Hol az ablakra, hol a kezemben lévő golflabdára nézek. Megtegyem? Ne tegyem? Mit fog szólni Bandi…? Ki fog akadni… Igen. Borzasztóan mérges lesz. Szegény, olyan aranyosan szervezkedett a hátam mögött…
De hát épp ez az! Ha megkérdezett volna, én megmondtam volna, hogy nekem semmi bajom sincs a törött ablakkal. Sőt! Akármilyen betegesen hangzik, én imádtam nézni azt a repedést. Ha kicsit jobbra fordítottam a fejem, tisztára olyan volt, mint egy ezer szirmú virág. És délelőtt volt egy pár perc, amikor úgy sütött rá a nap, hogy a falra egy szivárványt festett. Hát nem klassz?
Erre egyik nap megfogja a kezem, odahúz a konyhába, és azt mondja:
– Nézd Kicsim, kicseréltem azt a ronda, ezer éves üveget! Igaz, hogy el kellett érte mennem a világ végére, és egy pár hétig túlóráznom, de ha többé nem fogod olyan gondterhelten bámulni, már megérte!
Még hogy gondterhelten! Kikérem magamnak, az én tekintetem maximum álmodozó lehetett!
Tudom, hálátlan vagyok. Az én kedvemért gürizett egy csomót… Nincs szívem megtenni…
És ha valamelyik másik ablakot törném be…? Áh, ez már több mint beteges. Most szépen visszaviszem a garázsba a férjem labdáját, és kezdek valami értelmeset magammal.
Ahogy megyek ki a konyhából, rutin szerűen vetek egy pillantást a repedésre. De hiába keresem a tekintetemmel, nincs ott. Sehol. S ettől olyan szorongás tör rám, hogy azonnal odavágom a labdát, mire az üveg hangos csörömpöléssel szét törik.
Alig egy másodperc múlva, már hallom is ahogy a kulcs elfordul a zárban, és a férjem ijedten szalad oda hozzám.
– Úristen! Mi történt?
– Betörtem az ablakot… – felelem, sokkosan pislogva a tetthely irányába.
– Hogyan?
– Megfogtam a golflabdát, és… nekidobtam. – magyarázatomat csupán egy értetlen pislogás fogadja, tehát folytatom. – Tudod Bandi, hiányzott az a jó kis megszokott szivárványszínű repedésem.
Elmosolyodok. Ő csak értetlenül pislant kettőt, majd odalép hozzám, és nyom egy puszit a homlokomra.
– Ahogy szeretnéd.
Ezután fogja magát, bemegy a nappaliba, és leül nézni a tévét.
Én pedig odahúzok egy széket az ablak elé, és elégedetten bámulni kezdem az új repedésemet.
6 hozzászólás
Tetszett, nem csak a történet, hanem az a repedés, mintha szimbólikus volna, sőt biztosan. Érdekes megközelítése egy érzésnek. De lehet csak én látom így.
gratulálok!
Barátsággal Panka
Tulajdonképen csak azt szimbolizálja, hogy az emberek, hogy ragaszkodnak apróságokhoz, és milyen egyoldalúan látnak. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.
Nagyon tetszett Sára, gratulálok (tudod az én ablakomon is van egy repedés)
szeretettel: Delory Nadin
Vigyázz a repedésre, nehogy újat kelljen gyártani. 😉
Köszönöm, hogy olvastál! 🙂
Az apró repedéseken mindig áttör a fény, ami kell, hogy elvarázsoljon bennünket. Ha hiányzik, jobb is ha pótoljuk. Nagyon tetszett a történeted kedves Sára!
Szeretettel gratulálok: pipacs
Hát igen. Aki már egy pár percnyi szivárványban nem tudja örömét lelni, annak már mindegy. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál.