem nyomtatott kiadásban), most a folytatását írom (A 43. kötetem) nehéz munka rozoga gépen, de nagyon szépen rajzol-fest képeket, annyi összegyűlt már, nem tudom, majd belefér-e egy szélesebb albumféleségbe az életében történt fontosabb események leírásával.
Köszönöm, hogy ismét jöttél, szeretettel: Kata
Kedves Kata !
Szeretettel gratulálok az elismerésedhez, melyet méltán megérdemeltél.
Zsófi
Kedves Zsófi!
Az első az mindig emlékezetes marad. Utána is jöttek. Köszönöm, hogy meglátogattál, mindig szeretettel látlak: Kata