Robi magába roskadva ült a kopott huzatú kanapén. Már egy hónapja is elmúlt, hogy elküldték a munkahelyéről, és azóta hiába kilincselt másik állásért. Zsuzsa, a kedvese eleinte nagyon megértőnek mutatkozott, ám tegnap este ő is kiadta az útját. A szülei és a nővére már jó ideje nem törődnek vele, közölték, hogy közel a negyvenhez illene végre a saját lábára állni. Örüljön, hogy megvették neki ezt a kis lakást, de ne várja el, hogy még el is tartsák. Hát igen, a szüleit is meg lehet érteni…
Persze nem volt ez mindig így. Robi felidézte, mennyire kétségbeestek az ősei, amikor három évvel ezelőtt úgy döntött, eldobja magától az életet. Mielőtt felvágta az ereit, felhívta őket telefonon, hogy elbúcsúzzon tőlük. Alig pár utcányira laktak tőle. Lélekszakadva a lakására sietettek, hogy megmentsék, és még éppen idejében érkeztek.
De jó is volt akkor! – gondolta bánatosan Robi. Az édesanyja heteken keresztül odaadóan ápolta, és utána még hónapokig lesték minden kívánságát. Aztán szép lassan minden visszatért a régi kerékvágásba, és senki nem foglalkozott vele.
Ám amikor tavaly újra összecsaptak a feje fölött a hullámok, olyannyira, hogy nem akart tovább élni, megint elég volt megeresztenie egy telefont, és a szülei lélekszakadva rohantak át hozzá, de előbb értesítették a mentőket. A gyomormosás nem volt kellemes élmény, ám a következő hetekben megint mindenki körülugrálta őt, és az érzés, hogy mégis csak szeretik, visszaadta az életkedvét. Akkoriban ismerkedett meg Zsuzsival is, és a szerelem megsokszorozta az erejét. Most viszont magára maradt, teljesen magára…
Hirtelen hamiskás mosoly suhant át az arcán. Ha ez kell ahhoz, hogy szeressék, nosza, tőle megkaphatják!
Sebesen előszedte a komód alsó fiókjából a tavalyról megmaradt nyugtatókat, odakészített a dohányzóasztalra egy pohár vizet – nem alkoholt, merthogy azzal gyorsabban hatottak volna a gyógyszerek –, azután írt egy szívhez szóló búcsúlevelet a szüleinek. Mivel a telefonjuk napokkal korábban elromlott, kénytelen volt írásban elköszönni tőlük. Sebaj, majd megkéri a szomszéd Orsikát, hogy szaladjon el ezzel a levéllel a Viola utcába.
Kilesett a nyitott konyhaablakon. Jól számított, a tízéves forma kislány ott ugráló kötelezett az udvaron.
– Orsika, akarsz egy kis zsebpénzt keresni? – kiáltott oda a gyereknek.
– Persze, Robi bácsi – bólogatott élénken Orsika.
– Itt egy százas. Vidd el ezt a levelet a Viola utca 4-be! De szedd a lábad!
A kislány bekiáltott valamit az anyukájának, azután fürgén elnyargalt.
Robi letelepedett a kanapéra, és egyesével bevette a rózsaszínű és halványlila tablettákat. Nem kapkodott, időt akart adni a szüleinek, hogy átérjenek hozzá. Amikor az utolsó nyugtatót is lenyelte, hátradőlt, lehunyta a szemét, és elképzelte, milyen jó lesz, ha megint törődnek vele és elárasztják szeretettel. Talán még Zsuzsi is visszatér hozzá…
Orsika elindult a Viola utca felé. Egyszer csak elé toppant Kati, a legjobb barátnője, aki két lépcsőházzal arrébb lakott.
– Szia, Orsi! Épp fagyizni készültem. Elkísérsz? – kérdezte a szőke kislány.
Orsi tétován a kezében tartott borítékra lesett. Szerette a fagyit, és most pénze is volt rá… Nem lehet olyan sürgős, gondolta, és zsebre vágta.
– Mehetünk – felelte vidáman.
Két órával később átadta a levelet a címzettnek, és nem értette, miért tört ki hangos zokogásban az ősz hajú néni, akit látott már néhányszor a házukban.
Vacsora után Orsi véletlenül fültanúja volt, amikor az édesanyja elújságolta az apukájának, hogy a szomszéd Robi délután meghalt. Szegény Robi bácsi, sajnálkozott magában a kislány. Pedig olyan kedves ember volt…
17 hozzászólás
Igazi balszerencse…Megfelelően adagoltad Robi hanyagságát. Jó volt olvasni.
Majka
Kedves Majka!
Ez a történet is valós alapokon nyugszik, bár a főszereplőt nem ismertem személyesen. Örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Sajnos vannak ilyen infantilis személyiségi zavarok néhány ember életében. Gyerekesen, a maguk módján akarják kizsarolni a szeretetet, amiből sosincs elég számukra. Ezt a történetet is remekül adtad vissza, nagy erénye a rövid, lényegretörő elbeszélő mód.
szeretettel:Roni
Kedves Roni!
Köszönöm elismerő szavaidat,
Szeretettel: Borostyán
Izgalmas történet, jól megírva.
Gratulálok
Kedves Borostyán megrázó történeted megfogott. Ez aztán tényleg balszerencse. Sajnálom, hogy így alakult….
Írásodhoz gratulálok. 🙂
Kedves Györgyi!
Ezt a történetet még általános iskolás koromban hallottam, és már akkor mélyen megrázott. A gyerekek többsége jót mulatott rajta, mint valami jó tréfán, én azonban nem tudtam nevetni… Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves András!
Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Az elég megdöbbentő, hogy ez egy igaz történet. Mindenesetre nagyon hatásosan adtad át. Teljesen magával ragadott, és a végén nagyon sajnáltam. Tényleg elég balszerencse egy fagyi miatt így meghalni.
Nagyon tetszett 🙂
Kedves Jessie!
Engem is megdöbbentett, amikor hallottam a történetet. Ilyen az élet (és a halál)!
Üdv: Borostyán
Nagyon jó, egy kis regény.
Engem a Roal Deal által írt "Hihetetlen történetekre"
(lehet hogy rosszul íroma nevét) emlékeztet.
De Jessie T L.-vel ellentétben én úgy vélem nem a fagyi miatt halt meg.
Előbb utóbb bekövetkezett volna. De ez egy hosszabb bonyolulutabb,
mintsem hogy itt erről írjak,
Ügyes írás!
Szirom
Kedves Szirom!
Örülök, hogy a novelláimra is kíváncsi vagy:) Igazad van, Robi mindenképp meghalt volna, hiszen, aki sokat játszik a tűzzel, az előbb-utóbb megégeti magát…
Üdv: Borostyán
meseszéép tündéres estét,
Huh, megdöbbentő történet és milyen tanulságos is! Tetszett..nagyon is. Gratulálok :))
Kedves Jasmin!
Örülök, hogy tetszett:) Köszönöm, hogy ismét nálam jártál.
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Érdekes írás lett, és pont arról szólt, amiről az öngyilkos kísérletek 90 %-a: a figyelemfelkeltésről. Csakhogy nem minden sül el úgy, ahogy a kivitelező szeretné.
Robi a saját ostobasága miatt halt meg – ha már más is állást foglal ezen a téren, én is megteszem -, mert ahelyett, hogy beszélt volna a rokonaival, ilyen ostobaságott tett.
Viszont találtam egy szóismétlést: kétszer ítad elég közel egymáshoz, hogy lélekszakadva.
Kedves Tímea!
Igazad van, elkerülte a figyelmemet ez a baki, köszönöm. Azt s, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Ez megrázó volt. Nagyon megsajnáltam szegényt. Szerencsére a lánynak – úgy tűnik – nem mondták el, miért halt meg a fickó. Még furdalta volna a lelkiismeret. 🙁