“Galamb” élet – Tercsi naplója 2.

„Kinyílt a világ és én részese vagyok ennek a csodálatos valóságnak. Ma reggel is hálával kezdtem a napom. Élek, egészséges vagyok, szeretteim szeretnek. Kitisztult felettem az ég, és ennek nagyon örülök. És annak is, hogy még gyermek lehetek, hiszen édesanyám bármikor átölelhetem, pedig már igencsak megettem a kenyerem javát. Elmondhatatlanul boldog vagyok.”

Így elmélkedett magában Tercsi két hónappal azután, hogy felismerte mély depressziójából csak úgy tud kitámolyogni, ha észreveszi a szépet és a jót a világban és a múlttal nem foglalkozik. Életének fájdalmas emlékeit bezárta szíve mélyén egy kis ládikába és eldobta a ládika kulcsát. Levette sötét szemellenzőjét és rózsaszínűre cserélte. Fiatalkori hobbiját újból felelevenítette. Ifjú korában szeretett vászonra festeni, jó kézügyessége segítette ebben. Még középiskolai rajztanára kedveltette meg vele annak idején a festészetet. Különösen a csendélet és  a  tájkép festésben jeleskedett, napról napra egyre ügyesebben művelte. A világhálónak köszönhetően belépett egy amatőr képzőművészeti csoportba, ahol másoknak is megmutathatta alkotásait. Felfigyelt rá egy mecénás és fülébe ültette a bogarat, hogy festményeiből kiállítást rendezhetne. Nagy izgalommal és szebbnél szebb képekkel készült erre az alkalomra és néhány hónap múlva sikeres bemutatót tartott. Több csendélete is gazdára talált a kiállításon. Ez még nagyobb inspirációt adott neki ahhoz, hogy tovább bővítse és fejlessze tudását ezen a téren.

Nyitni kezdett a környezetében élő emberek felé is. Ledobta magáról a csigaházát, mert már túl nehéznek találta. Elkezdte feléleszteni elfeledett baráti kapcsolatait, találkozott régi ismerőseivel, barátnőivel. Nem volt túlságosan nehéz számára ez a dolog, mert mielőtt még nem merült el lelki sebei nyalogatásában, addig aktív közösségi életet élt, csak depressziója mélypontján kerülte el az embereket. Minél több emberrel került kapcsolatba, annál több lehetősége nyílott arra, hogy úgy élje az életét, ahogy mindig is szerette volna, de félresikerült kapcsolata eddig megakadályozta ebben. Szívesen vett részt kirándulásokon, később már ő maga szervezett utazásokat az országhatáron belül.

Tercsi élete gyökeres fordulatot vett azzal, hogy azok felé az emberek felé fordult, akik nem elvesznek belőle és lefelé húzzák, hanem akik hasonlóan gondolkodnak és éreznek, mint ő, és az örömet és a boldogságot keresik az életben. A csodálatos tollazatú „galamb” most már szabadon repül, és nem száll le soha idegen ablakpárkányra.