Gáspár a sztár

A nótaest szombaton nyolc órakor kezdődött a Napfény Fotel nevű hotel vendéglőjében. Az énekes öt óra előtt érkezett meg.
A recepciós pultnál álltam és azonnal felhívtam az igazgatónőt mikor Gáspárt megpillantottam.
Fáncsi úgy rohant le a lépcsőn, hogy majdnem a nyakát törte. Mikor az utolsó fokot is elhagyta lila tűsarkú cipőbe bújtatott lába, lesimította ceruzaszoknyáját és széles mosollyal az arcán a művész felé szaladt.
Elkapta mindkét kezével a férfi felé nyújtott jobbját és eszement tempóban megrázta.
Gáspár rákacsintott a nőre és óvatosan visszavette a kezét. Fáncsi hellyel kínálta a hallban, megkérdezte mit szeretne inni, van-e ételallergiája, estleges bármilyen érzékenysége. Az énekes udvariasan elhárított minden extra közeledést, elmondta, hogy szinte aszkéta életvitelt folytat, elgondolkodott, hogy elhozza- e a szöges ágyát, de túl macerás lett volna így lemondott róla.
Most az egyszer elviseli a matracot.
Fáncsi kerek szemekkel bámult az éjfekete hajú sármőrre és nem értette a felhígult beszélgetést. Nem tudta eldönteni, hogy az igazat mondja-e Gáspár vagy éppen kigúnyolja.
Hirtelen kinyílt a vendéglőbe nyíló ajtó és tizenkettő hetvenes nő táncolt be rajta csípőre tett karokkal, bő szoknyás népviseletben. Dauerolt hajuk piros kendő alá rejtették. A matrónák nemcsak táncoltak, hanem énekeltek is vagyis inkább visítottak mint a tengerimalac aminek ráléptek a lábára.
Az elképedt férfi köré gyűltek, a szélsők összekapaszkodtak és folytatták a sivalkodást még nagyobb hangerővel.
Ekkor ért oda Ica a kultúraszervező, aki egy papírlapot lobogtatott.
– Fáncsika, összeírtam a kívánságlistát. Még a traktoros Pityut is megkérdeztem milyen nótát kér a művész úrtól. Azt mondta, hogy a Kétforintos dalt, de ha az nem megy akkor az Éjjel érkezem címűt, mert azt szokta énekelni az asszonynak is, mikor elindul a kocsmába a ganéhordás után.
Ahogy ott álltam a recepciós pultnál, kezdtem megsajnálni Gáspárt. Nagyon hosszú listát állított össze Ica és engem még meg sem kérdezett. Majd később megsúgom neki, hogy én meg úgy szeretném hallani
a Szomorú hajú lányt. Biztos ismeri, olyan képzett művésznek látszik. Szinte ringatózik az asszonyok karjai között. Kicsit rá is fonódtak az arcára, mint abban a Nyolcadik utas a Galád című filmben. Igaz a szemei nagyobbak lettek, érzi hogy kitágult körülötte a világ, mert a Napfény Fotel Hotel megbecsüli a vendégművészeit.