Tél volt, tanítási időszak. Matek óra kellős közepe. Ültem a padban, némán meredtem a táblára és jegyzeteltem. Mellettem levő gyerek folyamatosan fészkelődött. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mire készül valójában. A következő pillanatban a srác fogta bevett egy pezsgőtablettát. Elkezdett habzani a szája, majd kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy ledobta magát a földre, majd rángatózott a teste. Először felsikítottam.
– Jaj, Istenem, habzik a szája. Majd utána
– Úristen orvost azonnal, mert ez mindjárt meghal itt nekem! –kiabáltam.
A tanár meg csak állt hullasápadt arccal és nézett rám, ahogy pánikba estem. Mintha gondolta volna, hogy „Te marha, nem veszed észre, hogy már tudom, hogy csak kamu az egész?!” A következő percben odalépett a tanítónő és mondta a srácnak, hogy álljon fel, mert nincsen értelme szimulálnia a dolgot. Ekkor a padtársam felállt és hangosan a tanár képébe röhögött. Az meg közölte vele, hogy irány az igazgatói iroda. A fiú le is ment a tanárral díszkíséretben. A Következő tíz percben a tanár vissza is jött, de Nándor nélkül. Így szólt.
– Nándor ettől a naptól fogva nem az Önök osztálytársa többé, mert az igazgató útilaput kötött a lábára, mennie kell. Nem megfelelő a magatartása, így hát nem maradhat az iskolában. – mondta. Mire mi csak annyit mondtunk.
– a Marhája, ezt jól kitalálta. – majd hangosan felröhögtünk.
Epilepsziás roham
By Eddie
10 hozzászólás
Nem mindennapi történet. Vagy talán mostanában gyakoribb, mint akkor, amikor én voltam diák? Ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy mi mindig mintagyerekek voltunk, mert bizony én is minden csínyben részt vettem. De azért azok finomabbak voltak…
Most valahogy sok gyerek már teljesen elvadul, túlzásba viszi a tetteit.
Tanítónőről írsz, tehát nem éppen most történt, s akkor ő Önözte a diákokat?
Jó, ezeket is megírod. Sok minden történik velünk és körülöttünk, amit meg lehet örökíteni.
Szeretettel: Kata
Szia!
Igen valóban nem mindennapi, amúgy nekem ezt csak mesélték, de az előadója aki átélte az nagyon jól eljátszotta. Gondoltam leírom nektek, megpróbálkozom vele. Mostanában egyre brutálisabbak a diákok az iskolában, attól sem riadnak vissza, hogy a tanárokat megverjék. Nyugi én sem voltam mintagyerek, de azért tiszteltem a tanárjaimat, kivétel a kivételek között, akiről írtam egy verset (angol tanárom), de akkor sem tennék ilyet senkivel. Ez már azért szerintem eléggé durva, ha valaki ilyenekkel játszik. Lehet neki poénos volt, de a tanárnak és az igazgatónak már nem annyira. Örültem, hogy benéztél hozzám!
szia
Eddie
szia!
Hát igen, történnek fura dolgok. Mi tüsszentő port csináltunk, citrompotló törmelék és egy kis bors. Nagyokat lehetett tőle hapcizni! Főleg, ha öten hatan benne vagyunk a buliba. s nem tudjuk abba hagyni tüsszentés röhögés. Jaj de jó volt! Bár amit leírtál, az tényleg durva, hisz ilyennel tényleg nem volna szabad viccelni. Jó, hogy megosztottad velünk!
Barátsággal Panka!
Szia!
Valóban nem szabad ilyenekkel viccelődni, de ő nem gondolkozott előre és, hogy mit von maga után. Mi is csináltunk sok hülyeséget, de ilyeneket azért nem. Örültem, hogy benéztél!
Eddie
Szia!
A leírás nem eléggé élethű. Az én barátom az iskolapadban mellettem ült, amikor elkapta a roham. Egészen addig senki sem tudta, hogy epilepsziás. Azt hiszem, ő maga sem, tehát "abszolute" meglepetésként ért mindenkit. Senki nem sikoltozott. A lányok többsége ugyan eltakarta az arcát, és félre fordult, de két osztálytársam azonnal ott termett, hogy segítsen. A tanárnő azonnal a tanáriba vette az irányt, hogy telefonáljon.
Mint diákcsíny, nem díjazom az ilyesmit, mert mit tesztek majd, ha élesben fordul elő? Mint alkotás pedig igen rövid. Többet is ki lehet hozni belőle, hogy jobban előkészítsd a végkifejletet.
Üdv.
Szia!
Remélem nem lesz benne részem, hogy egy epilepsziás rohamot kapó embert végig nézzek. De a srác nem gondolkodott mielőtt megcsinálta. Ismerem személyesen is és néha vannak neki dolgai nem gyenge amiket művel. Sajnálom a barátodat. Tudom, hogy rövid…igyekszem máskor jobban kidolgozni. Köszönöm, hogy itt jártál!
Eddie
Félreértettél, azt hiszem. Egyáltalán nem rossz írás, csak a hatást ilyen röviden nem lehet elérni. Legalább is, így gondolom. A poén is jobban kijönne, ha kellően lenne fokozva.
🙂
Értem én, amit mondasz. Máskor igyekszem hosszabbra nyújtani majd. Meg fokozni benne a feszültséget!:))
A történet alapvetően jó. Gondolom nem meglepő, hogy mi is követtünk el dolgokat (pl.: robbanó cukrot vettünk a szánkba mikor a hetes közölte hogy jön a tanár máskor elbújt az egész osztály a teremben levő szekrényekbe a kabátok közé) de volt határ, amit nem léptünk át. Most viszont egyre kevésbé van így…
Sziaa!
Igen mindenki hibázik, de ilyennel nem kéne viccelődni. Óhh mi miket műveltünk.. sorolhatnám, de azért ilyen durva jelenetet egyikünk sem tett. Én először nevettem, de utána jobban belegondoltam és egyáltalán nem volt vicces. Maj még lesz egy-két csinytevés amiről mepróbálok alkotni egy szép kis történetet! Örültem, hogy ismét ellátogattál hozzám!
Eddie