Fekszem az ágyon, kábán. Természetesen. Semmi görcs, semmi merevség. Sajnos. Most nincs ébresztő sem. Miért is? Igen! Megvan! Hosszú hétvége az ünnep miatt.
Az ünnepekkel általában az a baj, hogy elrontják a sok ünnepléssel. Milyen jó volna ünnepelni így, kábán. Csak feküdni, és nem gondolni semmire. Nem kellene az a sok hangoskodás, méltató beszéd, gyűlés, forgatag. Legtöbbször úgyis azok az emberek hangoskodnak, vagy éppen szónokolnak, akiknek a kezében nem volt soha más szerszám a sajátjukon kívül.
Mit is ünneplünk? Ebben az állapotban ez felidézhetetlen. Aki dolgozik, az örül az ilyen ritka és nem várt pihenőnapnak. Azért nem szép dolog elpazarolni az órákat a semmittevésre. De jól esik! Különben meg… később is lehet csatlakozni az ünneplőkhöz. Összekötni valami cél elérésével, hiszen mostanában mindig ez van.
Például, tiltakozhatnánk az UFO-k ellen! Mit képzelnek az idegenek? Száguldoznak az égen. Riogatva a békésen repkedő nyugdíjasokat a mennyei zebrán való átkeléskor. Sőt! A piacon is engedély nélkül árulják a gagyi asztro cuccaikat. Habár, inkább nem bántom őket. A múlt héten sikerült vennem valamelyiküktől egy strapabíró időgépet, elég jutányos áron. Csak sokat kellett alkudni. Beszélni a fejével, mind a kettővel. Ráadásul egyszerre beszélt vissza vele, velük, velem.
Most pedig végre, itt pihenhetek a jövőben, és innen szemlélhetem múltbéli testemet, amint fekszik az ágyon. Sőt! Határozottan látom, hogy visszaaludtam. Mégiscsak fel kellene magam ébreszteni, mert lassan benépesítik az idegenek a bolygónkat, holott már így is elég zsúfoltan vagyunk.
Nem tudom. Nem megy. Olyan idegennek érzem ma hajnalban magam.
4 hozzászólás
Én pedig el fogom olvasgatni egymás után mindet. 🙂 Jó volt!
Igazán köszönöm!
Sokak számára lesznek közöttük ismerős részek, mivel volt már fenn az oldalon belőle néhány részlet. Azért szedtem le annak idején, mert felcsillant a lehetőség könyv formában való megjelenésre. Nos, ez várat még kicsit magára. Addig benneteket, klubtagokat foglak sokkolni az abban leírtakkal.
Mennyire más a szókincsük, szóhasználatunk. Sokkal komolyabbnak vélem, mint az enyém. De nem bánt, én én vagyok, te meg te.
Olyan fondorlatosan elrejted a szavakba a mondandód. Én meg nevén nevezem.
Ennek örülök, ha sorozat lesz. Számon tartalak. 🙂
Én vagyok az egyedüli betűvető, ( gondolom én…) aki nem akarja, hogy nyomtatva megjelenjenek az írásai.
Üdv: Ilka
Köszönöm szépen!
Nyilván tartásod van, ha számon tartasz engem. 🙂
A Napvilág Íróklubban publikál egy költő … egy igazán nagy költő … bocsánat, többen is vannak, de jelenleg csak egyikükre gondolok.
Ez a poéta évekkel ezelőtt kijelentette, hogy nem fog kiadni verses kötetet. Egyet sem, mert ő örömmel, irodalom iránti szeretetből, szenvedéllyel írja a verseit.
Nemrég fogyott el, méghozzá pillanatok alatt, az első kötete. Annyira gyorsan, hogy én sem jutottam hozzá, pedig nálam szinte az összes itt publikáló alkotónak meg van a megjelent könyve.
Szóval, nem lehet tudni.