Remek hétnek indult, mikor is egy táborba mehettem a vöröskereszttel önkéntesként. A tábor utolsó napján megismertem egy gyönyörű lányt, kivel egyből megtaláltuk az összhangot, rengeteget nevettünk, élveztük egymás társaságát! Nem kellett sok idő még rájöttem, hogy szerelmes vagyok, de már késő volt, vége lett a tábornak.
A telefon egy oly csoda, mivel bármit el lehet intézni, így felhívtam, elmeséltem neki az érzelmeimet iránta, ami nagyon jól esett neki, és ő is hasonló képen érez irántam de azt mondta, hogy nem akar belemenni úgy egy kapcsolatba, hogy nem ismeri a társát, így hát minden nap beszéltünk egymással, és egyre jobban megismertük egymást. Mikor úgy éreztem, hogy már mindent tudunk egymásról, újra beszéltem vele, de a válasza nem volt megnyugtató. Úgy gondolta, hogy siettetem őt, nem ismerjük egymást még eléggé, és hogy ő barátként tekint rám. Nem adtam fel, folytattunk a minden napi beszélgetésünket, ám már a bizonytalanság vezetett engem, már lassan a saját érzéseimben sem voltam biztos, pedig azok igaziak voltak. Egyszer csak eljutottunk oda, hogy már nem volt nagyon témánk, amit feltudnánk dobni egymásnak, így bedobtam újra a labdát, hogy mi legyen a kapcsolatunkkal, mire csak annyi volt a válasza, hogy ne akard újra elmondatni azt amit már egyszer meghallgattál. A szívem aprócska darabokra tört, és már nem tudtam mint higgyek, hiszen az elején ott kecsekteti az örök reményt, utána belevisz a világ legutálatosabb dolgába, a bizonytalanságba. Eljutottam oda, hogy már nem tudtam, hogy mi a jó s mi a rossz, mit teszek, eljutottam oda, hogy már lassan félek, hogy mi lesz velünk, eljutottam oda, hogy már sírni sem érdemes, mert nem változtat semmin, de nem torpantam meg, még mindig bennem él a remény, hogy összejöhet, igaz hogy egyre jobban haldoklik, s úgy érzem egyszer csak elveszítem, és összetörök teljesen.
Így történt, hogy a szívem darabokra tört, s lelkem elkárhozott, a bizalom elhunyt, az örök boldogság megszökött, s a szerelem lassacskán hátba szúrt majd otthagyott.
2 hozzászólás
Ne búsulj, még fiatal vagy, és lesz aki a darabokra tört szíved összerakja, tán épp akkor mikor nem is gondolsz rá! Könnyen gördülékenyen írsz, ha jól esik csak így tovább, egy kis művészi megfogalmazást is tehettél volna bele, bár tudom nem ez volt amiért megírtad.
szeretettel-panka
KÖszönöm véleményed! Megfogadom tanácsodat, remélem be is válik!:)