Goromba, száraz torokba simult a hirtelen-éhes vaskilincs, majd izzadtan kicsusszant belőle, s a vakolatlan, rózsaszín téglafalhoz csapódott; a kivert, szürke törmelék berobbant a dohos lakás vörös, izzó félhomályába, aztán egy pillanatra sárrá lágyult a söröskorsó fognyomatos peremén, hogy lassan beszivároghasson az édesen sajgó, fiatal, puha bőr alá, a keresztbe karcolt hátereszekbe, a szétterült, kormos hajfürtök közé, az ibolyaszínű, duzzadt szemgödrökbe, és hogy egy kicsit ma is megnedvesíthesse kiszáradt torkomat.
1 hozzászólás
Nagyon tetszik, mint az összes írásod, amit eddig olvastam, ami még csak kb 10, de haladok.
Üdvözlettel
Daniel