Olyan idegesnek látszol Tomika – mondta az anyja. Tamás, aki már harminc éves volt, és amúgy nagyon nem szerette, ha Tomikázzák, de azért az anyjának csak elnézi az ember, gondolta, tényleg ideges volt. Először hozta a szülői házhoz az új párját, a menyasszonyát, csak ezt senki nem tudta, még a lány sem. Jól vagyok – válaszolta, és letörölt a homlokáról egy jó adag vizet.
Félve az apjára nézett, akire, amíg volt haja, addig sem hasonlított, de mióta kopasz lett, csak a bátyjáról hitték el, hogy nem a postás hozta. A bátyja szőke volt, de sosem derült ki mennyire, mert már évtizedek óta kopaszra borotváltatta a feleségével. Tamás leste a két férfi arcát, hátha leolvas róluk valamit. A két tar fej szinte összeért a homlokuknál, úgy sugdostak. Fater – mondta Tamás, mit dumáltok annyira Zolival? Semmit – válaszolt az apja, és sört töltött a poharába. Tomika, hol is ismerted meg Erikát – kérdezte az anyja. Őőő, az egyik helyen ittunk, és ott – mondta Tamás. Romantikus igaz, Marika néni – kérdezte mosolyogva Erika, miközben a hidrogén szőke haját hátradobta a vállán. Az – mondta Marika, és gyorsan megkeverte a rántást.
Erika nem bízta a véletlenre, hogy milyen benyomást keltsen szerelme vidéki rokonainál. Nem fogok másképp felöltözni – mondta a tükör előtt, még Pesten, s végigsimított a rózsaszín mini ruháján. Jó-jó – mondta Tamás neki, s lelki szemei előtt pontosan az a kép jelent meg, ami végül meg is történt, hogy az apja, a bátyja, a sógornője először megijed, zavarba jön, majd az értetlenségük átcsap gyűlöletbe, és ezt mind nem mondják ki, csak éreztetik.
Na, aztán mi van ott a nagy Pesten, sok a buzi mi – kérdezte Zoli röhögve. Tamásban lefutott minden eddigi beszélgetésük, amit azóta folyattak, hogy felköltözött, és évi négyszer járt csak haza. Nem direkt, de valahogy így alakult. Nem volt ereje vitatkozni már, nem akart senkit meggyőzni semmiről, egyszerűen feladta, hogy megértsék bármikor is. Ja, vannak – mondta. Erika megcsípte a combját az asztal alatt. Ami azt illeti – mondta a lány, nem szeretik a buzi kifejezést, melegnek szólítják magukat.
Ezután egy bő órás nagyhangú beszélgetés kezdődött a homárokról, akik valahogy csakis szex-éhes, beteg állatok lehettek, akik ismeretlen okból utálatra érdemesek. Erika, nehezen tűrte nézetei ilyen szintű ledegradálását. Tamás próbálta csitítani, megsúgni neki, hogy előbb hordja el a Szaharából a homokot kislapáttal a Deák térre, minthogy az apja és a másik kopasz megértse, mi fán terem az individualizmus. Tamás anyja kétségbeesetten futkosott a tűzhelyen sülő krumpli és a nappali közt, hogy alkalom adtán valahogy kimenthesse a Tamáskáját, és ha már vele van a párját, aki neki sem volt nagyon szimpatikus, és fogalma nem volt arról, hogy mi a fenéket is beszél, de szerette a fiát és tudta, még egy pálinka és a nagyobbik fia ordítani kezd.
Kész az ebéd – mondta végül. A család kibotorkált a konyhába.
Nekem valami itt nem tetszik – mondta az apja félhangosan. Nekem az ádámcsutkája – mondta röhögve a bátyja.
Leültek. Tamás számolta a perceket. Tudta, hogy a rántott hús és a kávé közt sok idő lesz, ami alatt bármi történhet. Az alatt bárki kérdezhet bárkitől bármit, aminek bármilyen következménye lehet.
Te asszony – fordult a feleségéhez Zoli, meddig is udvaroltam én neked? Hát majd fél évig – válaszolt az asszony, és addig hozzám se nyúltál. Na, azért ez így nem igaz – mondta a férfi, azt csak megvizsgáltam, hogy van-e tököd. Nevetett. A felesége is. Az apja is. Az anyja is. Tamás és Erika nem. Egymásra néztek. Tamás félt, a lány ideges volt. És az is kiderült – kérdezte Erika, hogy neked mekkora? Lehet, hogy a tiednél kisebb – mondta Zoli, és lehúzott egy pálinkát. Elég legyen ebből – csattant fel az apa, az én fiam nem fog egy buzival járni. Mi van apa – kérdezte Tamás, most ez, hogy érted? Bazd meg Tamás – kiáltott a bátyja, a nődnek akkora az ádámcsutkája, hogy a falu összes kanjának nincs ekkora összeadva.
Erika sírni kezdett, de az arca meg sem rezdült. A szemei úgy engedték el a könnyeket, mint a pohár a vizet, ha túltöltik. El akartam mondani – kezdte, de Tamás félbeszakította. Szerinted én hülye vagyok – kérdezte, azt gondolod, hogy nem tudok különbséget tenni férfi és nő közt? Ezt most nem értem – hebegte a lány. Az van, hogy vágom – mondta Tamás, már akkor vágtam, mikor megismerkedtünk, és nem zavar. Erika a többiekre nézett. Mindenki tátott szájjal figyelte az eseményeket. Zoli zavarában mosolygott. A felesége feszülten kaparta a bőrt a körmei körül. Az apa belefeledkezve ette a hatodik rántott húst. Marika néni egyszerűen nézett maga elé, és nagyokat sóhajtott. Elég jó orvosaid lehettek – mondta Tamás, hogy oldja a helyzetet. Baszki – mondta a bátyja, eddig is többet tudtam, meg mint akartam. Nyugi – mondta Erika, ha pár hónappal később találkozunk, már a gigám is nőies lenne, és akkor lehet, hogy már velem csalod a nejed. Zoli lefagyott, a felesége vágott egy grimaszt.
Tamás letérdelt. Erika – mondta, nem érdekel, hogy Erik voltál-e, és valamikor androgün akarsz-e lenni, csak azt tudom, hogy imádom a tojásrántottádat, és a humorod elképesztően megnevettet, feleségül akarlak venni. Elővett egy gyűrűt és a lány felé nyújtotta. Erika zavarában pislogni kezdett, aztán hagyta, hogy Tamás ráhúzza az újára a gyűrűt.
És bazd meg – mondta Zoli a kocsmában a haverjainak, ott térdelt az a retardált öcsém, és kajakra egy pasi újára húzta a gyűrűt. Egy hónap telt el azóta, de nem volt nap, hogy ne beszélt volna róla. A faluban mindenki tudta, lassan kívülről fújta a történetet. Bárki részletesen le tudta volna írni a lány ruháját, szeme színét, haja esését, a szája állását, mert ahogy múlt az idő, és szaporodott a mesélés, úgy jutott eszébe Zolinak egy újabb apró részlet, a lánykérésből. Szóval ott ülök – kezdete újra mesélni, majd megcsörrent a telefonja. Bocs srácok – mondta és kiment telefonálni. Nem tudok dönteni – szólt a hang a telefonban, fehér legyen vagy csontszínű? Szerintem a csontszínű jobban menne a hajadhoz – mondta Zoli, és felvehetnéd a dédanyám nyakláncát, biztos Tamás is örülne. Az nagyszerű lenne – mondta a hang, olyan jó, hogy segítesz. Ja, szerintem is – mondta Zoli, hívj, amikor csak akarsz. Szóval ott tartottam – mondta mikor visszament a többiekhez, ha az ádámcsutkáját lefaragják, senki meg nem mondja, hogy pasi volt, komolyan.