S eljön az idő, mikor egy Angyal földre száll, s halandóvá váll. Egyetlen érzelem mit most e lapra levetek. Csak azért, hogy értsd mi az Angyal igazi Szerelme.
Szívét követi, s kerül olyan helyzetbe mit hallandó meg nem érthet.
„Már szerelemes vagyok, oh istenem, nincs is szebb mint az igaz szerelem” mondá a fiatal Angyal bár még nem sejti, hitét ide hiába veti. A lány elhagyja, s kesereg az Angyal magába „ Oh mennyei atyám mi romlott el?”
Múlik az idő szépen lassan, gyógyul a seb mit szív fakaszt. Nem hall a lányról hát mást keres, kibe hittét újra megleli. „ Szeretem ezt a nőt oh mily édes, bár vele élhetném végtelen életem” . De még nem is sejti, mi az mi itt a végét leli. A nő más utat keres, az Angyal magába reked.
Az idő mint zord erő néha repül máskor csak vonaglik, keresi az Angyalt ki mindenkit elveszít. Megleli, bár ne tenné. De az Angyal egy új útra lép, egy asszony lesz a szerelme kinek van egy szép gyermeke. „Köszönöm égi atyám, hogy e halk sóhajra válaszoltál. Remélem oly jó atya leszek e gyermeknek mint szívemnek e tiszta szerelem” . De az asszony rá unt a jóra, eldobta az Angyalt ki magát okolta. „ Oh édesem miért tetted ezt? Tán szerelem nem elég jó neked?” de az asszony az Angyalt válaszra se méltatta.
Bolyongót az Angyal, nem értette mégis mi ez „Hát ez a szerelem? Egy csalfa érzés mi szívembe késként kotorász?”. Ekkor az Angyal leült, s halk imát mormolt. Fénye javát feláldozta, de mit akart azt elérte.
A lány kit elsőnek szeretett rá lelt arra mit soha nem kereset. Véletlen találkozott egy fiúval, kivel végül életét leélte.
A nő ki eldobta egy új útért rálelt arra, egy férfi személyében. Ki pont úgy szerette amennyire ő kérte. Azóta együtt élnek mennyei oltalom alatt.
S az asszony ki rútul elárulta az Angyalt kapott egy égi jellett. Régi barát ki társsá érett. Azóta élnek együtt a legnagyobb boldogságba, a gyermek mellett ki Angyalt látott.
Az Angyal mindezt látva mosolyogva fel nézett, s letörölt egy kosza könnycseppet. Fájt az Angyalnak az elvesztett szerelemek, de örült mert ők meglelték igaz társuk, kik mellet már nem emlékeznek arra ki értük lelkük is oda adta. Talán ez az Angyal sorsa? Az örök magány? Erre a gondolatra az Angyal felnézet s halkan ezt súgta „Meglelem igaz szerelem, még ha a világ is velem nyeri el valódi párját”
2 hozzászólás
Kedves Braxux!
Őszintén kicsit fura téma egy angyal szerelme, főleg egy ember iránt. Legalábbis furának tűnik, hiszen az Úr fénye sokkal nagyobb az ember fényénél, szereteténél. Az ember megcsalhat, félreléphet, de az Úr nem teszi ezt. Az ő fénye nagyobb az embernél, sőt minden teremtett dolognál is. Ha egy angyal az embert választja az Úr helyett szerintem egyben saját hitét tagadja, az Úr ellen fordul, bukottá válik. De lényegébe műved érdekes. Csak így tovább!
Bűn e ha egy gyermek apja legnagyobb alkotásáért rajong? Egy Angyal szerelme pont ezért értékes és ritka. Mert ha egy Angyal szeretete a tied akkor nincs semmi ami utad állja… de ha a szerelmét kapod akkor életed maga lesz a valóra vált álom