vannak olyan játékok,
amiknél ha túl erős voltál
kiakad a mutató
elromlik a rendszer
vigasztalásként gondolj erre
szomorú vagy, de hogy túl jó,
mindenkinek a szemére vetik
(én is megéltem egyszer)
kevés, hogy megértem
–bár mi lenne elég-
mikor benned épp
egy barlangrendszer omlik össze
én meg csak sajnálom-okat köhögök
rossz gyár kéménye
odabenn minden meghibásodott
rosszak a tervek pontatlanok a sablonok
rosszul időzített futószalagok gyártják kettősünket is
két idegrángásos szobor
a deák tér próbálja meg se látni
forgatag-szemeivel együttérzően másfele tekint
ideje menni
visszarendeződni egyes szám első
és második személybe
2 hozzászólás
Kedves sanna!
Érdekes a vers. Szedett-vetett. Túl… sokat mondani akaró, mondani valóba nem foglalható… ilyen is, olyan is.
Megfogott, azonban zavarban is hagyott. Az utolsó két sort más vers befejezésnek is beillik, az nagyon megtetszett.
Köszönöm.
Az utolsó versszak képei valami fantasztikusak. Tökéletes befejezés.
Üdv