Reggel álmosan ébredek. Kibotorkálok a konyhába, elmatatok a kávéfőzővel, kis híján összetaposom az éhes macskát. Leülök a nappaliba, kihajtogatom az újságot és elmerülök benne. A fürdőszobából bugyogás, vízcsobogás hallatszik. Ébredezik a ház apraja nagyja. Én meg csak bambulom az újságot, hót komoly ábrázattal, lapozgatom és közben szürcsölöm a kávémat. Fel sem ötlik, hogy valami nem stimmel.
A gyerekek toporognak a konyhában, a macska hangos nyivákolással dörgölőzik nekem, a kutya a lábamnál nyüszít. Nem veszek tudomást róluk. Még nem. Biológiai órám jelzi, van még pár percem, mielőtt a külvilág végérvényesen lecsap rám és magával ragad. Addig csak én vagyok, a kávém és a kamuból magam elé tartott újságom. Csak hogy lássák, mennyire el vagyok foglalva.
De valami nem stimmel. Az álom vissza-vissza ránt, a kávé tök hasztalan, az újság a fejemre borul, a macska kispárna gyanánt helyezkedik el a fejem alatt. A gyerekek hangos röhögése ébreszt fel. Leemelem a fejemről az újságot, kipislogom a szememből az újabb kábulatot, kihörpintem a maradék kávémat. Az agyam nem mocorog, az álmosság folyamatosan visszarángat, kábult és kókadt vagyok. Érthetetlen.
Kitámolygok a konyhába, ahova a gyerekek visszafojtott röhögése kísér. Lassan kezd a köd feloszlani tudatomról. Aztán megvilágosodom. A kávéfőzőbe kakaót tunkoltam, a reggeli újság helyet a pókemberes képregényét szorongattam, a gyerekek zabpelyhét a kutyának adtam….
7 hozzászólás
Bizony vannak ilyen napok, amikor kótyagosan indul. Nálam ez úgy szokott lenni, hogy ilyenkor az egész nap így működik, önvédelemből takaréklángon funkcionálok és szeretnék minél gyorsabban túl lenni rajta.
Jót szórakoztam az írásodon.
Üdvözlettel: mistletoe
Köszönöm Mistletoe…én is jól szorakoztam így utólag. Akkor azért nem éreztem ennyire mókásnak 🙂
Kedves Alex!
Ez mosolyogtató… csodálkozol, hogy nyüszített szerencsétlen kutyus?:))
Igen, Fagyöngyhöz tudnék csatlakozni. Ezek az un. "ballábas" napok, amikor szerencsésebb lenne átaludni még sok-sok pihentető órát. Más hasznunkat ilyen napokon úgysem veszi a világ.)
Köszönöm a várva várt vidámságot.)))
Szeretettel Rita
Kedves Rita!
mind mondottam volt, igyekszem vidámabb vízeken is evezni…és mivel önmagunkon mosolyogni sose baj, szeretem az ilyen kétballábasra sikeredett reggeleket – lehet ezért is állandósul ez az állapot nálam 🙂
Örülök, hogy sikerült megmosolyogtatnom.
Alex
Na ez jó Alex! Eszembe jutott: jöttek hozzám szerelők az egyiknek főztem kávét. Vártam végre megigya. az mondta megvárja míg kihűl. megvárta és lehúzta. Cukor helyett sót raktam bele 🙂 Látnod kellett volna ahogy…. mire mondom neki: kér egy másikat??? 🙂
Tetszett! az írásod tök jó!
szeretettel:panka
Köszönöm Panka, örülök, hogy tetszett. Bár mostanában azt hiszem a reggeleim nagymértékben hasonlitanak egy börlekszhez 🙂 Alex
Kedves Alex!
Rövid történetedet a "Véletlenül" hozta most elém. Olvastam és elábrándoztam rajta: milyen lehetett az a
reggeli KÁVÉ, amit kakaóból főztek. Aztán elolvastam alábbi Panka történetét is, hogy ő pedig a kávét sóval látta el cukor helyett. Elgondolkodom: milyen lehet az, de nem szeretném megkóstolni.
Ilyen az élet, amikor reggel valaki felébred, még nem lehet egészen magánál…
Érdekes volt, szeretettel olvastam: Kata