Valahogy éreztem, hogy nem jó ötlet frissen festett és fésült hajjal a tópartra menni.
Amikor a fiúk felvetették, hogy a délelőtti fodrászkodásom után ők – ők! – megérdemlik a lubickolást, szó nélkül fogtam a törölközőmet, és indultam velük.
A parton derült ki, hogy a csomagolás eredménye egy törölköző, – az enyém, – és kb. tíz kiló szendvics.
A napozók között már az is feltűnést keltett, amikor kisebbik magzatom „anya, a te állapotodban” felkiáltással a víz szélére navigált. Kíváncsi tekintetek égettek, hogy vajon milyen is az állapotom. Amikor észlelték, hogy egészen emberi, akkor azon szörnyedtek el, hogy drága gyermekem nemes egyszerűséggel elgáncsolt, és fejem fölött – szó szerint, – összecsaptak a hullámok. Úszva menekültem a két vadember elöl, akik fejükbe vették, hogy az én rovásomra fogják magukat jól érezni. Amikor már, elegem lett az úszásból, elhangzott a felszólítás: „mentsük meg Vilit”. Lábamnál fogva cibáltak vissza a bálna számára biztonságot jelentő mélybe. Hogy ki ne száradjak, vizet mertek rám. Végül bálnamentési akciójuk sikeres volt, mert túléltem a vízi-parádét. Mire ki tudtam evickélni a fűre, kiderült, hogy a szendvicsek elfogytak, törölközőm vizesebb, mint a fürdőruhám. Az autó oldalának támaszkodva szárítkoztam, és behunyt szemmel élveztem a koraesti napot. Szeretteim a csapból vett vödörnyi vízzel óvtak a kiszáradástól. Lelkesedésük megakadályozta őket a látásban, nem vették észre, hogy az ablakokat letekertem. Már nem volt fontos, hogy megszáradjak, az ülések is megfürödtek.
Bűnbánatot imitáló kaján vigyorukat látva, megöleltem a két lókötőt. Nem mondom, hogy a vállukra hajtottam a fejemet, mert igencsak ágaskodnom kellett, hogy felérjek hozzájuk.
Hazafelé leltárt készítettem. Rajtam röhögött a strandolók nagy része, tönkrement a frizurám, belül is vizes az autó.
Miért vagyok mégis boldog?
4 hozzászólás
Szia Matyi !
Nekem tetszik a könnyedség ahogy írsz, vidám, laza, felüdítő az írásod. Gratulálok !
Még azt is értem miért vagy boldog :))))én is az lettem volna a helyedben.
Üdv:pipospipacs
„Nekem tetszik a könnyedség ahogy írsz, vidám, laza, felüdítő az írásod.” Írta pipacska.
Egyetértek vele. De ott érzem a könnyed lazaság mögött a gondosságot, a pontosságot, a hibátlanságra való törekvést, az alázatot az írás iránt.
Az eredmény pedig: minden olvasód (ha tesz megjegyzést, ha nem) egy csokor napfénnyel, egy maroknyi nyárral, mosolyogva távozik Tőled.
Gratulálok. a
Köszönöm, hogy olvastatok. A dicséret különösen jólesett. -matyi
Kedves Matyi!
Jó olvasni ilyen vidám, kedves történeteket. Néha pedig feledni kell minden mást, csak hogy jól érezzük magunkat. Úgyis van mindenkinek elég gondja-baja. – És – örülök, hogy boldog vagy!
Üdvözlettel: Kata