Hajnali varázs
Halálba dermedt tuják, bokrok közt sétálunk. Az ágak hegye fehérre fagyott, a fű üvegként roppan bakancsom alatt. Kutyám a lábamhoz simul. Ha egy lépéssel elém vág, már alig látom a sötétben fekete bundáját. Lapockáján meredezik a szőr, nyugtalanul szimatol. Talán az éjszaka itt járt vendég-macska szaga zavarja. Érzem bizonytalanságát, menne előttem, maradva vigyázna rám. Leguggolok. Hozzám bújik, fejét a vállamra teszi. Forró lehelete szinte égeti a fülemet. A tuja ágai közé bújt madár méltatlankodva felkiált. Adolf ijedten lapul a földre, majd izmait megfeszítve vágtába kezd. A madár felröppen, rémült szárnycsapásokkal menekül földi üldözője elől. Talán rájön, hogy felesleges a menekülés, mert leül a fa ágára, és biztonsága tudatában nézi a fa alatt táncoló, csaholó kutyát. A szürkület világosba hajlik, már látom a madár színes tollait is. Gyönyörködök kicsit, és hívom Adolfot. Lógó nyelvvel, vidám képpel érkezik, és heveredik a lábam elé. Várja extra jutalmát, a hasvakarást. Férfias nyögéssel nyugtázza igyekezetemet. Élvezkedését a szomszéd bernáthegyi zavarja meg. Beszámolót tart az éjszaka történéseiről. A mély hangú, dörmögő ébresztő megteszi hatását. Vékony csaholás válaszol, majd bekapcsolódnak a hangzavarba az utca ebei.
Véget ért a hajnali varázs.
6 hozzászólás
Kedves matyi! Nem ért véget. A hajnal talán…de a varázs amit kreáltál, itt lebeg körülöttem.
Nagyon tetszett.
Gratulálok. Wolf
Szia!
Ki korán kel, az álmos lesz:-))) Ezt a fajta hajnali varázst én nagyon köszönöm. Városban már nem lehet ilyet átélni. Amikor évekig falun laktam, akkor szerencsére nekem is volt benne részem néhányszor. Ezt adtad most vissza. Köszönöm mégegyszer!
🙂
Bár minden gondolatom így válna valóra! Kedves Wolf! Valahogy éreztem, hogy a kutya-téma írásra késztet, és első leszel, aki reagál. Bár a tetszést kifejező szavak megleptek. Köszönöm. Neked is Artúr. A Te elismerésed további írásra késztet. Köszönöm. -matyi
De gyönyörű ez a varázs… eszembe juttattad azt, amikor tizenéves koromban kint jártam Nagyapámnál a tanyán – az Alföldön, amit a mai napig imádok! Ott tényleg hajnalban kellett kelni az állatok miatt (lovak, disznók, libák, kutyák, macskák 🙂 meg egy kisbárány, amit folyton cipeltem 🙂 bár Nagyapám nem örült ennek 🙂 )
Örülök, hogy olvashattam az írásodat 🙂
Üdv: barackvirág
Kedves Matyi!
Szép, hangulatos hajnali varázs. Tetszett, bár sajnos én félek a kutyáktól. Gratulálok írásodhoz, tetszett!
Barátsággal Panka!
Kedves Matyi!
Tetszett az írásod, jól megfogtad a hajnali hangulatot. A kutya sétáltatásból aranyos életkép született.
Judit