Megöregedtem.
Régen, ha láttam egy ilyen korú embert, azt mondtam, hú, de öreg. Ellenben most már én is igen. Legalább volt időm tanulni, művelődni. Ezekhez már nagyon értek. Mikor ráérek, kedvenc fotelemben elnyúlva nézegetem a falra akasztott eredeti Mozart-festményt (piacon vettem egy őstermelőtől), miközben élvezettel dúdolom Szilvási Lajos Apassionata c. művének kezdő taktusait. Istenkém, ehhez is értek.
Még emlékszem a messzeségbe tűnő gyermekkoromra, amikor reggelente a kertünkben jégen csúszkáló mamutfiókák vidám röfögésére ébredtem. De lezárult ez a korszak. Már csak én nem haltam ki.
Életbevágó!
By Zilahy Tamás
6 hozzászólás
Ja. Én is így vagyok evve. Ahogy vénülök úgy nyílok ki a művészetekre. Csak a muzejumok, meg a zopera. A zapassionátát mi is nagyon szeressük. (Én és a zaszony.)
Bár, most hirtelen nem is tudnám megmondani, hogy olaj-e, vagy vakvarell. Úcse a Berkesi föstötte Te?
Gratulálok!
Na látod ezek miatt érdemes iskolába járni!
Én tudom, hogy a Mozart az miazhogy! Kicsi, kerek, ehető, és valami ismeretlen hapek van a csomagoláson. Kis balgák!
És Debrecenben van belőle forrócsoki is, úgyhogy meleg. Volt. Az írás meg remek 🙂
Hanga
ez most nem tetszett…kicsit erőltetettnek érzem….
Ez tényleg abszurd! :))))))
Üdv: Csilla