( Laura Baudlaire szemszögéből )
Eriket a kandalló elött találtam . Elmélázva figyeltem a lángokat . A tűz fénye sárgásra festette fehér ingjét, s végig táncolt a falakon , bútorokon , különös árnyakat vetítve a sarkokba .
Csendesen becsuktam magam mögött az ajtót , a tálcát pedig , az Eriktől nem messze alló , kis asztalkára tettem . Ő semmit nem vett észre , nagyon mélyen hallgatott. Ez nyugtalansaggal töltött el , aggasztó volt ez a teljes csönd. Nagyon úgy tűnt , nem észleli jelenlétem , és ez , egy kicsit idegesített . Azt sem venné észre , ha egy szó nélkül elmennék, ebben biztos voltam , de szótlansága rosszérzést keltett bennem . Mégsem tudtam megfordulni és ott hagyni . Álltam én is épp olyan némán és fogalmam sem volt , afelől, mit kéne most tennem . Nem moccantam, tanácstalanul álldogáltam a kandalló bal oldalán . Sokáig csak némaság uralta a szobát , aztán Erik végre felém fordult .
A viaszfehér álarc , most kisértetiesen hatott a narancszín lángok fényében . Különös , kutató, figyelő szemek néztek rám alóla , átható tekintettel . Zavarbaejtő , fojtogató érzés támadt bennem , ahogy felnéztem rá. Végtelen bánatot olvastam ki ezekből a szemekből . Rendesen elbizonytalanodtam a láttán , megint csak az jutott eszembe , jobb volna , ha hátatfordítanék neki és elmennék . De valamiért mégis rábirtam magam a maradásra .
– Az ajtó nyitva volt … kopogtam … nem válaszolt … – Kezdtem tétován .
Hallgatott . Egyrecsak arcomat tanulmányozta .
– Nem vacsorázott velünk … felhoztam hát önnek …. – Biccentettem az asztal felé bátortalanul .
– Köszönöm … – Szólt alig hallhatóan .- Köszönöm, hogy gondolt rám …
– Nincs egy kicsit késő … mondja nem fáradt ? – Kérdeztem óvatosan .
Felnézett a kandallóra állított régi órára . A mutató éjjeli egy felé közeledett.
– Igen , későre jár … – Nyugtázta egykedvűen . – De nem tudok aludni … most nem … – Közölte tompa rosszkedvel.
– Ugye nem miattam kelt fel ? – Kérdezte aggodalmas gyanakvással . Megráztam a fejem .
– Nem … egyszerűen , nem jött álom a szememre és lattam , hogy ön még talpon van . Bátorkodtam vacsorát hozni. – Nyögtem ki nehézkesen . Semmit nem reagált magyarázkodásomra . Egy mozdulattal , egy bólintással sem válaszolt .Abban sem voltam biztos , hogy hallotta szavaimat . Ez kellemetlen volt , nagyon kellemetlen .
– De ha nem kívánt a jelenlétem … – Kezdtem bizonytalanul . – Ha nem akarja , hogy itt legyek … már is megyek …
Nem bírtam várni a válaszra , amint kimondtam a szavakat , megfordultam , hogy magára hagyjam . Megindultam az ajtó felé . Ám akilincset mégsem nyomtam le . Megtorpantam . Az a kínos érzésem támadt , hogy menekülésem nem esik jól Eriknek . Magamon éreztem , szomorú tekintetét . Bántotta az , hogy ilyen nyomasztóan hat rám . És ez nem volt valami udvarias . Nem a legkevésbé sem volt túl kedves ez tőlem . Számomra érthetetlen volt viselkedése , de valahogy úgy éreztem , nem helyes itthagynom . Ismét feléje fordultam és végigmértem . Még mindíg a tűzhelynél állt , háttal nekem . Jobb karját a kandallópárkányra fektette , arra hajtotta fejét . Végtenül letörtnek látszott . Olyan lehangolt volt amilyennek még soha sem láttam . Még az is mefordult a fejemben , hogy talán sír . Igen , ahogy ott állt ezt sem találtam lehetetlennek . Figyeltem őt és bárhogyan is próbáltam tenni ellene , elfogott a sajnálat . Nem állhattam tovább szónélkül .
– Erik … – Szólítottam nevén halkan . Összerándult , mintha nem várt parancsszót hallott volna . Kiegyenesedett és úgy húzta ki magát akár egy katona , mikor a tiszt elött ál .De nem fordult felém .
– Segíthetek valamiben ? – Érdeklődtem egyszerű jószándékkal.
– Nem tud segíteni . – Szögezte le egy tagadó kézmozdulat kiséretében .
– Látom , hogy valami nagyon nomja a lelkét , boldogtalan . Talán tehetek valamit ami talán…
– Ugyan ! Laura , mégis mit tehetne … egy ilyen szánalmas nyumorulton , mint én nem lehet segíteni . – Mondta utálkozva .
Sehogy sem akaródzott már otthagynom . Valahogy éreztem , jobb , ha maradok . Némi gondolkozás után kimondtam , ami eszembe jutott .
– Mondja el mi bántja .Szívesen végighallgatom , ha ezzel könnyíthetek a szívén .
Hirtelen felém fordult és ismét , kutatón végig mért , mintha keresne rajtam valamit .
– Nem hinném , hogy volna türelme végighallgatni az én eszement ostobaságaimat .- Mondta saját magát gúnyolva . – Ha volna is , a felét sem értené.
-Akkor magyaeázza el úgy , hogy értsem .- Kértem.
– Késő van aludnia kéne . – Tájékoztatott szintelen hangon . Ez a bánatods hang csak megszilárdította elhatározásom. Megvontam a vállam .
– Nem tudok aludni .
– Jobb volna ,ha még is megpróbálná . – Tiltakozott. Most azonban ,nem volt elég erélyes . Nem tudott eltántorítani. Leültem egy székre , mely a jözelben állt . – Segíteni szeretnék . – Mondtam őszintén. – Kész vagok a legnagyobb örültségeit is végig hallgatni , ha ezzel segíthetek .
Ezt már nem tidta visszautasítani . Hátatfordított ismét és a tűz táncát figyelte , elgondolkozva . Békés csönd borult a szobára , csak az égő hasábok ecsegése törte meg a némaságot . Vártam és azon töprengtem , mi lehet annyira bonyolult , hogy attól fél nem érteném meg . Míg némán állt , egy hosszúkás borítékot vettem észre kezében . Szórakozottan forgatta , két ujja között , majd gondolt egyet és letette a párkányra az óra mellé . Pecsét fel volt törve ,ebből sejtettem , hogy ismeri a tartalmát . De bármit is írt az a levél , pillanatnyilag nem úgy tűnt , mintha örömet okozott volna neki az olvasása . Egy futó pillantást vetett még a sárgás papírra , aztán elfordult tőle , mintha gyülölné az iratot . Szenben állt velem és ismét szokatlan pillantásokkal szemlélte vonásaimat . Hogy milyen érzés van e tekintet mögött az nyugtalanító , izgató titok maradt számomra . Már-már attól kezdtem félni , fejembe lát , s az én gondoltaim kötik le ennyire . Olyan szokatlan volt viselkedése , hogy ez akkor nem is tünt ostobaságnak , lehetetlenségnek . Valóban úgy éreztem belém lát , s ez nem volt túl kellemes elképzelés . Nehéz volt megállnom , hogy idegességemben ne kezdjek el ide – oda pillantgatni , más célpontot keresve, amely kevésbé kelt bennem , rossz érzéseket . Még is tartottam magam s azon igyekeztem , ne legyen felfedezhető zavarodott ságom .