Az erdész ment az erdőben. Fejszéjét a vállára csapva szaporázta a lépteit. Azt a hírt kapta, hogy az alvégen döntik a fákat. Az ő fáit.
Két évtizede volt az ő felügyelete alá rendelve ez a kis erdőszelet, és ő nagyon magáénak érezte már. Azok a fák, amelyeket az első hetekben ültetett már sudár koronát növesztettek, és mindig egy kicsit elérzékenyült, ha azokra az időkre gondolt, amikor ezek az óriások még kis facsemeték voltak, és óvni kellett őket még a széltől és a szarvasoktól is.
Menet közben eszébe jutott az a rengeteg öröm és boldogság, amiben itt az erdőben része volt, mindaz a teljesség, amit az emberek között sohasem talált meg.
„Emberek” – gondolta lekicsinylően. Sosem értette őket. Sosem szerette őket. Örült, amikor kiköltözhetett az erdőbe, és megszabadulhatott a társaságuktól. És most megint eljöttek ide, kivágni a fákat. Az ő fáit. – „Csak a baj van velük.”
De a fák. Ők mások. A fák megértik őt, és ő is megérti a fákat. Sosem voltak hálátlanok. A gondoskodást évről évre terebélyesebb lombkoronával hálálták meg. És virágokkal. Meg terméssel. Szerette őket. Féltette őket.
Közeledett. Már hallotta a csattogó fejszék hangját. Igaz volt a hír. Mindjárt odaér, és akkor szétcsap köztük. Átkozott tolvajok. Nem fogják az ő fáit irtani. Még egy kanyar. Még pár másodperc. A következő fa mögött…
Ekkor az egyik hatalmas tölgy fogta magát és agyontaposta őt.
Persze a tölgyet is meg lehet érteni. Ő csak az embert látta, aki fejszével a kezében közeledett felé. Ráadásul egyedül volt, védtelenül.
„Emberek” – gondolta a tölgy. – „Csak a baj van velük.”
5 hozzászólás
Tetszik a rövid írásod. Csak én nem erre a befejezésre gondoltam. Persze, most látom, hogy abszurd, én meg abszurd-ul nem tudok.
Mert ha a fák gondolkodnának, nem tennének olyat, amilyen olvasható a befejezésben, mert ők igazságosak lennének.
Mondom: Persze, én nem értek abszurd-ul.
Az írásod pedig jó, és nekem is tetszett úgy, ahogyan megírtad: abszurd-ul.
Üdvözöllek: Kata
honnan tudhatnánk, hogy mit tennének a fák, ha tehetnének valamit?
amúgy a hangsúly itt azon van, mint ahogy a cím is utal rá, hogy milyen könnyű bakot lőni, ha csak a külső alapján ítélünk…
bár azt hiszem nem sikerült túl jól…. :/
köszönöm, hogy olvastál!
üdv
Balázs
Szia Balázs!
Ha nem olvastam volna a Katához írt válaszodat, nem hámozom ki belőle én sem, hogy miért ez a címe? Magában a történet tetszik. Én is más befejezést vártam, éppen a cím miatt, de így, hogy már pontosabban tudom, mit szerettél volna kifejezni, így már érthetőbb. Ha te is úgy érzed, a mondanivaló nem sikerült igazán, akkor szerintem érdemes még dolgozni rajta.
Üdv.
Hallottál már a Hihetetlen pályázatról? Olvass utána:) és gondolj rá, hogy én mondtam, hogy olvass utána:)
Egyébként bazijó.
Szegény tölgyek nosztalgiával gondolhatnak vissza a régi szép időkre, amikor még nem léteztek motorfűrészek.
„már sudár koronát növesztettek,” Ezzel az a bajom, hogy a sudár nem éppen a korona, hanem a fatörzs jelzője lehetne.
Grat. a.