Egy Asszony tragédiája

A Múmia nevű tudományos lap adott hírt korábban egy fantasztikus régészeti ásatásról. Pár nappal azután, hogy feltárták a nagy görög filozófus, iró, olvasó és tánctanár poliészter gondolkodó Homáiosz sírját, feltártak egy újabbat, a nagy filozófus felesége Gutha LesBossina sírját. A régészeti felfedezés elsőként bizonyította, hogy minden sikeres férfi mögött – legalább egy nagy konyha késsel – áll egy nő. A sírban egy ógörög nyelvezetű pergament találtak, amelyből részleteket közölt a fenti lap.

„Én Gutha LesBossina, Homáiosz felesége írom ezeket a sorokat, hogy a jövőnek bizonyítsam Nagy-Jó Uram Tökösz Homáiosz mily ember is volt valójában.

Midőn megkérte kezemet apámtól, a nagy szónok Gutosz Loposz Aranyosztól, 1o ezer birkát ígért, de abból sem lett semmi. Filozófus és gondolkodó lévén kidumálta, hogy birka járvány idején nem járnánk jól vele és nem adták ki azt a könyvét, amelyből a birkákat vette volna. A könyv arról szólt volna, hogy két birkapásztor legeltetés közben egymásba szeret. Na, már ekkor rá kellett volna jönnöm, hogy nincs rendben valami Tökösz fejében.

Nagy ceremónia volt az esküvőnkön, de már ott lealacsonyodott a pórnéphez és egy rabszolgalány keblén töltötte a nászéjszakánk gyönyörűnek tervezett perceit. Lehet, hogy neki gyönyörű volt, de nekem nem. Illetve másnap neki nem, mert bosszút álltam és eladtam a rabszolga leányt.

Házasságunk hosszú évei alatt tanúságot tett lustaságáról, perverzségéről, zsugoriságáról és tehetségtelenségéről. Többször említette műveiben, hogy én voltam a múzsája, de a való igazság az volt, hogy mindent én írtam. Ő borgőzös hangulatában elmesélte, hogy mit szeretne. Sajnos vagy az olvasó szerencséjére az alkohol mámora az álom mezejére kergette. Felébredvén ott találta az éjjel elmondottakat letisztázva, szép görög betűkkel megírva. Nagyon boldog volt, hogy Zeusz tehetséget adott neki az íráshoz. Annyira lelkes volt ilyenkor, hogy nem mertem felfedni a valót. Hérára esküszöm az összes írását én alkottam, amíg párom alkoholmámorban az álombeli hetérákkal fetrengett.

Mivel tőle nem kaptam elég támogatást és dicséretet, így rabszolgák vásárlásában éltem ki magam, illetve ezzel kerestem a boldogságom. De még itt sem hagyott békén. Állandóan utánam jött a rabszolga vásárra és többek között megakadályozta, hogy egy szép rabszolga fiúval, valami Spartiász, Sparticus, pontosabban Spartacus nevű trák rabszolgát vegyek magamnak. Ki tudja mi lett volna a jövőm, ha sikerül megvennem. De jó uram sokallta az árát. Pedig milyen jól nézett volna, amint kiskertemet gyomlálja….

Sóher is volt. Midőn már jól keresett az írásaimmal, megengedhettük magunknak, hogy a nagy hőség elől a tengerpartra meneküljünk és ott pihenjünk. Hát hol vett ez a szerencsétlen kis házat, hát a Vezúv lábánál, Pompeiiben. Gondolhatják, mi maradt belőle?!
Szóval házasságunk utolsó éveiben már nagyon elegem lett belőle. Féltem Zeusz büntetésétől és nem váltam el tőle, féltem istenem haragjától és nem öltem meg, pedig mily sokszor vágytam Tökösz halálát. Elmentem hát Héra istennő házába és tanácsot kértem. Tőle kaptam azt az ötletet, hogy beszéljek lyukat a hasába. Megtettem. Sok évbe került, nehéz volt, de megérte.

Jelenleg Tökösz halálával én lettem művei gondozója, vagyonának örököse. Mostanság egy Achilles nevű fiúcskával élek együtt egy Trója nevű városban és filozófia helyett a ……………….”

A pergamen lapja innentől olvashatatlan. A lényeg így is benne van. Gutha életének folytatását az olvasóra bízzuk.