Consummatum est (bevégeztetett ….)
Még akkor is ízlelgette, mondogatta az orvos diagnózisát, mikor a garázs elé ért.
Non Hodgkin lymphoma malignum. Szinte énekelhető. Dallama, lágy íve van.
Bíborszínű, tolakodó illatú egzotikus virágnak lehetne ezt a nevet adni, nem egy halálos kórnak! – vágta az asztalra a kulcsait, és a falnak támaszkodva lassan lecsúszott a földre. Kitört belőle a sírás.
Térdét átkarolva előre, hátra ringatta magát, míg a zokogás lassan hüppögéssé csillapult. Mire elapadtak a könnyek, megtalálta a szavakat is, hogyan mondja el a családjának.
Nem került rá sor.
Lánya szinte dübörögve vágtatott fel a lépcsőn, falat rengetően csapta be az ajtót, és egy fényképet lobogtatva állt meg az anyja előtt.
– Látod? Ő az unokád! Lány! Nem mondtam eddig, biztosra akartam menni! Mit szólsz hozzá, nagymama! – hadarta ragyogva.
– Nagyon boldog vagyok – ölelte át a lányt.
A következő hetekben minden a kismama körül forgott.
A névválasztás, a kicsi ruhák megvásárlása jó időtöltés volt, elterelte a figyelmét önmagáról. De nem lehetett sokáig hazudni. Le kellett ülni a gyerekekkel, el kellett mondani, hogy tulajdonképpen egy csere fog bekövetkezni. Egy pici élet érkezik, ő pedig távozni kénytelen. Ahogy a születést nem lehet elodázni, úgy az ő halálát sem. Már késő. A kicsi lány is, a rosszindulatú sejtek is győzni akarnak. Ez az élet rendje – simogatta meg lánya könnyes arcát.
Ahogy nőtt a pocaklakó, úgy sorvadt a nagyanyja. Mintha belőle táplálkozott volna, az ő erejét szívta volna.
A szülés előtt pár nappal vijjogó mentő vitte az intenzív osztályra. Tiszta pillanataiban azért imádkozott, hogy megvárhassa unokáját. Az éjszakás nővér súgta meg, mikor bekötötte az infúziót, hogy megindult a szülés. Pár óra, és megnézheti a laptop monitorán a kis jövevényt. A kispapa azonnal elküldi a képet – ígérte a nővér.
A hajnali derengésben nem lehetett mást hallani, csak a szívmonitor pityegését, nem lehetett látni mást, csak a monitoron cikázó sárga vonalat, és a laptop szürkés villódzását.
A pityegés egyre ritkult, és mikor a számítógépen megjelent egy vörös képű, bömbölő kis jószág, a sárga vonal kiegyenesedett.
3 hozzászólás
Szia!
Megható történet. Remekül írod le az élet legfontosabb két történését: a születést és a halált rövid történetbe ágyazva.
Szeretettel: Eszti
Huh, ez nagyon ütős, matyi! Vérbeli "Egyperces"
Köszönöm -matyi