Brúnó vezetni tanul

Brúnó pontosan érkezik a kocsihoz, az oktatóval egyszerre. Nyúlnak a kilincsért az anyósülés oldalán. Ez mi? Máris vezetnie kell? Beül a kormány mögé. Bal oldali. Próbál barátkozni a gondolattal, keresi a fogást rajta. Nem ő az egyetlen, aki nem talál.
Hogyan is tanulta? Slusszkulcs elcsavar. Gyújtás. Az autó és az oktató egyszerre hördül. Már járt a motor. Rágyújtott. Az oktató is egy cigire gyorsan. Kis gáz, (naná, hisz drága), kuplung ki, lassan, lassan… de milyen lassan! Fullad. Ők is a fülkében. Közben már sok lett a gáz. Letekeri az ablakot. Hirtelen. Eltűnt. Az ajtóban alul. Az oktatóra pislant. Lopva. Rezeg a feje. Majd gyorsan hátra veti. Brúnó is az ablaktekerőt.

De miért nem indul? Ja, kézifék. Milyen hülyeség ez is, akkor lábnál minek? Különben is csak két keze van. S mind a három foglalt. Meg két lába. Ja, nem. Otthon eltette a nyúllábat is. Hátha szerencsét hoz. Hátha… Hátra indul az autó, de miért? A fene ezt a váltót. Keresi a sebességeket. A kesztyűtartóba is benéz. Az oktató már sír. És hangtalanul mozog a szája. Érthetetlen. Hogy fog ettől tanulni?
Nagy nehezen elindulnak. De a dísztárcsa gyorsabb. Megelőzi az autót. Szabálytalanul. Jobbról…volt közel egy járdaszegély. Fő, hogy gurul. Lassan az oktató is, dühbe, mert Brúnó tánclépéseket gyakorol a pedálokon. Cha cha cha-ra ring az autó. Majd neki lendül, bólogatva. Egy járókelő az ellenkezőjét teszi.

Közeledik a kereszteződés. Nagy forgalmú. Itt akkora kereszteződés van, innen származnak a sziámi autók. Apropó. Kereszt. Gyorsan vet egyet. Az oktató kéri, ebben a kanyarban ne akarjon balra nagyívben. Egy hete találtak itt egy veteránautót. Benne egy csontvázzal. Elvontatták. Múzeumba. A csontvázat. Az volt a régebbi.
Mégis balra megy. Azt az oldalt jobban látja. Különben sem látna ki jobbra. Az oktató fejétől. Ráadásul egyre nagyobb. A kanyar íve is. A gáz viszont nem. Lehet, nem most kellene vele spórolni? Ez a terv most kudarcba fulladt. Ők meg az út közepén le. Jaj, mennyi kapcsoló, meg gomb, még szerencse, hogy kulcs csak egy van. Vagy az, az anya?
Akkor miért anyáznak ilyen sokan? Állatok. Neve is elhangzik itt-ott.

Néhány teherautó vezető kiszáll. Elindulnak felé. Brúnó behúzza a nyakát. Meg a kézi féket. Pedig ők csak letolni akarják. Az útról. Sikerül. Az indulás is. Most éppen tangó stílusban. Pedig nem is szól a rádió. Csak az oktató. Sípol a tüdeje. Meg a rendőr is az út mellett. Integet. Milyen kedves. Brúnó visszaint neki. Mennek az előtte haladónak. A rendőr az oka. Elterelte a figyelmét. Most meg a forgalmat. Azután odamegy Brúnó kocsijához, és… benéz az ablakon.

De hát ő csak most tanul, mit várnak tőle? Amikor elkezdte, fogalma sem volt, hogy akinek kormány van a kezében, annak ennyi mindenre figyelni kellene! Lehet, hogy lemond. A vezetni tanulásról. Nem megy ez neki. Ám a rendőr megveregeti a vállát, és megnyugtatja, majd bele jön. Azt a kis kárt, amit csinált, majd kifizeti az oktatóiroda. Brúnó megkönnyebbül. Ha ez így mehet, akkor marad.

Már kezdte élvezni a vezetést. Lejárt az ideje. Meg még egy dísztárcsa. Leváltja a következő tanulóvezető.

Milyen szép lenne, még maradni. Jó volt. Jól elütötte az időt. Meg néhány macskát. Legközelebb majd a váltótársat is. Akkor csak ő marad. De kő kövön nem. Hazaindult. Ahová lépett, ott lenyomódott a fű.

Súlyos eset.