Drága Gyermekem,
ma lettél 20 éves. Sok erőt és boldog életet kívánok neked! Testben nem lehetek már melletted, de a lelkem veled ünnepel. Elég érett vagy már arra, hogy ma megtudd, ki az édesanyád…
Nem sok időm van hátra. Az orvosok szerint néhány óráig élek még. Leírom hát ide a teljes igazságot a születésed körülményeiről…és kérlek bocsáss meg nekem mindezért. Ígérem, semmit nem szépítek, a halál küszöbén állva nem akarok hazudni az egyetlen lányomnak. Ma már büszke vagyok rá, hogy anya lettem. Gyönyörű kisbaba vagy…az én kicsi gyermekem. Bár így vártalak volna! Milyen boldog lett volna az utolsó 9 hónap az édesapáddal!
26 évesen még túl fiatalnak tartottam magam az anyaságra. Egyelőre nem akartam gyereket. Mikor az orvos megerősítette, hogy várandós vagyok, nem jutottam szóhoz. Azt sem tudtam hova menjek, mit csináljak, csak bolyongtam az utcán. Hirtelen jöttél…nem tudtam örülni neked. Nem akartalak megszülni, de megölni nem tudtalak volna. Azt akartam, hogy élj.
Apa nagyon örült a születendő babánknak. Az első hónapokban ő választott ki mindent számodra…nekem mindegy volt…azt hittem, úgysem tudlak majd szeretni.
Te közben nőttél, fejlődtél…az első rúgások…ahogy teltek a hetek, hónapok, én egyre boldogabban figyeltem a növekedésedet, egyre jobban örültem a közelgő érkezésednek. Azonban megtudtam, hogy nem nevelhetlek fel. A szívem túl gyenge, nem fogja bírni a szülést. Vagy idő előtt világra kell jönnöd, ami a 6. hónapban szinte biztos, hogy halálos lett volna, vagy csak rövid ideig élvezhetem az anyai boldogságot. Azt akartam, hogy élj…és hogy boldog légy. Talán rám is hasonlítasz majd egy kicsit.
Tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Van édesanyád. Az illatom, amit újszülöttként érzel, megmarad az emlékeid közt. Ha egykor nagyon egyedül leszel, érezni fogod, hogy a lelkem átöleli a lelkedet…
Kicsi lányom bocsáss meg nekem! Ne haragudj az első napokért. Úgy hagyom itt a földi létet, hogy szeretlek, boldog vagyok, hogy élsz. Szeretném, ha a neved Piroska lenne…egy csodálatos kisbabának, akiben tovább élek és így nem marad magára…
Most befelezem ezt az utolsó levelet, hogy a karomba vehesselek, gyönyörködhessek benned drága gyermekem.
Szerető
Édesanyád
25 hozzászólás
Kedves Arthemis!
Megrendítő írást olvastam most tőled. Hatalmas áldozat( vagy mégse?) volt amit az édesanya tett. Szívfacsaró.
Néhány apróságra azért figyelj oda, nem nagy dolgok, csak én vagyok olyan belekötős, hogy észreveszem.:)
"Elég érett vagy ár arra" "Ígérem, semmit em szépítek" – Egy-egy betű kimaradt, de csak én vagyok ilyen szurkálós, hogy észreveszem 🙂
"Az orvosok szerint néhány óráig élek még." – ez is csak számomra "rossz" azt hiszem, de nekem magyartalan így 🙂 Időhatározónak egy már csak szókapcsolat illene ide. De tévedek szerintem
"és kérlek bocsáss meg nemek mindezért." . itt a nemek szó az most legyen, férfi és nő, vagy milyen nemek? Vagy azok igenek? 🙂
Remélem nem bántottalak meg:)
GImesi
Dehogy bántottál meg, köszönöm hogy felhívtad a figyelmemet a hibákra is. 🙂 Az elgépeléseket javítottam. Örülök hogy elolvastad az írásomat!
kedves arthemis!
megrázó, szó szerint. a szőrök katonás rendbe álltak a kezemen, de egy valami nem tetszik; "de megölni nem tudtalak volna." ilyet nem lehet mondani. ez csúnya.
grat: dóri
Köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmem, megpróbálom javítani…csak legyen vakami ötletem.:)
Köszönöm hogy olvastad és véleményezted!:)
Köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmem, megpróbálom javítani…csak legyen valami ötletem.:)
Köszönöm hogy olvastad és véleményezted!:)
Köszönöm hogy elhívtad rá a figyelmem, megpróbálom javítani…csak legyen vakami ötletem.:)
Köszönöm hogy olvastad és véleményezted!:)
Kedves Arthemis!
Egy pici baki van a történetben. Az édesanya már túl van a szülésen, amikor a levelet írja. Tehát mégis kibírta a szülést a szive. Amikor már nem terheli a szivet a szülés traumája -utólag – szerintem már nem hal bele. Mégha az ilyen esetekben alkalmazott császármetszésről most megfeledkezünk is…
Ha mindenáron meg kell halnia a mamának, talán jobb lett volna valami más indok. Például nem azért nem akart babát, mert 26 évesen túl fiatalnak tartja magát, hanem azért, mert valamilyen gyógyíthatatlan betegségben szenved /pld.sclerosis multiplex/, amit a terhesség és szülés felgyorsíthat. Az érzelmeket ügyesen ábrázolod, de akkor igazán jó a történet, ha az alap, amire építed, az szilárd. Judit
Olvastam már olyan esetet, hogy a szülés után nem sokkal halt meg az anya. Innen vettem a halál okát…Köszönöm hogy leírtad a véleményedet, mindenképpen nagyon hasznos, a következő írások szempontjából is.:)
Összeszorult a szívem olvasás közben. Fájdalmasan gyönyörű írás, gratulálok!
Köszönöm hogy olvastad és örülök hogy tetszett!:)
Érdekes írás. Az érzelmekkel nincs semmi baj. A történet is nagyon megható, csak úgy mint T. Pandur Judit is mondta, valami más betegséget kellett volna kitalálnod. De maga az írás nagyon jó.
Szeretettel Elizavetta
A betegséget egy másik esetből merítettem, ott a szíve miatt halt meg az anya, a szülés után nem sokkal. A császármetszés sem mentette meg az életét. Köszönöm hogy olvastad és véleményezted!:)
Torokszorító írás, bár Judittal egyetértek ami a szülést illeti azt túlélte, más betegség kellett volna!…
Szeretettel: Lyza
Köszönöm hogy olvastad és véleményt is írtál!:)
Megrendítő alkotás, és sajnos elé életszerű is. Nekem tetszett.
Gratulálok: Zagyvapart.
Örülök hogy tetszett. Köszönöm hogy itt jártál és és írtál is hozzá!
Többször is elolvastam és összezavarodtam. A kezdésnél a megszólítás miatt:
"Drága Gyermekem, ma lettél 20 éves."
Bizonyára bennem van a hiba, mert nem érzem az időket. Nem tudok mit kezdni a történettel, bár szépek, érzelmesek a sorok.
Gondolkodtam azon hogy megírjam-e a szülést megelőző hónapok történéseit is, és akkor a levél lett volna a lezárás, amit a lány a 20.születésnapján kap meg. Az édesanyja írta neki a halálos ágyán, aki belehalt a szülésbe. Lehet hogy megírom.
Köszönöm hogy olvastad.:) (ezt is:D)
Én is arra gondoltam, hogy ezt a levelet húsz évvel ezelőtt írta az anya, és csak húsz évesen bontotta fel a lány, de nem volt sehol utalás erre, ezért a zavar. Amúgy tényleg jó alkotás.
az apró hibáktól eltekintve gyönyörű, megrázó írás
Köszönöm hogy olvastad és értékelted.:)
Kedves Arthemis!
Tetszett írásod, elszomorítóan szép, és fájdalmas. Többször is olvastam.
Nekem nem volt bajom az időkkel.
Örülök hogy tetszett.:) Köszönöm hogy időt szántál rám (többször is)!:)
Kedves Arthemis!
Engem is megzavart olvasás közben a levél, mivel gyorsan kellett váltanom gondolatban, hogy most akkor hány éves is a gyerek és mikor íródott a mű, ez nem lett annyira elkülönítve a történetben, így egy kicsit zavaró, de ettől függetlenül tetszett a történet.
Szeretettel:
Nairi
Köszönöm hogy olvastad és megírtad a véleményed!:)