(Szórakozóhelyi nézeteltérés a XXV. században)
Történés: Egy éjszakai bárban az egyik vendég, a mosdó irányába haladva, véletlenül meglöki a bárpultnál üldögélő másik vendég vállát.
Férfi 1: Bocsásson meg uram, hogy így, ismeretlenül is megszólítom, de az ön atomjainak térben való átcsoportosítása nem sikerült zökkenőmentesen. Tárgyak megfogására is alkalmas végtagja konfrontációba keveredett a vállammal.
Férfi 2: Kérem! Én nem haragszom, hogy verbálisan is felkeltette a figyelmemet ön iránt, de az említett szabálytalanság nem történt volna meg, ha az elfogyasztott alkoholmennyiség Maligán foka nem volna egyenesen arányos a dőlésszögével. A közlekedésemhez használt útvonalat előre kiszámítottam, és nagyon pontosan meghatároztam azt a vektort, amivel elhaladhattam volna ön mellett. A fizikai törvényeknek ellentmondó kilengése a hibás.
Férfi 1: Elnézést, de ebben téved. Azt kell, hogy gondoljam, maga szűk látókörű, mivel egy ilyen végrehajtandó feladatot nem végzett el precízen. Mondhatnám azt is, hogy lehetőségeit szűkre szabta, ami persze az imént említett látókörével egyenértékű. A mérnöki pontosság megköveteli a biztonsági ráhagyást, mint fontos tényezőt.
Férfi 2: Tisztelettel megkérem arra, hogy ne terhelje tovább azt az ülőalkalmatosságot testének össztömegével, ha a továbbiakban is velem óhajt kommunikálni. Próbáljon meg két lábra állni, ha a fejlődésben visszamaradt teste képes még rá.
Férfi 1: Nagyon örülök, hogy megemlítette a fejlődést, ugyanis már egy perce azon gondolkodom, honnan olyan ismerős nekem? A maga segítségével felismerésem támadt. Az ön arcjátékát elnézve rájöttem, hogy nagyon hasonlít egyik több százezer éve élt ősünkre.
Férfi 2: Kettőnk rokoni kapcsolatáról nem vagyok ugyan meggyőződve, annyit mindenesetre el kell, hogy ismerjek, van némi közünk egymáshoz. Igazán sajnálom, hogy az ön ősei nem követték a Nagy Családfa Sapiensbe hajló ágát.
Férfi 1: Most nagyot csalódtam önben, mert így, ebből a szemszögből nézve, úgy látszott, érti is, amit mondok. Le kell vonjam a következtetést, hogy a látszat csal.
Férfi 2: Szerencséje van. Nyilvános helyen vagyunk, és én vagyok olyan intelligens, hogy nem fogok ujjaim összeszorított végével elütni az ön fülei között.
Férfi 1: Gondolom, a technikai fejlődés kellően elsorvasztotta a mozgást elősegítő izmait, különben felajánlotta volna, hogy telítsük meg tüdőnket odakinn egy kis friss levegővel.
Férfi 2: Nézze, ha a mozgása is olyan bizonytalan, mint a bátornak hitt szavai, akkor jobban teszi, ha továbbra is kedvelt folyadékával foglalkozik. Persze, miután bocsánatot kért tőlem, mivel felsőteste éppen akkor akarta felvenni a párhuzamost a talajjal, amin járunk, amikor én erre haladtam. Ezzel ön meggátolt természetes szükségleteim kielégítésében.
Férfi 1: Egy egészséges férfi az ilyen szükségleteinek kielégítését, az első érzethez képest, legalább két óráig el tudja tolni. Ha ez önnek nem megy, akkor vagy nem egészséges, vagy felelőtlen, mivel nem az első jelre indult el a megfelelő helyiség felé.
Férfi 2: Továbbra is a kommunikáció eme formájánál kíván maradni, vagy követ engem az ajtón át a szabadba? Két óra még sok is nekem ahhoz, hogy nyomós érveimmel meggyőzzem önt az igazamról.
Férfi 1: Egy pillanat! Máris követem, csak elhelyezem itt a bárszéken a felesleges felső ruházatomat. Legfőképpen azért, hogy lássa, kivel van dolga. Segédeszközeimet itt hagyom, mivel azokat csak túlerővel szemben szokásom alkalmazni. Most azonban ilyen veszély nem fenyeget. Hacsak nincs önnél hasonló felszerelés.
Férfi 2: Kérem! Miket feltételez rólam! Még látszólagos túlerővel szemben sincs szükségem ilyesmire. Tekintve, hogy nekem a létszámfölény nem számít annak.
Férfi 1: Akkor mehetünk. Csak ön után, uram! Azért, ha gondolja, megvárom, amíg mégiscsak elvégzi, amiért indult. Megjegyzem, eszméletlen állapotban az izmok elernyednek, és felettébb kellemetlen a hajnali hűvösben a nedves alsó ruházat.
Férfi 2 barátnője: Mi történt drágám? És hová igyekezel ezzel az úrral? Ugye nem fogsz megint sportolni?
Férfi 2: Ne aggódj! Tudományos megbeszélés. Csak egy kis matek.
14 hozzászólás
Uram!
Írása tartalmi, kivitelezési vektorainak eredője az X tengellyel 90 fokot bezárva, az én tetszésértékmérő sinusgörbém legmagasabb pontjával ütközött.
Grat. a.
Szia!
Az ember lelkiállapota úgy hullámzik, mint az általad említett görbe. Hozzászólásod nagyot lendített az enyémen, felfelé.
Köszönöm!
Könyvelek csillagászoknak, és mivel vizuális tipus vagyok, a két férfi helyére konkrét személyeket képzeltem el, és mondhatom, jót rötyögtem, és hát a "tudósok" évszázadok alatt sem változnak 🙂
Hanga
Művésznő!
Csak nem azt állítod, hogy léteznek ilyen személyek a valóságban is?
Ajaj! :-)))
Köszönöm a hozzászólásodat!
Szia!
A nyelv változik, a kötekedés örök… 🙂 Remekül szórakoztam, köszi!
Ági
Szia Ági!
Azért én remélem, hogy a jövőben ennél sokkal szebben fognak beszélni.
Én is köszönöm!
Most olyan leszek, mint Tóni. 🙂
"Észből is megárt a sok, pláne ha hideg, s főleg, ha kizárólag elméleti." /Vavyan Fable/
Nagyon jót nevettem, klassz lett!
Üdv.: Hópihe!
Szia!
Köszönöm az idézetet, és örülök, hogy szórakoztathattalak téged is.
🙂
Mulatságos történet, kicsit tudósra véve. Matektanárom már a leírtakból biztosan feladatot is adna nekünk, s számolhatnánk a helyzeti koordinátákat, az ütközés erejét, és a sebességét. Persze ez már fizika is. Jót nevettem írásodon, és tetszik a rádió játékos forma.
Üdv: István
Köszönöm István!
Lehet, hogy sok dolgot ki lehet számolni képletekkel, sőt! Talán mindent. Én ebben a történetben a súrlódási együttható számértékével kezdeném, különben nem lehet kiszámolni az erőt. És akkor még nem beszéltünk a felületi érdességről és a lejtőről.
🙂
Szia!
A XXV. századból ez a legviccesebb történet, amit olvastam! :)))
Nagy-nagy gratulációm, és köszönöm a vidám perceket!
Gy.
Szia Gyömbér!
Örülök, hogy te is benéztél, annak pedig jobban, hogy sikerült vidámságot adnom az írásommal neked.
Én köszönöm
🙂
hm.. végiggondoltam. ha a kocsmában mindenki így beszélne, szerintem még véletlen sem kéne verekedni. 😀
Sőt!
A kocsmát sem annak hívnák. Köszönöm Berill!
🙂