Szerette a barátnőjét. Annyira szerette, hogy nem akarta elvenni a férjét. Nem elvenni akarta, csak használni. Csak használni, és élvezni az ezzel járó izgalmat és hatalmat. Mert izgalom ebben a kapcsolatban volt bőven. Bár boszorkányos ügyességgel intézte, hogy mire barátnője hazaér, ő már felöltözve várja a konyhában, kávéfőzést imitálva, – a lebukás veszélye mindig fennállt. Mert ő ugyan már felöltözött, férjuram még mindig egy lábon táncolva húzkodta a nadrágját. És amilyen mafla, még képes elesni és romba dönteni szobát, barátságot, házasságot. És ezt aztán végképp nem akarta.
Szerette ezt a háromszöget. Póknak érezhette magát, amint ül a háromszög csúcsán, szövögeti hálóját, és hatalma van a másik kettő fölött. Őrajta múlik, meddig tart barátság, házasság, szerelem.
Jó volt ez a játék. Bár egyre jobban belebonyolódott, élvezte, nagyon élvezte. Hogy hazudni is kellett? Ez csak megédesítette a játékot. Hisz itt mindenki hazudik. Ő a barátnőjének, a férj a feleségének, a feleség nekik. Mert biztosan tud az ő kapcsolatukról. Lehetetlen, hogy ne tudjon róla. Vagy ennyire naiv lenne? Ennyire vakon tud bízni? És kiben bízik jobban? A férjében, vagy a barátnőjében? Hát, egyikben sem kellene.
Szerette a barátnőjét. Jó volt vele a közös vásárlás, a pletyka-partik, a közös vacsorák a tóparti házban.
Az a vacsora is jó volt. Langyos volt az esti levegő, és a part menti békakoncert sem volt zavaró. Jó volt elnyúlni a napozóágyban, visszaérezni a délutáni szeretkezés ízeit. Jó volt újra beleborzongani az ölelés emlékébe. Jó volt. Addig, amíg hátra nem nézett a házhoz.
A kivilágított teraszon pont akkor ölelte meg barátnőjét a férje. Volt abban az ölelésben valami az ősi, védő, ragadozó szenvedélyből. Birtoklás volt abban a mozdulatban, és alázatos megadás. Meghittség és szeretet. Olyan volt az az ölelés, amilyet ő még soha nem élt át. Ő csak a szenvedélyből kapott, ezt a letisztult érzelmet nem ismerte. És ebből az ölelésből értette meg, hogy a játékát elrontották. A háromszög megfordult, a csúcsról a mélybe zuhant.
Olyan halkan távozott, hogy a békák koncertjét sem zavarta meg. Mintha ott sem lett volna.
7 hozzászólás
Kedves Matyi!
Sajnos, a valóságban is sok ilyen szerelmi háromszögről tudok, de mint ahogy elbeszélésedben is széthullt, a való életben sem szokott örökké tartani, mert egy életen át nem lehet hazudni. Azt írod, szerette a barátnőjét. Valóban szerette, ha ilyesmit tett? Jó, hogy különösebb botrány nélkül végződött a dolog.
Szia matyi!
Egyetértek Rozáliával, de én ennél többet kiéreztem az írásodból. Azt a fajta vágyat fogalmaztad meg, amire a legtöbb nő vágyik. Biztonság, stabil alapok, támasz érzelmileg és fizikailag, még akkor is, ha ez a támasz néha meginog. Jó házasságok átvészelik a vihart. A főszereplőnő egy olyan személyt keresett, akit a barátnője megkapott, de őneki csak morzsák jutottak. Az igazi házastárs, nem csak férj, vagy feleség, hanem társ, barát, jó haver, partner, és szerető is egyben.
Nagyon jól sikerült alkotás ez is tőled. Gratulálok!
Magam azt a tanulságot vontam le az írásodból, hogy mindig vannak olyan emberek, akik azt hiszik, ők irányítanak másokat, azt tehetnek, amit akarnak, majd amikor rádöbbennek, hogy ez közel sem így van, és kapnak egy nagy pofont, teljesen összeomolnak. Nagyon tetszett.
Üdv: Colhicum
Szia Matyi!:) Hát nem tudom mennyire szerethette a barátnőjét… akit szeretünk, annak nem akarunk rosszat, márpedig, ha egy feleséget megcsalnak, az neki rossz…Vannak ilyen jellemű nők, mint a Te pókod:) Jól megírtad !:)
Köszönöm, hogy olvastatok! A megjegyzés a szeretetről cinikus. Arturnak van igaza. Ez a “pók” a barátság árán is meg akar szerezni valamit, amit irigyel. Köszönöm észrevételeiteket. Üdv.
A “szerette” itt átvitt értelemben értendő! Ő magát szerette. De Coelho azt sugallja, elég ha önmagadat szereted, mert életed legfőbb törekvése, hogy magadat valósítsd meg. Ha önmagát szerette, a barátnőjét is szerette. Ha a barátnőt is szerette, szerette a férjet is. A szeretet felold minden alól, hol a probléma?
Bizony, bizony sok gond ez! És sokat lehet róla írni. /Bár egyesek szerint mér mindent megírtak…/
Szuper! Szia!!! -én
Szia matyi!
Remek ez az írásod /is/ 🙂
A biztonságkeresés minden emberben ott van, sokan képesek mindent odaadni érte, még a lelküket (barátságukat) is. Jó, hogy olvashattam.
Hanga