Szeretem a friss, forró teát. A vízzel teli kancsó mellé odakészítettem a teafüvet, már csak bele kellene tenni. A teatojást azonban elgondolkozva nézem, forgatom az ujjaim között. Ha beleteszem a vízbe, akkor megízesíti azt. Minél több teafű van benne, annál jobban, minél kevesebb, annál kevésbé, ha üres akkor pedig sehogy sem. Olyan mint a lélek. Ha a teatojásban rossz, romlott a fű, akkor a víz, ami körbeveszi is rossz lesz, ha jó a fű, akkor jó ízű lesz a víz is, kellemes teát kapunk.
A lélek olyan mint a teatojás.
Kortyolgatom a friss, forró teát, de közben csak nem hagy nyugodni a teatojás. Elkészült a finom tea, de a teafüvet már nem használhatom újra, kiforrt belőle az aroma. A lélek is ki tud ürülni, mint a teatojásból az aroma? Előfordulhat. A lelket is újra lehet tölteni? Talán. Olyankor ürül ki a lélek is, mikor a környezete átveszi az ő ízét, aromáját? Nem valószínű.
A lélek nem olyan mint a teatojás.
8 hozzászólás
Szia István, jogos a kérdés: akkor milyen? Na, ha ezt egyszer megírod itt, 5 ponttal fogom díjazni!:) Üdv: én
Szia!
Kérdezni lehet? Igen.
Megmondani lehet? Nem.
Azaz az 5 pontot nem fogom megkapni! 🙂
Üdv: István
Ötletes, jó gondolatokat hoztál. Talán így fogalmaztad meg a választ is; a lélek – örök kétkedő. Örömmel olvastalak.
aLéb
Köszi az dicséretet!
Örülök, hogy átment az a gondolat, gondolatmenet amit szerettem volna megfogalmazni.
Üdv: István
Ez a kizárásos alap. Ha levezeted, hogy a lélek milyen nem,akkor ami marad,olyan.
Hát, sokminden marad, bármennyit zárok is ki. És még talán ezt a gondolatmenetet is folytathatnám. Itt az első bekezdés után kijelentettem valamit, a második után kijelentettem az ellenkezőjét. És a harmadik után mi lenne?
A lélek az lélek, nem olyan mint más valami. Hasonlítani lehet, de közelebb jutok az igazsághoz?
Ez is egy kimeríthetetlen téma, mindenki tud újat mondani, találni.
Köszi a hozzászólást!
Szia István!
Kaptál néhány ötletes választ. Akár be is érhetnéd ezzel, de úgysem fogod, és ez így a jó. A lélek csak úgy van, s hogy ő visel e minket göncként, vagy mi viseljük azt, önmagában már ez is kérdés. De, hogy odáig merészkedjünk, hogy a milyenségét is megfejtsük, az már tényleg mágikus lenne! Úgyhogy most megint kaptál egy semmire sem való választ. Ez meglehet azért van így, mert e kérdéskörben nagy ám a tanácstalanság. :))
Érdekes az írásod témája, és tetszik az is ahogyan bepaníroztad. Terjedelme nem lóg túl a témán, és jó gondolat adja a magvát. Örülök, hogy idetaláltam.
Üdv
Zoli
Szia!
Arra, hogy megfejtsem a lélek milyenségét, nem vállalkoznék, sok bicska beletört már a témába. Viszont gondolkozni, elmélyülni lehet benne, ez a kis alkotás pont ezt a célt szolgálja, egy kis gondolatindító.
Köszi a biztató szavakat!
Üdv: István