Éjfélt ütött az óra. A sírokból kaparászások hallatszottak. A sírok egyenként robbantak fel és támadtak fel a holtak. Közel száz év telt el azóta mióta megidézték a vezetőjüket, hogy újból egy napot az élők világában tölthessenek. Egy lány volt, aki mormolta a varázsigét, mert nem rég halt meg az édesapja. szerette volna viszontlátni egy napra és elbúcsúzni tőle örökre. Gyertyát gyújtott a temetőben éjfélkor, majd elmondta a bűvös szavakat. Nem is gondolta volna, hogy sikerül életre kelteni a holtakat.
A következő percben a halottak útnak indultak. A lány apja nem támadott fel. A sír nyitva volt ugyan, de a halott aludt tovább. Rohant oda a kislány a sírhoz és benyúlt, hogy megnézze miért nem sikerült a varázslat. Amikor behajolt a sírba, az apja berántotta a kezénél, majd kimászott a halott a sírból és betemette saját lányát a gödörbe élve. A sírból kiabálás hallatszott, de az apa mit sem törődve ezzel odébbállt. Majd útnak indult a többi halottal.
Mentek a temetőben a kijárat felé, a portás csak nézett rájuk tátott szájjal, még a cigaretta is kiesett a kezéből. Nyomta volna a vészjelző gombot, de az egyik halott melléállt és a kezét kicsavarta, majd hátára vette a portást és az egyik sírba dobta. Az ember próbált kimászni a sírból, de kapott egy ütést a fejére, amitől elvesztette eszméletét. A holt fogta a lapátot és elásta élve az őrt. Majd visszatért, és megnyomta a kapu gombját, az meg kitárult. Özönlöttek ki a holtak az utcára.
Mindenki ment arra, amerre látott. Akadtak olyanok is, akik egyenesen a kocsmába indultak egy fröccsért a sok gyaloglásban megszomjaztak. Betértek a vigadóba, a csapos csak állt és egy szót sem, mert szólni a foszlásnak induló testnek. Fogta lecsapolt egy korsó sört, majd átnyújtotta a holtnak. Az meg megfogta csontos kezével és meghúzta. Igen ám, de a sör, egy öntöző kannához hasonlóan megöntözte a földet. A halott ránézett a csaposra, majd vigyorogva hozzátette:
– Hoppá, annyi baj legyen! Tudja ilyen is csak száz évben egyszer van. Mikor felkelek a síromból és útnak indulok, mindig ez van. Körülbelül ezer éve nyugszom a szomszédos temetőben. Sosem tudom úgy meginni a söröm, hogy ne öntözzem meg a padlót. Elnézését kérem!
A pultos csak állt és nézett nagyokat, elkapta a remegés és elfojtott hangon megszólalt:
– Maga… Maga… egy… egy… halott! – mondta dadogva.
Kiesett a kezéből a korsó, majd ijedtében összeesett és szörnyet halt. A szíve foszlásnak indult a szívroham következtében, a test viszont felállt ismét a pulthoz és csapolt még egy sört a halott komájának. Már nem félt a halottaktól, mert tudta jól, hogy már közülük való. Beszélgettek egy jót, majd ünnepélyesen távoztak a kocsmából.
Odaértek a csapos házához, az nézte sóvárogva az otthonát. Majd megszólalt:
– Íme, az én házam, az egyetlen, amit fel tudok mutatni. A saját pénzemből építettem. Ennyit ér az élet. Egy perc volt, amikor megijedtem tőled és már a túlvilágon nézegettem szeretteimet. Bárcsak tudnám a varázsigét, amit a kislány elmondott. Bár vissza tudnám fordítani az időt, hogy visszaküldjelek a sírodba! Csak egy perc volt az egész… Csak egy pillanat és már a halottak közt ébredtem.
– Ugyan cimbora, te sosem tudnál engem bántani, hiszen barátok vagyunk, vagy nem? Te sem élsz már, és én sem. Törődj bele a sorsodba! Vesztettél… és bizony jó sokat! – mondta kacagva.
– Majd az nevet igazán, aki utoljára nevet! – majd fogta a kardot és levágta a halott barátja fejét. A fej leesett az aszfaltra és röhögve ordította:
– Vesztettél, törődj bele cimbora! Búcsúzz az élőktől és gyere velem, igyunk meg egy sört!
– Soha! Te csak egy rémálom vagy, ami rögtön elillan, mikor felriadok nemsokára! – kiabálta az utcán a csapos. Majd ijedtében összeesett megint és az ágyában ébredt csuromvizesen.
Ült az ágy szélén, majd belenézett a tükörbe és látta, hogy még nagyon is él. A felesége ekkor megfordult és így szólt:
– Mi az drágám, már megint rémálmod volt?
– Igen az volt. Halott voltam. – mondta bánatosan.
-Ugyan drágám, ez mindenkivel megesik. Nézz csak rám! – odanyújtotta foszladozó, csontos kezét a férj felé. Az meg mosolygott zavarában, majd elejtett egy bókot halott feleségének:
– Tudod, igazad van! ” Egy halottal szebb az élet!”
18 hozzászólás
Egész jó lett.
Szeretettel: Rozália
Köszi! Igyekeztem, de még lenne mit javítani rajta. 🙂
üdv: Eddie
Kedves "Eddie"!
Bizony, van még mit javítani rajta. Egyébként alapjaiban jó a történet.
A.í.: Faddi Tamás
Szia Tamás!
Ugye, hogy van ugye.. látom én .:) Köszi, hogy benéztél!
üdv: Eddie
Öhm, megtörtént esemény alapján írtad? 😀
Na jó, félre a tréfával! Kicsit soknak találtam a "sír" szót. És ezt persze én vettem észre elsőnek. *köszönöm, köszönöm* 😀
Na, azért tetszett! Bár a mondatokban a szórend… 😀
Azt kell, hogy mondjam – és ilyet ritkán mondok -, te jóval betegebb vagy nálam. 😀
Üdv.: Hópihe
Sajnos nem megtörtént esemény alapján írtam. Bár láttam volna az eseményeket a saját szememmel, de ez így van jól.
Írok majd egy verset csak sír szóval :DDDD
Köszi a bókot^^
üdv: Eddie
Nem rossz az alapötlet, de jobban is ki lehetne dolgozni. A végén az volt a rémálom hogy élt valamikor? Mert ha jól értettem a feleség halott…így gondolom a férj is az.
Tudom, tudom… A férj élő volt, míg a felesége halott., de együtt éltek. 🙂
Köszi, hogy elolvastad! Ajánlom neked új művemet, bár kissé psziho^^ 😀
üdv: Eddie
Van, aki kopogtatás nélkül beléphet hozzám,
van aki nem, ez egy durva ajtórugdosás.
Hogy miért, azt majd megérted késöbb, de nem
holnap!
Szia ruca!
Remélem is h későn tudom meg a miértre a választ…. Nem szeretek előre tervezni. :)))
üdv: Eddie
Elmondom nekem miért tetszett. JÓ az ötlet, jó a történet. Élvezhető stílusban írtad meg, választékosan, fordulatosan. E két dolog kell ahhoz, h egy mű "üljön" Különben egy vicc jutott eszembe a történetről. Kiss és Nagy sétálnak éjfél körül a temetőben. Egyszerre csak panaszos síri hangot hallanak a föld alól: segítség, segítség, el vagyok temetve! Nézik mi az, és látják, h egy frissen hantolt sír alól egy kéz lóg ki, és integet. Kiss odamegy, és visszatapossa a kezet. -És milyen rosszul!! Üdv: én
Tudod azt mondták, hogy ez idáig a legrosszabb prózám… de sokan nem értenek vele egyet. Sajnos én sem, mert hiába mondják, hogy sok benne a felesleges beszéd, meg a cselekvés.. a kislány eltemetése egyáltalán nem felesleges.. az már egy csattanó az elején.
Ez a vicc brutálisan jó :'DDDDD
üdv: Eddie
Kedves Eddie, az ötlet valóban jó, de a megfogalmazást pongyolának érzem. Sok a szóismétlés, helyenként tényleg zavaros a szórend, de a szóhasználat (foszlásnak indult) is.
Talán érdemes lenne megpróbálkoznod az átírásával, mert a téma túl jó, hogy elvesszen.
Köszönöm
Laura
szia!
én magam is zavaros, kiismerhetetlen egyéniség vagyok. 🙂 de pont ettől lesz jó, szerintem. átírni meg …hát nem is tudom.. valahogy akkor már nem lesz az igazi….
köszi, hogy benéztél!
üdv: Eddie
Kedves Eddie!
Te ilyet is tudsz írni? Olyan akár egy horror paródia 🙂 Jó fantáziád van. Az biztos.
Ági
koszönöm Ági. Igyekszem irni jokat, de mint minden iro vagy alkoto neha elcseszi…
Ez nem elcseszett. Nekem tetszett. Én bírom az ilyesmit. Ha nem így lenne nem is olvasnám el. Jó hetet neked.
Ági
koszonom 🙂