(Első fejezet részlete)
…és most itt áll az Ebhát-tetőn, maga előtt látja leendő otthonát, ahol majd élni és tanítani fog. A táj megnyerő. Előtte, az egyetlen faluba vezető út kanyarog, a domboldal egyik oldalon sima, zöld rétben folytatódik, közepén fűzfák árnyékában kicsi patak folydogál. Dús fű közt kisebb-nagyobb kenderáztató tavacskák tükröződnek a lenyugvó nap fényében. Három oldalról gondozott, színes, keskeny földcsíkok övezik a völgyet. Látszik, hogy szorgalmas kezek munkálkodnak a határban.
A kicsiny község egy lankás völgykatlanban fekszik, csak egyfelől lehet megközelíteni. A települést köröskörül lombos erdőkkel borított dombok veszik körül, ahonnan már csak földes út vezet tovább, onnan pedig erdőn keresztül, gyalogosan lehet továbbjutni Borókás-, Almás- és Bede-puszta felé. Köziagazgatásilag nem tartoztak Kisbárkányhoz, de az ott lakó gyerekek bejártak a falusi iskolába.
Lassan lenyugodni készült a nyári nap, amikor a fiatalember beért a faluba. Az emberek kíváncsian figyelték a jólöltözött, városi embert, – kevés idegen téved ide a világ végére. Mindenki köszöntötte, akivel találkozott; sejtették, ki lehet, biztosan híre ment már, ki érkezik a faluba. A bírót kereste. A helység közepén, a harangláb mellé irányították.
Hosszú falusi ház tornácáról – hatalmas fehér komondor ugatására – egy középkorú, jól megtermett férfi nézett ki. Pipáját bal kezébe fogva indult a vendég fogadására. Nincs kétsége afelől, ki lehet a látogató, hiszen tanítójuk kinevezéséről már hírt hozott a postás.
– Adj’ Isten jó napot! – köszöntötte előre a falu bírója, kalapját leemelve a fejéről. Úgy-e, tanító úrhoz van szerencsém?
– Adjon Isten! – fogadta köszöntését Finta István, mert ő volt az érkező – miközben bemutatkozva kezet rázott a házigazdával. – Engem neveztek ki a falu tanítójának. Szeretném, ha megmutatná az iskolát és lakásomat, hogy kevés poggyászomat lerakhassam. Azt is tudni szeretném, hol lehet vacsorához jutni, ennivalót vásárolni, amíg be tudok rendezkedni.
– Az igazság az, hogy az új iskola épületén és a lakáson még dolgoznak, – utolsó simításokat végzik rajta, de hamarosan elkészül. Úgy gondolom, addig nálunk, a tisztaszobában lakhat tanító úr. Ennivalónk, falusi borunk is akad. Maradjon itt nyugodtan, legyen a vendégünk. – Asszony! – szól a gangon serénykedő menyecskének – vágjatok csirkét, vendégünk lesz vacsorára!
Így fordult apám sorsa a nagy világégés, az első világháború után, és kezdődtek a nehéz, küzdelmes évek. Ez a kicsi település az én szülőfalum, ahol akkor mindössze 44 ház állt, legmagasabb épülete, a zsuppfödeles kis harangláb. Szinte minden lakóházhoz tágas, nagy porta tartozott, megfelelő lakóépületekkel. A házak környéke tiszta, a kertek gondozottak voltak. Szorgalmas, dolgos emberek éltek itt, viszonylag jó módban, szerény igényekkel. Legtöbb épület L alakban készült, ahol nagy családokkal, több generáció élt együtt.
Korábban még iskola sem volt a faluban, így az emberek többsége írni-olvasni se tudott. Apám feladatát képezte megszervezni az iskolát, tanítani a gyerekeket és nevelni, vezetni az itt lakó embereket.
A települést összesen négy utca szelte részekre. Aki a faluba vezető egyetlen útról közelítette meg a helységet, a falu elején egy tér (úgynevezett delelő) terpeszkedett, távoli sarkában gémeskúttal és hosszú vályúkkal, ott itatták meg a legelőről hazahajtott tehéncsordát. A térről, balra nyílt a Tátra utca, ahol az iskola épült, azzal együtt csupán három portán, jobbról és balról jómódú gazdák háza állt, hatalmas melléképületekkel, kertekkel-szérűvel.
Az utca elején – lécekkel körülvéve, gondos asszonykezek által földíszítve – magas fakereszt állt.
Még aznap este megtekintették a bíróval az épülő iskolát, melyen már valóban csak az utolsó simításokat kellett elvégezni; vakolás, meszelés, takarítás várt befejezésre. A lakás azonban még nem készült el, addig az egyedülálló fiatalember beérte a felajánlott szobával.
A tanító elfogadva a bíró ajánlatát, lepakolta kis bőröndjét a tisztaszobában, ahol hatalmas ágy uralta a helyiséget, toronyba rakott ágyneműkkel. A berendezéshez tartozott még a sarokban egy nagy asztal, körbevéve feketére festett karos lócával, egy almárium sok fiókkal, tulipános láda, tetején apró tárgyak, fényképek. Az ajtóval szemben a falon felfüggesztve szentkép, amely Máriát ábrázolta a Kisdeddel. Az agyaggal mázolt padlót házilag szőtt színes pokróccal takarták le. A tiszta szobákban sehol nem volt fűtési lehetőség, azt tulajdonképpen nem is lakták.
Vacsora közben és utána egy üveg bor mellett a faluban lakókkal kapcsolatos fontosabb tudnivalókról, az itt élő emberekről folyt a beszélgetés.
Másnap a bíróval együtt fölkeresték az asztalosmestert megnézni, hogyan áll az iskolabútor készítésével. Egyelőre erős iskolapadokat, íróasztalt pódiummal, és egy széket rendeltek, amelyeken még száradt a sötétbarna festék.
A pódium mellé a sarokba, lécekkel körülkerített emelvény került, amelyet három falépcsőn lehetett elérni. Oda helyezik majd az énektanításhoz szükséges harmóniumot.
Jövet-menet egyre több asszonnyal, férfivel találkoztak, mindegyikkel kezet rázva, néhány barátságos szót váltottak. Néhány nap múlva a fiatal tanítónak szinte az egész falu népét sikerült megismernie, ami nem volt nehéz, hiszen a település lélekszáma még a kétszázat sem érte el. Elképzelhető, milyen örömmel fogadták az új tanítót, aki elindította őket az írni-olvasni tudás felé. Alig egy hét múlva már szeptember, kezdeni kell a tanítást. Ezért az iskolába, a község legtágasabb helyiségébe összehívták az iskoláskorú gyermekek szüleit. Mivel eddig még iskola sem volt, a felnőttek majd’ egésze analfabéta, – ezért nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is tanításra szorulnak majd. A tanító feladatát képezte az iskola megszervezése, a gyerekek tanítása és nevelése, valamint vezetni és eligazítani az itt lakó családokat ügyes-bajos dolgaik ellátásában. Elsősorban azonban az iskolaérett gyerekek kerültek sorra.
Amint befejeződött az építkezés, berendezték az egyetlen tantermet, megkezdődhetett a tanítás. A pódiummal szemben jobbról és balról 6-6 padsor fért el, egy padsorban 4-5 gyermek fért el. A tanító oktatta és nevelte a kicsiket és az ifjúságot; előbb csak egy osztályt, majd sorban a többit, egyetlen teremben. Harminc kis nebulót kellett beíratni, mivel nem csak a hat évet betöltött gyerekek kerültek az első osztályba, hanem azok is, akik addig még nem jártak iskolába.
A faluban élő embereket az őket érintő közleményekről dobszóval tájékoztatták. Most is elindult a falu utcáin a kisbíró (így hívták azt az embert, aki postára járt, dobolt, általában segítségére volt a bírónak), aki több helyen megállva, sűrű dobpergést követően – hangos szóval tagolva hirdette:
„Közhírré tétetik a község lakóinak:
Holnap délelőtt beíratás lesz! Azok a szülők, akiknek gyermekei augusztus elseje előtt betöltik a hatodik életévüket, vagy eddig nem jártak iskolába, jelentkezzenek beiratkozásra a tanító úrnál. A beíratás kötelező, annak elmulasztása büntetéssel jár!
Mivel a falu költségvetése csekély, azt is el kell dönteni, hogy ki, mennyi összeggel járul hozzá a tanuláshoz szükséges eszközök beszerzéséhez!”
Újabb dobpergést követően a kisbíró folytatta útját a következő helyre.
Szeptember elsején a gyerekek kipirult arccal, nagy izgalommal igyekeztek az iskolába, a hideg idő beálltáig legtöbben mezítláb, vállukra vetve – az édesanyjuk szorgos kezével házilag szőtt, vászonból varrt – tarisznyát, benne olvasókönyvvel, palatáblával – és palavesszővel, meg egy szelet kenyérrel, almával.
18 hozzászólás
Kedves Kata!
Nagyon szép a tájleírásod, s olvasmányos ez a rész…
Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Kedves Lyz!
Köszönöm kedves szavaidat és az értékelést.
Puszillak: Kata
Várom a folytatást.:) Továbbra is szívesen olvasom életed regényét…:)))
Köszönöm érdeklődésedet, és már számolom a következő rész karaktereit.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Gratulálok olvasmányos, részletes írásodhoz!
Üdv: fátyolfelhő
Köszönöm az érdeklődésedet, örülök, ha meglátogatsz.
Szeretettel: Kata
Szia!
Nagyon jó ez a rész is, élvezettel olvastam.
Szeretettel: Eszti
Kedves Esztike!
Köszönöm, hogy hűségesen olvasod a nem is olyan rövid részleteket.
Szeretettel: Kata
Írd Katám! Én olvasni fogom, társaimmal együtt.Várom és lesem mikor látható a következő fejezet.:-) Minden elismerésem azért , él benned a múlt , életkép ha nehéz is volt szép, és ez a meghatározó.
Szeretettel:Marietta
Nagyn jól látod, kedves Marietta! Bizony, életem során nem egy alkalommal kellett nehéz keresztet viselnem – másokkal együtt. Mégis akadtak szép idők és szép napok, olyan emlékek, amelyekre mindig jó visszaemlékezni.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Nagyon szépen írsz Kata. Öröm Téged olvasni.
Gratulálok. a.
Örülök a szép szavaidnak. Mindig örülök, ha meglátogatsz.
Köszönöm: Kata
Örömmel olvasom soraidat kedves Kata.Sokat meséltek nagyszüleim a háború előtti dolgokról, de mi városban / akkor még három falú épült egybe nálunk / éltek ők, mások voltak a körülmények. Számomra érdekes egy kis település életét is végig kísérni.
Várom a folytatást!
Szeretettel: István
Kedves István!
Igen, érdekes egy olyan eldugott pici falu sorsa, ahol addig egyetlen tanult ember sem fordlt meg, iskola is az első akor, amikor Apukám megszervezte. De utána is nagyon érdekes és sok minden történik egy olyan helyen. Ha türelmed lesz olvasni, meglátod, nem bánod meg.
Köszönöm az érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata
Olvasom áááááááááám!
Puszika-Valika
Köszönöööööööööööm!
Én is puszilllak szeretettel!
Kedves Kata!
Imádom az ilyen történelminek mondható regényeket, ha időm engedi hűséges olvasója leszek "Életem regénye" c. művednek.
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm a látogatást és nagyon örülök, hogy megnézed a folytatásokat is. Épp' most akarom föltenni az első fejezetnek az utolsó részét. De azon felül még lesz sok fejezet, mivel egész napjainkig szól a történet.
Szeretettel üdvözöllek: Kata