Sajnos az a helyzet, hogy a váltakozó ciklusokban folyton egymásra mutogatnak, s mint ahogyan nem először állítom: a kormányainknak nem ellenzéke, inkább csak ellensége van. Váltás után nagyon sokszor elsöpörnek olyan kezdeményezéseket is, amit csak fejleszteni kellene, s nem elsöpörni. Azonban – mivel nem ők találták ki, ezért megsemmisítik, s kitalálnak helyette mást, ami nem biztos, hogy jobb lesz.
A politika pedig legtöbbször csak egy csúf játék, olyan, mint gyerekeknél a csúfolódás, sokszor csak bosszantják vele egymást, meg az ország népét is, nem gondolják komolyan. Még az is előfordult, hogy akinek szemére vetettek egy bizonyos ígéretet a kampány ideje alatt, az volt a válasza, hogy amit ott ígér, azt nem kell figyelembe venni. Persze, ígérni könnyű, betartani viszont nem biztos, hogy az, a megvalósítása azonban becsület és kötelesség – volna.
Ugyanolyan komolytalan és szánalomra méltó minden sikertelen vagy megvalósítatlan cselekedetet az elődök szemére hányni, s ha ugyanolyan mértékben neki sem sikerül, mégis saját mellét verve dicsekedni azzal, ami nem is úgy van. Miért kell az embereket olyannal traktálni, ami nem igaz?
S lám, most mi van? A pénz romlik, az árak emelkednek – nem is lassan, hanem rohamosan az Egekig, úgy – mint háború után, a Forint születése előtt…
Mi volt korábban? Évekig meg lehetett jegyezni, mibe kerül a kenyér, a hús, a ruha, a cipő, mennyit fizetünk a gázért, villanyért, stb… s most?
Az elmúlt ciklusban állandóan azt hallottuk, hogy emelik gázárakat! S most mi van? Már az első negyedében napirendre tűzték!
Az infláció miatt már az első évben, eszükbe sem jut illetékeseknek, még említeni sem, hogy az élelmiszer- a villany-gáz, stb. ára ugrásszerűen úgy emelkedik, hogy lassan már meg kell koplalni, ha ki akarjuk fizetni nem csak a rezsi-költségeket, meg egyéb, elkerülhetetlen háztartási kiadásokat (pl. csak egyet említek meg: az élelmiszert). Most végre némi próbálkozás van kilátásban, persze, közeledik a ciklusváltás…
Ezért aztán már úgy állunk, mint az új századunk második évében: amikor a havonta kapott jövedelmünk nem volt elég arra, hogy együnk, a rezsit és egyéb kiadást fizessünk, mert vagy erre, vagy csak arra jutott a jövedelmünkből, nyugdíjból. (Nálam bizonyíték a mindig vezetett háztartási naplóm.) Rakosgattuk félre hol a víz- villany- és egyéb számlákat – hol egyiket, hol a másikat, hogy ki ne kapcsolják a villanyt, vagy le ne zárják a vízcsapot és egyebet. Most megint nagyon sokan ott tartunk és családanyák-apák remegnek, már a hó második felében számolják az aprót, hogy meg tudják-e venni a másnapi kenyeret, a szükséges gyógyszereket, a gyerek elszkadt cipőjét, vagy éhesen hajtják álomra a fejünket. Természetesen akik jól keresnek, és a gazdagok mindenkor kivételek!
Előbbieket még 2010, augusztus 30-án írtam. És most hol tartunk? Napról-napra romlik a helyzet, közeledünk ahhoz, hogy lassan az ország fele-lakossága éhezik, teljes a bizonytalanság, visszatérünk oda, mint a legsötétebb Rákosi-időben, hogy meg kell gondolnunk, mit ejtünk ki a szánkon, elértük azt is, hogy Európa legalacsonyabb lét-szintjén helyezkedünk el a ranglistán.
A mindenkori kormány ócsárolhatja, válogatás nélkül lekommunistázzák az ellenzéket, s majd’ leültem, amikor e-mailben kaptam egy felsorolást, hogy mindenféle pártnál a vezetőik (vagy papájuk) milyen pozíciókat töltöttek be a kommunizmusban. (Hasonló arányban az előzővel!) Nem is volna ez baj, hiszen akkor egy-párti rendszer volt, s a múlt időben történteken változtatni nem lehet), csak az furcsa benne, hogy másoknál ugyanaz bűn, a másik rész meg leplezi, nem dicsekedik vele.
Csak az jár eszemben, egy nyugodt percem sincs: Mi lesz velünk?
Ki ad erre választ? Ki tudná megállítani lejtőn a gyorsvonatot?
Lesz-e valaki, aki ismeri a választ?
Akkor mondja el nekünk, végre valami jót is szeretnénk hallani. De ne kampánybeszéddel szédítsenek, hanem a valóságot tárják elénk!
Add Uram, hogy álljanak élre Államférfiak (és okos-NŐK), akik értenek hozzá!
8 hozzászólás
Kedves Kata
'98-ban azt hittem, megtörtént a rendszerváltás, innentől már emelkedünk felfele. Úgy gondoltam 5-10 év és mi is elérjük a nyugat színvonalát. Az, hogy nem így lett, az annak köszönhető amit leírtál. Négyévenként beindul az ígéret csata, és aki nagyobbat hazudik az kerül hatalomra, és minden új ciklust azzal kezdenek, hogy lerombolják azt a keveset, amit az előzőeknek sikerült felépíteni.
A többit megírom neked levélben, mert nem szeretném közszemlére tenni.
Mindettől függetlenül, boldog karácsonyt, és ha lehet boldogabb új évet kívánok.
Üdv: FJ.
Kedves János!
Minden szavad, amit leírtál, sajnos, de igaz. Nem így állnánk, ha választottjaink nem saját gazdagodásukért vállalnának tisztségket, hanem a hazáért, az itt élőkért fáradoznának,
mint azt elődeik tették valamikor. Valóban nem itt állna az ország.
Elolvastam. Elküldtem a válasom több részben.
Én s kívánok Mindnyájatoknak szép karácsonystét, egészséget, boldogságot, s jobb világot az újesztendőben.
Szeretettel: Kata
Kedves János!
Minden szavad, amit leírtál, sajnos, de igaz. Nem így állnánk, ha választottjaink nem saját gazdagodásukért vállalnának tisztségeket, hanem a hazáért, az itt élőkért fáradoznának,
mint azt elődeik tették valamikor. Valóban nem itt állna az ország.
Elolvastam. Elküldtem a válaszom több részben.
Én s kívánok Mindnyájatoknak szép karácsonyestét, egészséget, boldogságot, s jobb világot az újesztendőben.
Szeretettel: Kata
válasz F János (2013-12-24 06:19:17) üzenetére
Kedves János!
Minden szavad, amit leírtál, sajnos, de igaz. Nem így állnánk, ha választottjaink nem saját gazdagodásukért vállalnának tisztségeket, hanem a hazáért, az itt élőkért fáradoznának,
mint azt elődeik tették valamikor. Valóban nem itt állna az ország.
Elolvastam. Elküldtem a válaszom több részben.
Én s kívánok Mindnyájatoknak szép karácsonyestét, egészséget, boldogságot is jobb világot az újesztendőben.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Csak az a legszebb az egészben, hogy: Magyarország jobban teljesít!
Tetszett az írásod igazsága.
B.U.É.K. szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Egyetértek Veled. Csak azt azt ne feledjük el, hogy sokan vannak még rövidlátók, szemüveg nélkül.
Én is kívánok szeretettel: B.U.É.K.
Kedves Kata!
Az előző részhez írt hozzászólásom ide is illene. 🙂
Én azt gondolom, hogy igaza van Karsai Gábornak, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettesének "Nincs válság, csak szomorú, tartós leszakadás – főleg a régiós vetélytársakkal összevetve."
Judit
Kedves Judit
Én nem kívánok vitába bocsátkozni olyanokkal, akik jobban értenek hozzá, mint én. Én csak az egésznek elszenvedője vagyok sok más emberrel együtt. Teljesen mindegy minek nevezzük, milyen becenevet ragasztunk rá, nem jó, nagyon rossz mindnyájunknak elszenvedni, és minél előbb ki kell belőle mászni. S ha ez nem válság, hanem tartós leszakadás, akkor jól meg kell kapaszkodni és visszamászni oda, ahol mindenki jobban érezné magát. Azt hiszem, ezzel sokan egyetértenek.
Köszönöm érdeklődésedet.
Szeretettel: Kata