A mádók népes törzsét a mániáik szerint osztályozzuk: hasi, vízi, holdi, stb. A legveszélyesebbek a semmitsemi mádók; ezeknél soha nem tudhatjuk, mit terveznek, váratlan meglepetéseket okoznak, amelyekkel különösen a karácsonyi mádókat lehet sakkban tartani.
Az éji mádók két nagy, és egymástól jól elkülöníthető csoportra oszlanak. A nox madis sociabilis a feltűnő színeket és a lármát kedveli. Zajforrások körül fordul elő a legsűrűbben, amelyek elviseléséhez szívesen használ tudatmódosító szereket. Az ide sorolt egyedek sötétedés után csapatostól vonulnak a leghangosabb zajforrások felé. Szinte kizárólag folyadékkal táplálkoznak, amelyet az úgynevezett mixer a legkülönfélébb maradékokból állít elő. Az éjszakát heves, bár kevéssé ütemes mozgással töltik, amelyet a kívülállók arconpörgésként értékelnek. Szűk és kellemetlen illatú helyiségekben szaporodnak; ivadékaikat nem gondozzák, vagy ha mégis, az katasztrófa és nemzethalál. Virradat után üveges szemekkel indulnak hazafelé, hogy a zajártalmakat és a szokatlan mozgás okozta koordinációs zavarokat kipihenjék.
A nox madis quantum satis, az éjszaka kedvelésén kívül, mindenben a fenti egyed ellentéte. A hangok szinte teljes hiányát kedveli („A Quantum csendje”), ezért legföljebb romantikusnak képzelt helyeken bóklászik: külváros, erdő, mocsár. Kedvence a holdas, illetve holdtalan éjszaka, lehetőleg mindkettő egyszerre. Jól elviseli a neszek bizonyos fajtáit, például a szelek süvöltését vagy a bagolyhuhogást, de az igazi terepe a könyvekkel alaposan megrakott dolgozószoba. Idejét íróasztalnál, kanapén, esetleg kandalló előtti medvebőrön tölti, szigorúan papíralapú információhordozók társaságában, amelyek számát maga is lelkesen szaporítja. Elméletben gyertyát, lúdtollat és kalamárist használ, a gyakorlatban jelentékeny engedményekre képes.
Mint legközelebbi rokona, a sociabilis mádó, a magánykedvelő fajta szintén szívesen vesz magához folyadékféléket; ízlése az elég soktól a nagyon sokig terjed. A kívánt célállapotot gyorsan eléri, mivel a tápon nem kell osztoznia, vagyis quantum satis vedelhet.
Tenyésztésre nem alkalmas; a potenciális partnereket elmarja magától, hogy zavartalanul felelősségre vonhassa mádótársait, akiknek nincs szívük, és az ő nagy lelkét nem értik meg. Kihalás azonban nem veszélyezteti, mert az egyéb mádófajták közül mindig leszakadnak annyian, hogy megtöltsék a magányra predesztinált dolgozószobákat.
Az éji mádók vitathatatlanul legrokonszenvesebb fajtája végigdurmolja az éjszakát, és a reggeli bágyadtságot visszaalvással orvosolja. Ellenségei nincsenek; leghívebb társa, a poratka, él-hal érte.
Napkelte után, de különösen tűző napfényben, szánalmas látvány az éji mádó; betegesen sápadt bőre, dülöngélő járása, nyakán a frissen harapott sebek egyértelműen figyelmeztetik a többi mádót, jobb lesz, ha nem keresik a társaságát.
Néha, úgymond elvétve, de előfordul, hogy éji mádók átszoknak a nappali üzemmódra, és a hormontabletták sem segítenek. A társadalom még nem döntötte el, hogy ez most igazából nyereség vagy veszteség, de mivel az ilyenek hajlamosak arra, hogy túlzásokba essenek, mindenkinek jobb, ha visszatalálnak a diszkók fényei vagy a poros könyveik közé.
4 hozzászólás
Nyakamon harapott sebekkel, kandallóm lobogó tüze előtt, papíralapú könyveimmel körülbástyázva nagy élvezettel olvastam ezt az írásodat a mádókról. De: ártalmatlanok (vagyunk) akármelyik subspeciesbe is tartozunk…szia én
Csatlakozom. Remek írás, nem is ragoznám tovább. Ilyenek a mádók. 🙂
Tökéletes, nagyon jó írás! Csak a mádók meg ne tudják…:)
üdv
leslie
köszi! de sajnos polkorrekt van, ezért a legjobb poénok kimaradtak.