A lány érezte,ahogy lassan elönti az idegesség első hulláma ,ahogy az óra mutató halk kattanásai lassan közeledtek a záróra felé.És a gyomrában is jelentkezett a mindennapi feszültség ,ami ilyenkor költözött be az idegei közé.
Nem szerette ,sőt ,utálta a délutáni műszakot,este tízig,egy nem túl forgalmas üzletben,kész szenvedés várni a millió percek múlását és félni,rettegni,hogy nehogy vele is hasonló eset történjen ,mint lent,két utcával ,a múlt héten,csak egy ilyen kis üzletben és ahol a lány nem élte túl a súlyos sérüléseket ,amit az ismeretlen támadó ejtett rajta.
És még nem kapták el az illetőt,talán éppen most igyekszik egy újabb gyanútlan áldozat felé,hogy kifossza ,megalázza és ha kell.elvegye életét.
Szegény lány,rendes,inteligens személynek tűnt ,látásból ismerte,gyakran találkoztak az utcában és emlékszik mindig ,hogy sietett,nehogy elkéssen a melóból.Hát ,sajnos az élet ilyen.Az ember nem tudhatja,hogy a sors mit rendelt neki és ez így van rendjén.Milyen is volna ,ha minden egyes ember előre tudhatná,hogy mi fog történni vele,hogy összezavarodna a világ,milyen hatalmas káosz kerekedne belőle.Annyira elkalandozott gondolatai folyamán,hogy nem figyelt rá a belépő személyre,csak az ajtó halk kattanása rezdítette fel.A belépő srác nem volt több 25 évesnél,göndör haja a zselétől fénylett,sötétzöld szeme bizalmasan csillogott a lányra.Edit,mert így hívták a lányt , -nem szerette a nevét, mert túl hidegnek ,száraznak találta az ő túlfűtött személyiségéhez- ,mosolyogva fordult feléje,tetszett neki a jóképű,rokonszenves srác és el is felejtette,milyen sötét gondolatok futkároztak a fejében.
-Jó estét- a bársonyos ,lágy bariton most már végleg eltörölte Edit összes eddigi aggodalmát.
-Jó estét,mivel szolgálhatok?- egy gyors mozdulattal végig simított a haján,mert úgy érezte ,mintha egy rakoncátlan hajfürt elszabadult volna és most mind ott lábatlankodik a szeme előtt.
-Csak egy doboz cigit adjál.kérlek.Piros LM-t ,az jó lesz -lépett vissza a srác az ajtó felé,kiváncsian pásztázva végig az áruk sokszínű világát.Szeme sarkából feltérképezte az ajtó minden kis részletét.Gúnyos mosollyal nyugtázta ,amint észrevette a reteszt az ajtó jobb sarkában.
Hangtalanul,egy másodperc töredéke alatt tolta el és már ott is volt az előbbi helyén. Edit mindebből semmit nem vett észre.Háttal állt és gyakorlott mozdulattal varázsolta elő a rengeteg cigimárka közül a kért piros LM-t,Ő is ezt szokta szívni,nem volt szenvedélyes dohányos,de a bulikon vagy csak úgy amikor olyan kedve volt .elszokott füstölgetni egyet-kettőt.
Ahogy megfordult,egy lágy mosoly szaladt végig bájos arcán,igazából tetszett neki a srác,de volt benne valami különös ami egy kicsit zavarta.
A srác lazán álldogált a pénztár mellett,jobb kezét a zsebébe sülyesztve ,türelmesen várta míg a lány könnyed léptekkel a pénztárhoz megy.
" Most itt az idő"- még egy futó pillantást vetett az ajtóra ,majd egy hatalmas szökéssel a lányra vetette magát.Editet annyira meglepte a villámgyors támadás,hogy egy hang sem tudott kiszaladni a száján.Érezte ,ahogy egy erős ,hideg kéz a szájára tapad ,a szeme előtt felvillanó penge ,ahogy a gyomrának feszült majdhogy szét nem robbantotta szívét a félelemtől.
"JAj ,Istenem,végem."-Szaladt végig az agyán,reménykedve pillantott az ajtóra,és teljesen összeomlott benne a minden ,amikor észrevette a bezárt ajtót.
Be van zárva egy szörnyeteggel és már rég elmúlt a záróra ,senki nem fog jönni,úgy fog meghalni ,mint az a másik lány a szomszéd üzletből,nincs aki segítsen rajta,vége.
"Nyugodtnak kell maradnom,teljesítenem kell minden kérését,csak nyugodtnak kell maradni és akkor talán még van esélyem"-A szíve úgy lüktetett ,hogy érezte még egy másodperc és szétnyomja a mellkasát.A szájára fonódott kéz szorítása engedett,meleg leheletsugár csapta meg a bal füle mögött:
-Az egész pénzt kérem és ne próbálj átverni.Most a tenyeremet leveszem a szájadról,de ne kísérletezz semmivel,mert nem leszek elnéző veled-suttogta a srác és Edit érezte,ahogy még jobban a gyomrának feszül a hideg acélpenge.
Nyugodt mozdulatokkal,egymás után szedte ki a kis fiókokból a napi bevételt és egy kis zacskóba helyezte ,amit a srác gúnyos vigyorral nyújtott át neki.
-Itt van az egész ,ennyi van csak.Kérlek ,engedj el,hadd mennyek haza.
Gondolta megpróbál a lelkére beszélni,majd hirtelen egy ötlet villant az agyába.
-Már elmúlt jóval a záróra ,és én már rég otthon kellett volna legyek.Apum bármelyik percben itt lehet,nem lakunk messze és akkor ellássa a bajodat.
-Nocsak,nocsak ,a kis vadmacska-méregette végig a srác,majd szorosan hozzásimulva ,szabad kezével belecsípett a lány mellébe.-Túl jó vagy nekem ahhoz ,hogy csak úgy elengedjelek.Ja ,és kösz .hogy figyelmeztettél,hogy ideje induljak innen,mert már túl sokat időztem és tényleg nem szeretnék ma este kinyírni senkit.Na ,gyerünk,lódulj már és ahogy mondtam,semmi trükk.
Edit a tehetetlenségtől és a kiszolgáltatottságtól érezte rögtön könnyekre fakad ,de ösztönösen megérezte,hogy ezzel csak jobb kedvre hangolja támadóját.Elhúzta a reteszt és szinte örvendett a hűs októberi szélnek ,ahogy beletépett a hajába.
A srác feltépte egy ütött-kopott kis Ford ajtaját ,majd durván rálökte a lányt az első ülésre ,gyorsan indított és a kis autó sebesen kihúzott a parkírozóból.Végig száguldottak a főúton ,majd az utca végén bal felé vette az irányt és behajtottak egy elhagyott gyár romos épülethalmazai közé.
"Jaj ,istenem ez meg fog ölni,talán meg is erőszakol előtte"-meg sem mert moccanni és amikor az autó hirtelen fékezve megállt egy műhely előtt,eldöntötte,hogy nem fogja harc nélkül adni az életét.A srác most már teljesen magabiztosan mozgott,lekapcsolta a fényeket és rámordult a reszkető lányra:
-Ne mocorogj ,szépség,egy perc és jövök ,csak kinyitom a hálószobánk ajtaját.
Meglóbált egy hatalmas kulcscsomót ,majd kiszökött a kocsiból és fütyörészve a műhely felé vette lépteit.
"Semmi esélyem nincs "-futott át Edit agyán-A kocsikulcsok nála vannak és futni nem tudok úgy mint ő ,ez biztos,és itt sincs egy árva lélek .aki netalán meghallana ha kiabálni mernék.De nem adom fel ,várni kell és nyugodtnak maradni.Eljön az én időm"-biztatgatta magát remegő szájjal.
Érezte ahogy a testét lassan kiveri a verejték a félelemtől.A kigyulladt fény a műhelyben jelezve ,hogy a srác hamarosan vissza fog térni és nem csalódott az érzéseiben mert már rángatták is ki rozsdafészekből.
Ahogy belépett az ajtón,gyorsan felmérte,hogy hava került.Szinte üres volt az egész helység ,mindent ellepet a por ,a bal sarokba egy satupad árválkodott néhány rozsdás szerszám unatkozott mellette.Valamikor lakatos műhely lehetett még azokból az időkből,amikor a gyár még működőképes volt.A srác hanyagul taszította a nagy rongyhalmazra ,ami a műhely közepén díszelgett néhány törött nyakú üveg társaságában.Gyors mozdulattal tolta le a nadrágját és már rá is vetette magát a védtelen lányra ,tépte ,marcangolta a tehetetlen testet.Editet újra váratlanul érte a támadás .Megpróbálta ágyékon rúgni ,de a srác elkapta a lábát ,felemelte és belevágta a rongycsomóba.Edit keményen beleütötte a fejét ,de nem volt ideje gondolkodásra ,mert már újra rajta volt a srác ,csillogó szemében vadállati ösztönnel letépte a lány nadrágját.Edit felsikoltott és újra rúgni próbált.Most beletalált a srác arcába ,aki dühében felordított és egy hatalmas pofont mért az arcára.Edit érezte ,ahogy lassan szivárogni kezd a vér az ajkából,de nem adta fel ,beleharapott a melleire tapadó kezekbe.Egy újabb ökölcsapás arra kényszerítette ,hogy engedelmeskedjen .Most már az orrából is dőlt a vér sós íze befolyt a szájába ,érezte ott ,helyben öklendezni kezd.A srác győztes vigyorral kémlelte a lányt és már nem sietett ,lassan lehúzta a bugyiját és csak bámulta az eléje táruló női testet ,megbabonázva.Edit már nem védekezett,megadta magát.Balra fordított fejjel meredt a műhely törött ablakára és várta jöjjön aminek jönnie kell. És akkor pillantotta meg a törött nyakú üveget.
"Ez az utolsó esélyem a nyakát kell eltalálnom ,csak bátran ,kislány és jó erősen.nyomd a nyakába tövig a rohadéknak,most ,amíg még szédül,most amíg még el van magával a gyerek.Gyerünk ,kislány ,meg tudod csinálni"
Hirtelen mozdulattal ragadta meg az üveg nyakát és a srác nyakába döfött.
Hatalmas ordítás volt a válasz ,de ő csak döfte vágta.Tépte az éles üveg a húst és most már nem csak az a saját vérének az ízét érezte a szájában.
A srác térdre esett,a meglepetéstől tágra nyílt szemekkel bámult a felálló lányra.Edit újra ütni akart de félúton megállt a keze.A srác hatalmas hörgéssel elterült a rongyhalmaz között és többet nem mozdult.Edit csak most fogta fel a történteket,undorral és sikoltva dobta el az üveget,majd térdre csúszott és hangos zokogásban tört ki .Igy találtak rá a rendőrök pár óra múlva ,amikor egy telefonhívástól riasztva kiértek a helyszínre.Egy arra járó értesítette őket ,mert kiabálást és sírást hallott a gyár környékéről.Néhány óra elteltével újra a némaság burkolta be az elhagyott gyár udvarát.Csak a nyitott műhelyajtót tépte,rángatta az októberi szél,és sírásra görbülő szájjal bámult be a Hold a törött ablakán.
3 hozzászólás
Szia!
Nem mindenki megbízható, akit szimpatikusnak találunk. Edit félelme valóra vált, bár még az utolsó percben sem sejtette, mi fog történni.
Szeretettel: Rozália
Szerintem érdekes a témaválasztás, kicsit a mindennapi élet, kicsit a fikció területe is. A formai hibákkal együtt is érdekes történet, mindenképp jó olvasni.
Témaválasztás szempontjából kitűnő. Megható történet, ugyanakkor néhol nagyon zavaróak a helyesírási hibák, szóismétlések. Úgy összességében tetszett.