Egy lány a múltból

Forog velem az egész világ. Na jó, csak a szoba. Az is lehet persze, miért ne lehetne, hogy csak az ágy az, ami nem bír magával. Vagy én. Erre még gondolni sem tudok. Mintha az agyam külön életet élne. Él is. Most éppen nem hajlandó tudomást venni rólam. Azt akarja, ringlispílben érezzem magam. Sikerült neki. A hányinger, a fejfájás és az undor érzései kavarognak bennem. Lehunyom a szemem. Az érzések kusza kavalkádja némileg csillapodni látszik. A szervezetem tiltakozik tudatom önkényuralma ellen. Hamarosan polgárháború kezdődik, ha nem teszek valamit. Felkönyökölnék, de a fejem visszatart. Mellettem valaki szintúgy fészkelődni kezd. Eltűnődöm azon, amit látni vélek, de az ágy túloldalán szuszogó hölgy kilétét éppoly homály fedi, mint a tegnap estét.
Ledobom magamról a takarót. Bőrömet azonnal virgonc napsugarak veszik birtokba. Őket nem zavarja szemérmetlen meztelenségem. Engem némileg elgondolkoztat. Költői kérdés dereng tudatom legmélyén: Hol a francban vagyok?
Mivel válaszra aligha akadok zavaros gondolataim között, kikászálódom az ágyból. Körülnézek. A földön szétszórva megpillantom ruháimat. Nem fűzök hozzá kommentárt, inkább fásultan, némi émelygés kíséretében, magamra öltöm másnapos gönceimet.
A lány a másik oldalára gördül. Megakad rajta a tekintetem. Vörös haja fátyolként rejti el szemeim elől arcának vonásait. Félő, ha most elmegyek, sose tudom meg, ki is volt valójában. Egy éjszakai pillangó, vagy egy gyönyörű tündér. A mesékben rég nem hiszek, pillangók pedig igenis vannak.
Visszahuppanok az ágy szélére. A hirtelen hullámzás felébreszti az alvó Csipkerózsikát. Csodálkozó pillantásától kissé elszégyellem magam, elvégre hogy jövők én ahhoz, hogy felébresszem, hogy itt legyek… ez utóbbi engem is fenemód kíváncsivá tesz. Aztán elmosolyodik. Zöld szeme kacéran méreget. Visszaméregetem. Meglepően fiatalnak hat az ágyban. Kamaszos alkata, lágy, szinte még gyermeki vonásai újfent zavarba ejtenek.
Felül, hozzám simul. Selyem haja végigomlik vállamon, amint ajkával felém közelít. Hátra tolom. Eddig is túl sok a kérdőjel, nem szívesen fokoznám. Feltápászkodom. A lány nem marasztal, megadóan hanyatt dől az ágyon. Fehér bőréről lesiklik a selyemlepedő. Mellének vonala izgatóan hat idegeimre. Elfordítom a fejem, aztán lesimítom arcomról a fáradságot. Vannak dolgok amelyekkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Amelyek tőlem teljesen függetlenül léteznek. Ez is ilyen.
A lány még akkor is az ágyban van, amikor becsukom magam mögött az ajtót. A zsúfoltság, ami hirtelen támad rám az utcán némileg lecsillapítja a bennem zakatoló kérdések okozta zűrzavart.
Minden pillanatban vissza akartam fordulni, hogy legalább a nevét megtudjam. Nem tettem meg. Az évek pedig az emlékét is elhomályosították. Egyszer látni véltem a tömegben, de mire odaértem köddé vált. Azt hittem soha többé nem találkozom vele. Így is volt. Tegnapig