Hajnali tütyörgések – Fekete és Fehér

Igazán sajnálatra méltó dolog, hogy ezt a rövid, ám vidám mozdulatot csak azért tettem meg, mert tudni akartam a pontos időt. Ezt a szomszéd szobában megszólaló digitális Remfelszedő gépezet is megmondta volna, ami csak egy parasztköpésre van tőlem. Már ha nem találok el vele senkit, illetve, ha jó irányba küldöm szájam összegyűjtött váladékát. És persze, ha eléggé pontosan számolom ki a röppályát, belekalkulálom a szélirányt, szélerősséget, és a két egymással szemben haladó, sárga hálóinget szállító Mercedes kamiont.

Szerencsére ezek a járművek ritkán keresztezik az ember útját, amikor a saját lakásában bolyongva próbál választ találni az élet nagy kérdéseire. Mint szárnya szegett madár, mint partra vetett hal, mint elesett gyermek … ami igaz is, mert ellen irányból közeledve a család legkisebb tagját fellöktem. Belegázolva lelkébe, megtörve személyisége kiteljesedését, fejlődését a konyha irányában. Zord szülőként kimerítettem ezzel a családon belüli erőszak bűnét.

Ebből a röpke eseményből kiderül, hogy a konyha az a hely, ahol soha sem történik semmi különleges. Minden megy a megszokott módon, és időben. Az óra mutatói, mint az üres tekintetem, állnak. A cselekmények úgyszintén, és ezt az egyhangúságot nem töri meg holmi tüllszoknya, és az éjszakai Párizs-Dakar rally sem.

Ismét egy hajnal, amely világossá, illetve fehérré teszi számomra, hogy mégis, mekkora veszélyeket rejt a konyha magában. Gondoljunk csak a monotonságra, unalomra, megszokottra, ami egyenesen depresszióhoz vezethet. És akkor nem beszéltem az etnikai kérdésekről, meg egyéb diszkriminatív folyamatokról. Feketét keresek, vagy feketén, illetve sötétben. Azután tejet is hozzá, de nekem nem tejelnek. Még a tehenek sem. Porból lettem. Tejporból. Nem csoda, ha a hűtőben turkálva, e gondolatok közben kicsit megbillen az egyensúlyom, magammal ragadva, szinte kirántva, a tojást, ami persze köztudottan úgy a legfinomabb. De akkor mit üvölt velem itt mögöttem ez a tyúk? És melyik volt előbb? A tyúk, vagy a tojásrántotta?

A kérdésem arcul üti, és akkor ismét kezdetét veszi a családon belüli erőszak. Viaskodom. Magammal. De nem bírom már egyedül. Pedig sokan vagyok. Divatbetegség ez. Skizofrénia, de miért gondolják, hogy ennek a legjobb gyógymódja a csoportterápia? Hiszen már így is tolongunk. Hiába, a sárgák már mindenütt jelen vannak. Például a földön … itt előttem is! Ezt már Nostradamus előre jelezte, mint sárga veszedelem. Megüzente! Nincsen tojás sárga nélkül, és nincsen felfújt, meleg nélkül … tojásfelfújt.