Brúnó és a koncert

Ott ült a tévé előtt Brúnó és elmélyülten nézte az esti mesét. Van még bőven ideje a koncertig. Frakk éppen a sufniba kergette Szerénykét és Lukréciát. Micsoda kutya! Egyszer majd veszek egy vizslát magamnak.-gondolta. Csodás ez az eb. Ügyes, erős. Frakk! Hoppá! A nyakkendő jutott erről az eszébe. Azt azért jó lenne elkezdeni korábban megkötni. Mikor tette utoljára?
Érettségi előtt. 83-ban. Meg majréban. Nem tudta a tételt. De a vizsgabiztos átengedte. A fülén a makogásait. Pótlózni kellett. Sikerült. Lekésnie a vonatot. Mindegy. Később mégis megszerezte. Öt részletben. Fizette ki feketén. A nyakkendő is fekete. A kezében. A tükör előtt áll. Néz. Szemben egy alak rámered zokniban és ingben. Szőrös lábakkal. Meg arccal. Jaj! Borotválkozni is kell. Vágtat a fürdőszobába. Nekiáll. Feljebb, amikor nem találja a zsilettet. Ki tehette el? Itt nem lakik más a … Betörő járt volna? Szól hangosan a tükörben a mása. Benyúl egy poros neszesszerbe. Sikolt. Ujja vére csöpög. Na, nesze! Most dughatom a kezemet köt-szerbe. De legalább meg van a penge. Borotvahab az arcon. Meg a falon is. Sok jött ki egyszerre. És gyorsan . Túlszaladt. A keze is a borotvával. Szisszen. Kinn a kávéfőző is. Felrakta a tűzhelyre a mese előtt. Lehet, hogy már régen kifőtt? Kimegy. Köd van. Pedig az ablak csukva. A főző alján fekete szurok bugyborékol. Lekapja. Az ingét is, mert leköpte egy bugyborék. Főző a mosogatóba, ing a szennyesbe. Váltás a szekrényből. Nem őrségi, ősrégi. Brúnó a szoba és a fürdő között pattog. A zománc meg a mosogatóban a főzőtől. Hideg vizet ereszt rá. Még nagyobb a köd. Brúnó keresi a kijáratot. Bolyong. Nem is tudta, hogy ekkora konyhája van. A köd felszáll. Az agyára. Utána a vérnyomása is. Hiszen ekkora konyha nem is létezik! Oszlik a köd. Már lát. Jé, a konyhában nem is volt tájkép-poszter. Körülnéz, az erkélyen van. Mi lett volna, ha továbbmegy? Vissza a fürdőbe. Szemben ismét a tükör. Benne Brúnó. Piros csíkos ingben. Ilyen nincs is neki. Megint inget vált. Most már vigyáz a borotvával. Még egyszer nem fogja megvágni. A barátja sem, aki a jegyet adta a koncertre. Féláron. Alkalmi vétel. Mondta a barátja, még egy alkalma nem lesz, hogy koncert helyett kolléganőjével töltse az estét. Brúnót a koncert jobban izgatja. Meg a nyakkendőkötés. A nagytükör előtt próbálkozik. Gyors kézmozdulatok. Ezt a trükköt Rodolfótól látta. Olyan is lett a nyakkendő. Mágikus csomó. Alig bírja kibontani. Izzad. Bele az ingbe. Van egyáltalán még a szekrényben? Na, még egyszer a kötés. Lassúbb, kimértebb mozdulatok. Ezt fel, ezt le, ezt át, ezt vissza, ezt ki… Belebonyolódik. Hatalmas gubanc az álla alatt. Benne a kezei. Most melyik a bal? És ez? Ez volna a jobb? Jobb volna, ha hívná Nagy Sándort. Az a pacák egy csomó dolgot megoldott már. Gordiuszit. Ez itt az álla alatt vészesebben néz ki. Már-már kétségbe esik. Meg a vitrinbe. Nem bír kapaszkodni, miközben botlik. Hiába, nincs négy lába. De most két keze sem. Hol az olló? Komám asszony, most jól jönne egy. Az elvágná. Lehet, hogy a nyakát is. Meg van végre. Nyissz. Jöhet a másik nyakkendő. Az ollót szem előtt hagyja. Végre sikerül. Úgy ahogy. Nem baj, most divat a fiatalos, laza. Na, de ennyire? Majd szétbomlik. Merev nyakkal hajol le. Veszi a cipőjét. Nem látja, de nem mer mozdulni. Ujjai segítenek belebújni cipőkanál helyett. Feláll. Nyaka körül furcsa bizsergés. Máris görcsben lenne? A tükör felé fordul. Teljes testtel, mintha benne lenne a vállfa a zakóban. Igaz is, benne maradt. A nyakkendő is a cipőjében. Ezért volt a furcsa bizsergés. Betűrte a zokni mellé. A nyakán már nincs is. Csak a vállfa. Az stabil. Kezdheti elölről az egészet. Közben ránéz az órára. Pont kilenc. A koncert kezdete. Most már mindegy. Szerencsére a tv-ben is leadják. Egyenes adás, olyan, mintha ott lenn. De itthon kényelmesebb. Elhelyezkedik a fotelben. A kamera pásztázza a nézőteret. Brúnó felugrik a fotelból, és a képernyőre mered. Alig van egy-két férfin nyakkendő. A kamerába éppen egy borostás férfi vigyorog bele. És integet. Van, akinek jól áll a borosta.