Brúnó vasárnapja

Az álmok asszonya állt előtte a bejárati ajtó küszöbén. Sokat sejtető öltözet csábító vonalain. Egyik kezében a még gőzölgő edénnyel, benne isteni illatú pörkölt. Másik kezében a sörök királya, egy teljes üveg Radeberger. Érzéki szája szólásra nyílt, de ekkor valami csörömpölés tört elő belőle.
Brúnó felébredt és ideges mozdulattal próbálta elhallgattatni a fejénél lévő teli hamutartót. Matató keze leverte az ébresztőórát, mire beállt a csend. Kábult fejjel nézte a széttört portékát. Szép kanárisárga vekker, utólag díszített hamuszínű foltokkal. Az ujjai nyoma.
Minek húzta fel az órát este, amikor ma vasárnap van? Persze! Meg van! Hogy legyen ideje mindenre. Felült az ágyon és lábait emelve kirakta őket, a papucsát keresve. Talpát finoman és érzéssel valami csiklandozza. Lenéz. A tegnapi húslevesből maradt egy kis tészta a tányérban. Most abban áll. Meg alsógatyában. Továbbá pácban, mert nincs a közelben semmi, amivel megtörölhetné a talpát. De! Mégis csak akad! A párnája alá szokta tenni a zokniját, hogy mélyebben aludjon. Az jó lesz. Benyúl érte. Valami langyos masszába érnek az ujjai. Hogy kerül a párna alá egy jó adag krumplipüré? Hiszen ez volt a köret tegnap a második fogás mellé, amivel édesanyja lepte meg a délelőtti látogatáskor. Le kellene szokni az ágyban étkezésről. Meg a cigarettázásról. Minek? Nincs, aki megtiltaná.
Brúnó indul a fürdőszoba irányába. Menetközben megküzd az egyik fotellel, amelyik az útját állja. Győz a fotel. Keresztül esik rajta és elterül a földön. Ismerős illat csap az orrába. Megörül. Megvan végre a zokni! Úgy sem emlékszik, hol tartja a többit. Míg ezt végiggondolja, elalszik. Naná! Vízszintes testhelyzet, zokniszag, egyenlő alvás.
Délután felébred. A zokni már rajta van. A fülén. Lehúzza. Magát is a fotelról. Álmában megmászta. Az álmok asszonyát is. Nézi a fotelt. Reméli, nem lesz komolyabb baja. A fotelnak. De az még egyben van. A futószőnyeggel. Tavaly odaszögelte a lábakhoz a széleit. Így nyugton marad. Nem futkos. Csak néha a hátán a hideg. Amikor elbotlik benne.
Brúnó összeszedi a ruháit. Önmagát is. Öltözik. Elindul a konyha felé, az ajtóhoz érve szeme rátéved az asztalra. Felsikolt. Egy mélytányér közepén hatalmas tarantella pók terpeszkedik. Megnyugszik, mert eszébe ötlik, hogy ez a múlt heti spagetti maradéka. Laza mozdulattal megfogja a tányér szélét, és másik kezével kinyitja a konyhaszekrény ajtaját. Zutty bele a szemetesbe. Csörömpölés. Az ajtót már nem bírja becsukni, mert a résnél a Terminátor III. készételkonzervdobozokból eszkábált teste feszít. Megpróbál ennivalót készíteni. Egy szendvicset. Nem megy. A felvágott viszont igen. Az asztalon odébb. Furcsa zöld színben tündökölve.
Esteledik. Nem is éhes. Jön a főműsor a Tv-ben. Megindul a fotel felé. Az ajtóban megáll. Szemez vele. Megigazítja a rátekeredett szőnyeget és beleül. Körülnéz. Elégedett. Milyen szép rend lett. A fotelból nézve. Odahajol a minikészülékhez. Már megy a film. Most kezdődött. Izgalmas. Egy férfiról szól, aki egyedül él. Brúnó röhög. Ennyi marhaságot hogy tudnak összehozni?